Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egyre nagyobb kötvénypiaci nyomás és a reálgazdaság szélesedő válságára utaló jelek miatt az eddigieknél jóval többet várnak a piacok, illetve az Európán kívüli politikai vezetők a június végi brüsszeli EU-csúcstól − az integráció mélyítésének tartalmi részét az európai pénzügyminiszterek készítik elő tanácskozásukon (Ecofin). Rómában ugyancsak ma találkozik a négy legnagyobb euróország kormányfője, illetve elnöke − ha sikerül a németeket engedményekre rávenni, akár áttörések is születhetnek a csúcson.
Több kérdésben is felpuhulhat a német álláspont megfigyelők szerint, miután a déli országok egyre határozottabban tiltakoznak az ellen, hogy rövid távú válságkezelési stratégiaként és az eurózónában kialakult egyensúlytalanságok hosszú távú megoldásaként is kizárólag a belső leértékelést, tehát a tagállami szintű megszorítási politikákat alkalmazzák. Angela Merkel német kancellárt a hét eleji mexikói G20-találkozón nem csak az angolszász és a feltörekvő piaci országok, hanem eurózónabeli társai is példátlan nyomás alá vették, Mario Monti olasz miniszterelnök pedig felvetette, hogy az európai mentőalapokat fel lehetne használni kötvénypiaci beavatkozásokra is (Napi Gazdaság, 2012. június 21.). Jogilag megvalósítható − mondta némi hallgatás után Merkel az EFSF/ESM kötvénypiaci felhasználásáról, ám távolságtartását jelezve hozzátette: tudomása szerint ez a kérdés nincs a találkozók napirendjén.
Váratlan helyről, a szokás szerint inkább a német álláspontot képviselő Európai Központi Bank (ECB) igazgatótanácsából is támogatást kaptak a mentőalappal beavatkozni kívánó országok. Benoît Cœuré a Financial Timesnak adott interjújában érthetetlennek nevezte, hogy eddig egyetlen ország sem kérte már az EFSF felhasználását közvetlen kötvényvásárlásokra, holott erre már egy éve van lehetőség. Eredetileg éppen ezért hozták létre az eszközt − mondta a francia államkincstár korábbi igazgatóhelyettese. Egyes elemzők szerint viszont inkább az az érthetetlen, hogy miért nem a gyakorlatilag korlátlan tűzerővel rendelkező ECB-t ruházzák fel a közvetlen kötvényvásárlás lehetőségével − illetve statútumának módosítása révén valamilyen reálgazdasági feladattal −, és miért a véges, a piacok szerint eleve nem elég nagy mentőalapokra támaszkodnának.
Lökést kaphat a csúcson az európai bankunió terve is, ebben a kérdésben lényegesen nagyobb az egyetértés. Bár a közös bankbetét-biztosítóból, közös felügyeletből és a meggyengült pénzintézetek sorsát európai szinten kezelő mechanizmusból álló integráció létrehozásához minden bizonnyal évek kellenek, az európai vezetők abban bíznak, hogy a folyamat határozott megindítása is meggyőzi majd a befektetőket. A kellő elszántság jelenleg megvan, hiszen a százmilliárd eurós spanyol bankmentés egyértelművé tette, hogy egyesével nem lehet a hasonló válságjelenségeket kezelni. Az európai szintre emelés ráadásul lehetőséget teremt arra, hogy egyértelmű különbséget tegyenek a nem hatékony intézményrendszer és rossz politikai döntések miatt bajba jutott Görögország, illetve a magánszektorban fúvódott buborék kipukkadása miatt szenvedő, ám végig prudensen költekező Spanyolország között.
Az eurókötvényekkel és az adósságok kölcsönös garantálásával kapcsolatos kezdeményezések gyengébb lábakon állnak. Herman Van Rompuy, az EU elnöke − aki munkacsoportjával egy szorosabb fiskális integrációra irányuló tervet dolgoz ki, amely jövő héten kerül az állam- és kormányfők elé − közölte: a bankunió mellett az adósságcsökkentő alap és közös diszkontkincstárjegyek is szerepelnek a megvitatandó elképzelések között. A gyors és határozott német ellenkezés miatt José Manuel Barroso, az EB elnöke hozzátette: a közös kötvények nem a \"felelőtlen költekezést\" teszik majd lehetővé, hanem ellenkezőleg, a \"fiskális fegyelem\" eszközei lesznek. Ebben a kérdésben azonban hatalmas a szakadék a francia és a német álláspont között. Berlin előbb szorítaná keretek közé a költségvetési politikát és (talán) ezt követően fogadná el a közösségi finanszírozást, míg Párizs az adósságok közös garantálását szeretné elérni, a tagállami gazdaságpolitikába való uniós beleszólást azonban elutasítja.
