Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az év első három hónapjában mindössze 8,1 százalékkal bővült Kína GDP-je éves összevetésben, ami nemcsak a tavalyi utolsó három hónap 8,9 százalékos növekedésénél, hanem az elemzők mostani időszakra vonatkozó, eleve pesszimista 8,3 százalékos várakozásánál is rosszabb volt. Szokatlanul gyenge szám ez a legnagyobb ázsiai gazdaságtól, utoljára 2009 második negyedévében volt ilyen lassú a növekedés, ráadásul ez már az egymást követő hatodik három hónapos időszak, amikor az előzőhöz képest lassul a bővülés. A csalódás oka leginkább a korábbi évtizedes dübörgés motorja, az export volt, amelynek hatása összesen 0,8 százalékkal rontotta a GDP-adatot − a fejlett piaci fogyasztás stagnálása vagy Európa esetében visszaesése miatt ez mégsem olyan nagy meglepetés. Drámaian lelassult a korábbi évekhez képest a tőkeberuházások növekedésének üteme − igaz, ez még mindig valamivel húsz százalék fölött van −, és egyre nagyobb a baj a kínai ingatlanpiacon: a lakáseladások értéke 18 százalékkal, a lakásépítéseké pedig 5,5 százalékkal esett vissza.
Vannak azonban pozitívan értékelhető jelek is. A növekedés 76 százalékban a belső fogyasztásra támaszkodott, ami hatalmas növekedés az átlagosan 51,6 százalékos tavalyi arányhoz képest; a kiskereskedelmi forgalom 15 százalékkal nőtt. A kínai \"fogyasztási\" statisztika ugyanakkor megtévesztő, hiszen nemcsak a háztartások költekezését vagy a kiskereskedelmi forgalmat méri, hanem különböző kormányzati kiadásokat is ide sorol. Elemzők szerint bizonyos mértékig mégis sikeres lehet a kínai gazdasági vezetés törekvése, hogy kiegyensúlyozza a korábban két évtizedig kizárólag az exportra támaszkodó növekedési modellt, és a fogyasztásra alapozva elkerülhető lehet a kemény földet érés. A kínai monetáris politika ráadásul lazább lett az utóbbi hónapokban, márciusban már ezermilliárd jüan (160 milliárd dollár) új hitelt pumpáltak a bankok a gazdaságba.
A kínai vezetés ráadásul szombaton bejelentette, hogy szélesíti a jüan dollárral szembeni kereskedési sávját, ami ugyan némi kockázattal is jár, ám − amellett, hogy a G20 pénzügyminisztereinek április végi értekezlete előtt tompíthatja az alulértékelt nemzeti deviza miatt Kínát érő folyamatos bírálatok élét −, makrohatását tekintve szintén a fogyasztást élénkítheti. A bejelentés szerint az eddigi, a hivatalosan meghatározott középárfolyamhoz képest félszázalékos napi elmozdulást lehetővé tevő dollár−jüan kereskedési sávot mától a duplájára, napi 1 százalékra szélesítik. Az árfolyam-manipuláció Peking egyik legfontosabb kereskedelempolitikai eszköze volt, a reformból sokan arra következtetnek, hogy a jövőben már kevésbé lesz szükségük ennek használatára, az esetleges importnövekedés pedig a fogyasztást ösztönzi. A mesterségesen alacsony szintjéről hosszú ideje lassan erősödő jüan számos elemző szerint már elérte valós értékét, február óta ráadásul újra kismértékben gyengült − a kínai vezetés ezért is dönthetett a részleges liberalizáció mellett.
