Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Tisza-frakció szavazáson döntött úgy, hogy támogatja a képviselői mandátumok időbeli korlátozását – erősítette meg Melléthei-Barna Márton frakcióvezető-helyettes kedden a 444 kérdésére.
A kérdés azonban még nem tekinthető eldöntöttnek: a kormány 12 éves korlátot javasol, ami a jelenlegi képviselőkre is vonatkozna, miközben a társadalmi vitában felmerült egy szigorúbb, 8 éves változat is, amit maga Magyar Péter is megfontolásra méltónak nevezett.
Melléthei-Barna elmondta, a kérdésről érdemi vita zajlott a frakcióban, majd szavaztak, és egyértelmű többség állt a korlátozás mellé. A politikus szerint a 8 vagy 12 éves határ technikai kérdés, a végleges változatot a kormány dönti el. Azzal indokolta a lépés időzítését, hogy a szabály csak a következő választástól lépne életbe, így a pártoknak marad felkészülési idejük
– ez a magyarázata annak is, hogy miért nem egy teljesen új Alkotmányban rendezik a kérdést.
A kormányzati elképzelés szerint a 12 éves korlátozás a jelenleg hivatalban lévő képviselőkre is vonatkozna. Ez a szabály gyakorlatilag megfelezné a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk frakcióját is, ami azt is jelzi, hogy a javaslatot nem csak ellenzéki oldalról bírálják: az elégedetlenek között fideszes politikusok mellett olyan – idén kiesett vagy el sem induló – korábbi ellenzéki képviselők is vannak, akiket szintén érintene a szabály.
Kit is érintene valójában?
Nagy Attila Tibor politológus, az Index Pillanatkép rovatának elemzője szerint a cikluskorlátozás egyben olyan hatalompolitikai lépés is, amely a Tisza ellenfeleinek mozgásterét szűkítheti.
A Fideszből például Kocsis Máté vagy Lázár János sem indulhatna 2030-ban, de a korábbi ellenzék is érintett: Kunhalmi Ágnes és Szabó Tímea, akik 2026-ban a Tisza javára visszaléptek saját körzetükben, szintén elveszítenék az indulás jogát. A Mi Hazánkból Dúró Dóra és Apáti István lenne érintett.
Az elemző szerint egy szigorúbb, nyolcéves korlát esetén Hadházy Ákos és Szél Bernadett sem indulhatna, míg az egyciklusos momentumos politikusokat, köztük Fekete-Győr Andrást, ez sem érintené.
A tiszás képviselőket a szabály gyakorlatilag nem korlátozza, hiszen csak néhány hete ülnek a parlamentben. Nagy Attila Tibor szerint hasonló logika áll a polgármesteri mandátumkorlát felvetése mögött is, amely olyan régóta hivatalban lévő városvezetőket érintene, mint Tóth József, Cser-Palkovics András vagy Gémesi György.
Magyar Péter: 95 százalék támogatja
A miniszterelnök láthatólag felvette a kesztyűt, június 26-án azzal büszkélkedett a Facebookon, hogy a 17. Alaptörvény-módosításra beérkezett közel 10 ezer észrevétel 95 százaléka támogatja a képviselői mandátumkorlátozást. Ez persze nem egy kutatóintézeti felmérés, hanem a kormany.hu-n futó társadalmi egyeztetésbe beírt vélemények aránya – vagyis inkább azt méri, hogy kik vették a fáradságot, hogy beírjanak valamit, mint azt, mit gondol az ország.
Tordai Csaba: a szabály nem élné meg a következő választást
Tordai Csaba jogász, volt államtitkár, Karácsony Gergely főpolgármester munkatársa a Jogtudományi Intézet blogján részletesen kifejtette, miért véli úgy, hogy a képviselői mandátum korlátozása elbukna Strasbourgban.
Szerinte alapvető a különbség a miniszterelnöki és a képviselői pozíció között: „az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem tartalmaz a kormányfői tisztség viseléséhez való jogot, de az országgyűlési képviselőnek való választhatóság jogát az első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke biztosítja.” Ebből következően szerinte a miniszterelnöki ciklusok limitálásában csak a magyar alkotmányozó saját politikai, erkölcsi megfontolásai szabnak határt, a képviselői mandátum esetében viszont még kétharmaddal is csak akkor vezethető be időkorlát, ha az megfelel az egyezmény rendelkezéseinek.
Tordai arra is kitér, hogy bár az EJEB korábban elfogadta a választhatóság átmeneti korlátozását diktatúrából demokráciába való átmenet idején, ez a mostani helyzetre nem alkalmazható: „strasbourgi mércével mérve a NER nem azonosítható sem a Szovjetunióval, de még az állampárti diktatúrával sem.” Hozzáteszi, hogy a tervezett szabály
nem csak a rezsim fenntartásában közreműködőket szorítaná ki, hanem általános hatállyal mindenkit, és nem átmeneti időre, hanem véglegesen.
A jogász azt is elismeri, hogy a hatalom torzító hatású lehet: „a hatalom minden emberi tapasztalás szerint személyiségtorzító hatású, és idővel növeli az önkényre való hajlamot.” Ugyanakkor szerinte ez az érv az egyszemélyi hatalommal bíró államfők, esetleg az erős, kancellári típusú miniszterelnökök esetében állja meg a helyét igazán, egy egyszerű képviselő esetében nem, hiszen „egy országgyűlési képviselő csak egy testület tagjaként, nem pedig személyében rendelkezik közjogi hatalommal.” Ha valaki visszaélne a pozíciójával, azt Tordai szerint
büntetőjogilag kellene felelősségre vonni
nem a választójog korlátozásával kezelni. Azt is megjegyzi, hogy „egyetlen európai országban sincs cikluskorlát a parlamenti képviselők esetében” – ez pedig a strasbourgi ítélkezés szempontjából is releváns tényező.
A javaslat lehetséges mellékhatásaira is felhívja a figyelmet: szerinte a tervezet mögött az a felfogás sejlik, hogy „a politika nem egy szakma, hanem egy átmeneti civil aktivitás”, amit szerinte a jelenlegi közéleti hangulat vonzóvá tehet, de a valóságban egy kezdő képviselő „első parlamenti ciklusa ráment a betanulásra”, a második pedig már az „exitről” szólna – a kiürülő teret pedig „a kormányzati apparátus arctalan masszája és a gazdasági érdekcsoportok” töltenék ki.
Melléthei-Barna Mártont a keddi sajtótéjékoztatón kérdezték erről, úgy reagált, hogy olvasta a jogász írását, de nem kommentálja, csak annyit jegyzett meg, hogy a téma a kampányban is megjelent. A ciklusok korlátozását ő maga „izgalmas kérdésnek” nevezte, hozzátéve:
furcsa idők vannak, felépült egy olyan rendszer, aminek a lebontása közös érdek.
Egyébként valóban, a Tisza választási programjában két helyen is szerepel a miniszterelnöki mandátum korlátozása: az egyik ígéret szerint két ciklusra korlátoznák a miniszterelnöki mandátumot, a másik megfogalmazás pedig hozzáteszi, hogy „a többi közjogi tisztségnél is kizárjuk, hogy valaki évtizedekre kisajátítson egy pozíciót.” Magyar Péter emellett két 2024 májusi videórészletet is megosztott nemrég, amelyekben arról beszél, hogy megfelelő felhatalmazás esetén mind a miniszterelnöki, mind a képviselői ciklust 8 évben korlátoznák.
Az viszont vitatható, mennyire tekinthető ez konkrét kampányígéretnek, mivel ezek a nyilatkozatok az EP-választás előtt hangzottak el, míg az országgyűlési választási kampányban elsősorban a miniszterelnöki ciklus korlátozásáról volt szó. Ám Magyar Péter azt is elmondta, hogy 2024-es országjárásai során 35 alkalommal beszélt erről a témáról. Hétfőn maga is elárulta, hogy a társadalmi vita során olyan ellenérvek is felmerültek, amelyek a politikai tapasztalat fontosságára hivatkozva a korlátozás elvetése mellett szóltak – ezzel egyfajta kiskaput hagyva nyitva a végleges döntés előtt.
A választóknál viszont betelált
Hogy a mandátumkorlátozás gondolata mennyire nem számít ördögtől valónak, azt egy februári, tehát még a választások előtti kutatás is jól mutatta. A Publicus Intézet a Népszava megbízásából végzett, életkor, nem, iskolázottság, településtípus és régió szerint reprezentatív felmérésében arról kérdezte a válaszadókat, egyetértenek-e Magyar Péter ígéretével, amely szerint legfeljebb két cikluson át lehetne valaki miniszterelnök vagy országgyűlési képviselő. A teljes népesség 64 százaléka támogatja a javaslatot, 32 százalék ellenzi, 4 százalék pedig nem foglalt állást. A fideszes szavazóknak mindössze 11 százaléka ért egyet az ötlettel – ami nem meglepő, hiszen Orbán Viktor öt cikluson át volt miniszterelnök, és a szabály elfogadása esetén már régen nem lehetne az. Az ellenzéki szavazók 91, a bizonytalanok 63 százaléka viszont egyetért Magyar Péterrel, a diplomások körében pedig a támogatottság eléri a 80 százalékot.
A felmérés egy másik kérdést is vizsgált: a magyar társadalom többsége szívesen látna több fiatalt a politikában. Ezt a fideszes szavazók 72, az ellenzékiek 91, a bizonytalanok 74 százaléka, összesen a teljes népesség 82 százaléka tartja fontosnak – a nyugdíjasok körében is 90 százalékos ez az arány.