Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) hét végén Washingtonban tartandó szokásos tavaszi találkozójának legfontosabb kérdése az eurózónának nyújtott pénzügyi segítség mérete lesz, ám sok múlhat azon, hogy mennyit engednek a fejlett országok a fejlődőkkel szembeni, hosszú ideje tartó érdekellentétben. Az európai politikusok az adósságválság kibontakozása óta követelik a globális hozzájárulást a válságkezeléshez, jelenleg azonban összesen 400 milliárd dollár áll az IMF rendelkezésére, ami eltörpül az időközben 800 milliárd euróra (ezermilliárd dollár) növelt európai mentőalap mellett. Ez utóbbiból a többi ország további hozzájárulása fejében 150 milliárd eurót az IMF rendelkezésére bocsátanának az európaiak, ám nemhogy a feltörekvő országok, de az Egyesült Államok vagy Japán sem lelkesedik a részvétel iránt. Az otthon szintén deficitproblémákkal küszködő amerikai és a japán pénzügyminiszter egyaránt közölte a találkozó előtt, hogy jóval nagyobb erőfeszítéseket várnak európai kollégáiktól. A Valutaalap vezetése szerint további 600 milliárd dollárra lenne szükség az európai adósságválság Európán kívüli áldozatainak megsegítésére.
A feltörekvő országokat is érzékenyen érintené az európai adósságválság fokozódása vagy a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer ebből következő összeomlása, politikusaik azonban otthon nehezen tudnák megmagyarázni, hogy miért szánnak forrásokat náluk még mindig jóval gazdagabb országok kimentésére. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kínai, az indiai és az orosz diplomácia is jelezte, csak akkor hajlandóak nagyobb pénzzel beszállni, ha az alaptőkéhez is hozzájárulhatnak, és így a szavazati jogaikat is valós súlyukhoz igazítanák. Ez viszont a jelenlegi helyzethez ragaszkodó, csupán lassú átmenetet engedő fejlett országoknak elfogadhatatlan − mindenesetre elemzők szerint a feltörekvők IMF ügyeibe való beleszólása rendeződhet végre, ha sikerül megállapodást elérni a hétvégén.
