Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Gazdasági és politikai oldalról is nagy figyelem övezte a nem mezőgazdasági munkahelyekről szóló áprilisi hivatalos amerikai adatot (NFP). Tavaly ősz óta ugyanis a globális gazdasági konjunktúra legpozitívabb színfoltját az amerikai foglalkoztatottság bővülése jelentette és Barack Obama újraválasztása is jelentős részben a munkaerőpiac állapotától függ. Bár a 160 ezres növekedésről szóló várakozások helyett mindössze 115 ezerrel nőtt a foglalkoztatottság áprilisban, a felülvizsgálat után a megelőző havi − akkor jókora csalódást okozó − 120 ezres növekedésből 166 ezer lett és a februári adatot is közel húszezerrel felfelé korrigálták.
A munkanélküliségi ráta ahelyett, hogy a várakozásokkal összhangban 8,2 százalékon maradt volna, a születésekkel és halálozásokkal való kiigazítás és a munkaerőpiacról kilépők miatt 8,1 százalékra mérséklődött. A magángazdaságban 130 ezer új állás jött létre, miközben a kormányzati szektorban 15 ezerrel építettek le − közgazdászok szerint elsősorban ez utóbbi különbözteti meg a mostani fellendülést a korábbiaktól, hiszen a megelőző recessziók során általában inkább nőtt, de legalábbis változatlan maradt az állam által foglalkoztatottak száma. Elmaradt a várttól a feldolgozóipari munkahelyek növekedése (16 ezer új állást hoztak létre áprilisban), ám a legtöbb ágazat viszonylag egészséges növekedést mutatott.
Az amerikai fogyasztás szempontjából pozitívum, hogy márciushoz képest 0,2 százalékkal emelkedtek az órabérek, ugyanakkor a ledolgozott munkaórák száma nem változott és az átmeneti szerződéssel dolgozók száma is stagnált, tehát a cégvezetőket kevés ösztönzi új munkaerő felvételére. Eközben újabb 342 ezer ember hagyta el a munkaerőpiacot, aminek következtében áprilisban 63,6 százalékra esett a foglalkoztatottakat és az aktívan munkát keresőket a lakosság arányában mérő munkaerő-részvételi mutató, ami 1981 óta nem látott mélységet jelent.
