Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A naponta nyilvánosságra hozott francia elnökválasztási közvélemény-kutatások egybecsengő következtetése szerint a hétvégi első fordulót kis különbséggel a rendkívül népszerűtlenné vált Nicolas Sarkozy nyeri, a két hétre rá következő, kétszereplős második fordulóban viszont tíz százalékot verhet rá szocialista riválisa, Francois Hollande. Kettejükön kívül három jelölt számíthat tíz százalék feletti támogatottságra: a szélsőjobboldali Marine Le Pen, a centrista Francois Bayrou, valamint a kampány legnagyobb meglepetése, a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon. Az ő támogatóik második fordulós szavazata, valamint a két továbbjutó jelölt közötti tévévita lehet majd a döntő a francia politikai elemzők szerint.
Sarkozynek ugyan lehet még néhány meglepő húzása, ám a tízszázalékos különbséget csak egy hatalmas első fordulós győzelemmel tudná ledolgozni, amire kevés lehet az esély − véli a legtöbb politikai megfigyelő. Ha kiemelkedő teljesítményt nyújt majd a második forduló előtti tévévitán, esetleg közbejön egy váratlan geopolitikai esemény, ahol reflektorfénybe állíthatja biztonságpolitikai hozzáértését (a közvélemény-kutatások szerint egyedül e témában bíznak benne jobban a választók, mint Hollande-ban), akkor talán közel kerülhet riválisához. Hiba volt ugyanakkor a kampány elején az eurózóna válságának megoldásával kérkednie, hiszen épp a választások előtt tért vissza újra a válsághangulat, és Sarkozy nem tudta lemosni a gazdaság helyzete miatti népszerűtlenségét. Hollande ezzel szemben taktikusan egyensúlyozott a populista szólamok és az óvatosabb kijelentések között − aminek azonban az a hátránya, hogy a választók kevéssé tudják azonosítani politikai platformját.
A kampány legnagyobb meglepetését egy karizmatikus volt szocialista politikus hozta. A baloldali front színeiben induló Mélenchon több ciklus után először tudta összekovácsolni a korábban számos, kevés támogatottságú jelölt közt szétforgácsolódott szélsőbaloldali tábort. Kampányrendezvényein szokatlanul nagy tömegek jelentek meg, és egyes közvélemény-kutatások szerint már a szélsőjobbos jelöltet, a 2002-ben második fordulóba jutott Jean-Marie Le Pen lányát, Marine Le Pent is maga mögé utasítja majd. A Lionel Jospin kormányának egykori minisztere havi 1700 euróra emelné a jelenleg 1200 eurós minimálbért, kötelezné az ECB-t, hogy 1 százalékos kamatra nyújtson hiteleket a kormányoknak, viszont elkobozná az évi 300 ezer euró feletti jövedelmeket. A Goldman Sachs elemzői érdekes összefüggést mutattak ki: Mélenchon népszerűsége a közvélemény-kutatásokban szoros korrelációban áll a francia tízéves állampapírok hozamával.
Annyira ugyan nem erős a két szélsőséges jelölt támogatottsága, hogy újra kétségek legyenek a második fordulóba bejutó jelölt kilétéről, ám Hollande dolgát két ponton is megnehezíti Mélenchon támogatottsága. Egyrészt a szocialista elnökjelöltnek nem csupán a mérsékelteket kell meggyőznie, hanem már szélsőbaloldali szavazatokkal sem számolhat automatikusan − ez nem teszi könnyűvé a politikai üzenetek megfogalmazását. Mélenchonnak az is célja, hogy a júniusi nemzetgyűlési választásokon erős kommunista pártot juttasson be a törvényhozásba, amivel borulna a politikai egyensúly.
