Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nagy veszélyeket rejthet a globális pénzügyi válság utáni szabályozás féloldalassága − állítják a bankszektor vezető szereplői már évek óta. A hagyományos bankokat ugyanis viszonylag szigorú keretek közé szorították − újabban többek között a Bázel−III-as tőkekövetelményekkel és az USA-ban rövidesen életbe lépő, a kockázatos ügyleteket korlátozó Volcker-szabállyal −, ám a bankfelügyeletek hatáskörén kívül eső, finanszírozási eszközöket közvetítő pénzintézetek, más néven az árnyékbankrendszer kordában tartására kitalált kezdeményezések nagyon korai szakaszban járnak még. A rendszer változatos szereplőkből és eszközosztályokból áll − a hedge fundoktól a repopiacokon át a vállalatokhoz tartozó pénzintézetekig −, ám közös bennük, hogy jóval kevesebb transzparenciakritériumnak kell eleget tenniük, mint a szabályos bankoknak. Az \"ágazat\" méretéről is csupán becslések állnak rendelkezésre; a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) szerint a válság előtt, 2007-ben már 60 ezer milliárd dollárt is kitehetett az ide sorolható teljes eszközérték − és e szint körül volt 2010 végén is −, szemben a 2002-es 27 ezer milliárddal. A klasszikus banki tevékenységben kezelt eszközállomány ennek a töredéke, igaz, az árnyékban működő szereplők által kezelt illikvid eszközöknél gyakran nem lehet piaci árakról beszélni, tehát a valódi eszközérték távol lehet a hivatalostól.
Az árnyékbankrendszer a modern világgazdaság elválaszthatatlan részévé vált, és a pénzügyi likviditás biztosítása mellett fontos szerepe van a reálgazdaság hitelezésében is − ismeri el az FSB is −, ám nem elhanyagolhatóak a kockázatok sem. Számos szakértő véli úgy, hogy elsősorban nem a szabályozott bankok tevékenysége állt a 2008−2009-es pénzügyi válság mögött: ahhoz kellettek az ellenőrizetlen jelzálog-hitelezők (például a Countrywide) vagy a felügyeletek látókörén kívüli komplex származékos értékpapírok (például az AIG cds-ei). A szigorított bázeli tőkekövetelményeknek megfelelni akaró és a szuverén adósságválság miatt különösen durva fogyókúrára kényszerített európai bankok jelentős részben szabályozatlan szereplőknek adták el eszközeiket, miközben a hiteléhes vállalatok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak saját, lazábban ellenőrzött bankjaikra. Ezek a szereplők az FSB szerint a fellendülés éveiben könnyen hatalmas tőkeáttétekre épülő eszközöket hoznak létre megfelelő biztonságot nyújtó fedezet nélkül, ami a piaci kondíciók romlásával megsokszorozhatja a kockázatokat.
