Kasnyik Márton

Dacol a britekkel az adóparadicsom

Semmilyen adóelkerülés-ellenes megállapodáshoz nem fog csatlakozni Bermuda a jövő heti, Észak-Írországban tartandó G8-csúcs előtt − szögezte le ellentmondást nem tűrően a brit tengerentúli terület miniszterelnöke, Craig Cannonier. Az atlanti-óceáni Bermuda a brit karibi adóparadicsomokhoz − a Kajmán-szigetekhez és a Brit Virgin-szigetekhez, valamint a Csatorna-szigetekhez (Guernsey, Jersey, valamint Man szigete) − hasonlóan a brit korona alá tartozik, ám nem képezi részét sem Nagy-Britanniának, sem az Egyesült Királyságnak, így nem is tartozik ezek joghatósága alá. David Cameron brit miniszterelnök korábban az remélte, hogy valamilyen módon − hadihajók kivezénylése nélkül − rá tudja venni a turizmus mellett az adóparadicsomi bevételből élő apró szigetek mindegyikét, hogy megkezdjék a tárgyalásokat az adóelkerülők adatainak kölcsönös kiadásával kapcsolatban. A brit kormány ezzel demonstrálta volna, hogy képes rendet tenni legalább a saját háza táján, hiszen a brit tengerentúli területek közismerten szofisztikáltabb befektetők kedvenc adóparadicsomainak számítanak. Bermuda viszont − a többi szigettel ellentétben − egyelőre késlelteti a csatlakozást, arra hivatkozva, hogy szabályozásával már előtte jár a G8 országainak.

Yellen a befutó Bernanke helyére

Janet Yellen, a Federal Reserve jelenlegi alelnöke a toronymagas esélyes Benjamin S. Bernanke székére − erősítette meg a Reuters körkérdése. A Fed elnökének jövő év elején megüresedő helyére a 44 megkérdezett közgazdász közül csak négy szerint nem Yellen a legesélyesebb. Három közgazdász szerint folytatni fogja Bernanke (ezt nem zárta ki ugyan a jelenlegi Fed-elnök, ám nem tett semmit az ellen sem, hogy már a lemondása legyen az alapszcenárió), egy pedig Jeremy Steinre tett. A legtöbben alkalmasnak tartják Yellent a feladat ellátására, bár messze nem ilyen nem nagy arányban: 38-ból 23 szakértő szerint lenne a San Franciscó-i Fed korábbi elnökéből jó elnök. Yellen esélyeit tapasztalata mellett két további tényező javítja: Barack Obama elnöknek feltehetőleg imponálna, ha elsőként nevezhetne ki nőt a még mindig férfiak által dominált monetáris politika legfontosabb intézményének élére, másrészt pedig Yellen Bernankénál is lelkesebb híve az agresszív monetáris lazításnak. \"Helikopter Ben\" utódjának mindenesetre nem lesz könnyű dolga, hiszen ügyesen kell leállítania a rendkívüli intézkedéseket, miközben a gazdaság törékeny maradt.

Bordói az alapletét a Goldmannál

Tizenötezer palackos borgyűjteményét adta alapletétnek egy hitelhez a Goldman Sachs egyik korábbi vezetője az amerikai bankcsoport svájci privátbankjánál − derült ki egy közelmúltban közzétett beadványból. Az Andrew Cadernek, a Goldman korábbi kereskedési igazgatójának hitelét fedező \"nagyon likvid eszközök\" minősége a Bloombergnek nyilatkozó borászati szakértők szerint kiváló, a főként bordói és burgundi \"grand cru\" borok együttes értéke hét számjegyű lehet dollárban. A privátbankok hiába adnak viszonylag rendszeresen olyan hiteleket gazdag ügyfeleiknek, amelyeket műtárgyak vagy különleges ingatlanok fedeznek, a borgyűjtemények alapletétként való elfogadásától mégis óvakodnak. Bár a borok az egyik legjobb befektetésnek bizonyultak az utóbbi években − a 100 leginkább keresett, élénk másodpiaccal rendelkező borokat követő LIVX 100 index az utóbbi évtizedben átlagosan több mint tíz százalékkal emelkedett évente −, a hamisítások miatt a bankárok a legritkább esetben bíznak bennük. William Koch közismert amerikai milliárdos például számos pert indított, miután borkereskedők több tízezer dollár értékben adtak el neki hamis bordóikat; szerinte több száz millió dollár értékben keringhetnek a piacon hamis palackok. A Goldman privátbankja viszont bízik volt vezetője gyűjteményének minőségében: a Financial Timesnak elmondták, minden esetben szigorú kockázatkezelési standardoknak vetik alá az alapletétet − és ha Cader nem tudja tovább fizetni a hitelét, akkor egy jókora borospincét betöltő gyűjteménnyel gazdagodnak.

Kellemes meglepetést okozott az európai ipar

Váratlanul emelkedett áprilisban az eurózóna ipari termelése, immár az egymást követő harmadik hónapban is, egyes elemzők szerint lassan elkezdhetünk reménykedni, hogy a valutablokk a jövőben valamikor kimozdul a már több mint másfél éve tartó recesszióból. A bővülés ugyan nem volt túl lendületes, havi alapon 0,4 százalékkal termeltek többet, de az elemzők 0,2 százalékos esésről szóló becsléséhez képest meggyőző. A márciusi 0,9 százalékos emelkedést tudta megfejelni a leginkább konjunktúraérzékeny gazdasági ágazat; óvatosságra int azonban, hogy elsősorban Németország és Franciaország volt a növekedés forrása, a periféria országai viszont tovább gyengültek. Éves alapon még mindig 0,6 százalékkal marad el az ipari kibocsátás volumene. A pénzügyi szektorbeli feszültségek némileg ugyan enyhültek − bár ez csak arra volt elég, hogy a vállalati hitelezés visszaszorulásának ütemét mérsékelje −, a gazdaságot visszahúzó problémák azonban változatlanok: a magas munkanélküliség és a kormányzati megszorítások miatt nincs forrása a belső növekedésnek.

Marad a bizonytalanság az ECB programja körül

Továbbra is nehezen kalkulálható kockázati tényező marad a német alkotmánybíróság a piaci tényezők szemében. A legnagyobb európai gazdaság vezetőinek meghallgatása után nem egyértelmű, hogy mi alapján fogják megítélni a bírák az ECB legfontosabb eszközét.

Heves viták az ECB beavatkozásáról

A német gazdaságpolitika vezetői a vártnak megfelelően érvelve adták elő pozícióikat az alkotmánybíróság előtt az Európai Központi Bank (ECB) nyíltpiaci beavatkozásának (OMT) törvényességével kapcsolatban − új, átütő érv azonban nem hangzott el a kétnapos ülés első felében, így továbbra is izgulhatunk a döntés miatt. A német kormány álláspontját képviselő pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble, valamint Jörg Assmussen − aki Németországot képviseli az ECB kormányzótanácsában − amellett érveltek, hogy a Bundesverfassungsgerichtnek tiszteletben kell tartania az európai jegybank szuverenitását, tehát nem gáncsolhatja el az eurózóna jövője szempontjából kulcsfontosságú politikát. A politikusok könnyedén hivatkozhattak arra, hogy az OMT program kilátásba helyezése is elég volt arra, hogy megnyugodjanak az európai kötvénypiacok, és újrainduljon a valutaövezet tőkepiacainak integrációja. Assmussen szerint jogi szempontból fontos, hogy az OMT keretében csak a másodpiacokon vásárolnak államkötvényeket, tehát közvetlenül nem finanszírozzák a tagállamok államháztartásait. (Aki közvetlenül vásárolna a kötvényaukcióknál egy esetleges jövőbeli OMT program esetében, az teljes nyugalommal számíthat arra, hogy a másodpiacon az ECB jelenlétében adhatja majd el az államadósságokat.)

Már a japán pénzcunami is kevés a befektetőknek

Nem elég, hogy Japán egymaga olyan méretű eszközvásárlási programot folytat, mint a háromszor akkora Egyesült Államok, a befektetők mégis csalódottak voltak, hogy erre nem tesznek rá még egy lapáttal. De nem tettek jót a hangulatnak a legújabb törökországi zavargások, a németországi alkotmánybírósági meghallgatás keltette bizonytalanságok, valamint a világgazdaság növekedésének lassúsága miatti általános félelmek sem. A vevők tehát újra elpárologtak, és tovább folytatódott a néhány hete a világ részvénypiacain beindult korrekció; a páneurópai Stoxx Europe−600 1,2 százalékot esett, így az index már 6 százalékkal a május 22-ei csúcsa alatt zárt. A londoni FTSE−100 és a frankfurti DAX egyaránt egy százalékot esett, de Európa szélei felé haladva némileg erősödött az eladási hullám: a párizsi CAC−40 1,4, a milánói FTSE-Mib 1,6, a madridi IBEX−35 1,7, az athéni kompozit részvénykosár pedig 4,7 százalékkal került hétfői értéke alá. A görög index gyengeségét továbbra is a DEPA földgázcég privatizációja körüli érdektelenség okozta. Nagy volt az eladói nyomás a válsághírekre érzékeny és nagyon volatilis pénzügyi szektorban − a Deutsche Bank például két százalékot esett −, valamint a ciklikus szektorokban. Különösen a fémjegyzések esése miatt szenvedő nyersanyagtermelők körében voltak nagyok a részvényárfolyam-csökkenések. Egyetlen jelentősebb európai részvény okozott nagyobb örömet befektetőinek: a német chipgyártó Infineon egy felminősítés hatására emelkedett közel 4 százalékot. Az Atlanti-óceán túloldalán viszont már összeszedték magukat a vevők is: ugyan hasonló mínuszokban nyitottak a nagyobb részvényindexek, ám a kereskedés félidejére már visszajöttek nulla közelébe. Lapzártánk idején az S&P−500 0,2, a Dow Jones ipari átlaga 0,3, a Nasdaq pedig 0,1 százalékos mínuszban tartózkodott.

Már a japán pénzcunami is kevés a befektetőknek

Nem elég, hogy Japán egymaga olyan méretű eszközvásárlási programot folytat, mint a háromszor akkora Egyesült Államok, a befektetők mégis csalódottak voltak, hogy erre nem tesznek rá még egy lapáttal.

Globális hullámokon evezett a BÉT

A két vezető papír langyos pluszba tudta húzni a Budapesti Értéktőzsde vezető indexét, a zárásig a vevők tudtak némi fölényben maradni. Magabiztosan a pozitív tartományban tartózkodott a hét első napján a BUX, amiben segített az enyhén pozitívabbra forduló globális befektetői hangulat is − igaz, sem a mozgás, sem a forgalom nem volt túl nagy. A délelőtti órák 19 669 pontos napon belüli minimuma után a pesti részvénykosár délre egészen 19 880 pontig kapaszkodott, ahonnan azonban lassú ereszkedésbe kezdett. A záró szakasz végén 19 743 ponton állt meg a BUX, ami 0,6 százalékos felértékelődés a pénteki zárószinthez képest. A forgalom nem volt eget rengető, nem érte el az utóbbi hónapokban átlagosnak mondható tízmilliárd forintot sem az adásvételek együttes értéke. A blue chipek közül kettő emelkedett és kettő esett, bár a BUX szempontjából döntőnek bizonyult, hogy pont a két nagy papír, a kosár súlyának több mint 60 százalékát meghatározó OTP és a Mol emelkedett. A bankpapír csak egy kisebb lépést tett felfelé, a főindexszel megegyező mértékben, 0,6 százalékkal lett drágább, tehát 5080 forinton zárt. A Mol viszont nagy lendületet vett, és csaknem kétszázalékos erősödés után 17 195 forinton kötötték vele az utolsó üzletet. A Magyar Telekom 1,1 százalékos értékvesztés után 355 forinton, a Richter pedig 0,6 százalékos lecsorgás után 35 375 forinton állt meg. A kisebbik gyógyszerpapír, az Egis viszont a másik irányba, felfelé ment, a pénteki záróhoz képest 0,7 százalékkal, aminek megfelelően 21 445 forinton zárt − ráadásul magához képest komoly, több mint félmilliárd forintos forgalom mellett. A parkett többi része kongott az ürességtől, a Danubiusszal és az Appeninn-nel is mindössze 9-9 millió forint értékben születtek kötések. A hotelpapír 4,7 százalékot emelkedett, míg az irodarészvény 2,3 százalékot esett.