Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hét végi, 100 milliárd eurós spanyol bankmentésről szóló megállapodás után mindenki arra számított, hogy felgyorsulnak az európai bankunió megteremtésére irányuló folyamatok. Éppen ezért hatott rendkívül lehangolóan a német jegybank, a Bundesbank alelnökének nyilatkozata. Sabine Lautenschläger ugyanis határozottan tilatkozott az ellen, hogy a bankunió örve alatt mentsék ki a megszorult eurózóna-tagokat − hacsak nem fűzik a jelenleginél is jóval szorosabbra a fiskális együttműködést, amivel a német álláspont szerint biztosítható lenne a költségvetési fegyelem szigora. A Bundesbank anyaintézménye, az Európai Központi Bank féléves pénzügyi jelentésében azonban már más hangon beszélt a bankunióról: az európai jegybank a legfontosabb politikai ajánlásai közé tette a közös európai betétbiztosító és a bankcsődöket lebonyolító hatóságok létrehozását.
A spanyol kötvényhozamok gyorsan elszálltak a lehangoló német nyilatkozat és az ECB-jelentés nyilvánosságra kerülése között: a tízéves államkötvény hozama 6,81 százalékra ugrott, ami a tavaly novemberben beállított csúcsnál is magasabb. A 611 bázispontra emelkedő cds-felár szintén rekord. A negatív hangulathoz az is hozzájárult, hogy a Fitch Ratings a spanyol szuverén besorolás múlt heti többfokozatú rontása és a két legnagyobb bank, a Banco Santander és a BBVA visszasorolása után a kisebb pénzintézetekre is lecsapott: tegnap délután 18 bankot minősített le. Az olasz tízéves kötvényhozam 6,22 százalékra ugrott, ám ennél meglepőbb, hogy jelentősen emelkedett a német bundok hozama is − igaz, 1,3 százalékról a még mindig rendkívül alacsony 1,4-re.
A spanyol és az olasz gondok a két ország kötvénypiacának a bankrendszerével való összefonódása miatt mélyültek el. Az ECB év eleji LTRO-programjainak következményeként az olasz és a spanyol bankok felvásárolták országaik kötvényeinek legnagyobb részét. A pénzintézetek eredményessége ugyan javul az olcsó forrás és magas hozamú állampapírok közötti különbözet kihasználása miatt, ám a kockázataik az eddiginél is jobban összefonódnak a szuverénnel, és a magánszektorbeli hitelezésre is kevésbé kényszerülnek rá. A két nagy mediterrán ország kormányainak eközben folytatniuk kell a megszorításokat, viszont a magánszektor irányából sem jöhet új lendület, hiszen a hitelezés sem indulhat be még évekig; ez az elemzők uralkodó álláspontja szerint további recessziót, csökkenő béreket és így a finanszírozási helyzet további romlását fogja okozni.
Az európai bankrendszer közben gőzerővel folytatja a hitelállomány leépítését az ECB féléves pénzügyi jelentése szerint, középtávon akár ezermilliárd eurónál is több eszköztől szabadulhatnak meg a kontinens bankjai. Másfél év múlva 1500 milliárd eurónál állhat a teljes hitelállomány-leépítés, és ez a reálgazdaságban is érzékelhetően visszafogja majd a növekedést. Eddig a bankok elsősorban a szigorodó tőkemegfelelési mutatók miatt adták el eszközeiket, az ECB szerint azonban mostantól egyre inkább a vagyonelemek gyenge minősége miatt kell folytatniuk az eladásokat. Az európai jegybank még mindig optimistább, mint az IMF, amely 3800 milliárd eurós hitelleépítést is elképzelhetőnek tart.
