A világ valamennyi vezető tőzsdéjére pozitív hatást tett Ben Bernanke bejelentése, amely szerint az elmúlt hónapban némileg csökkent az inflációs nyomás az USA-ban. A Fed elnöke a chicagói Economic Clubban tartott beszédében kifejtette: az energia drágulása „viszonylag alacsony szinten” érzékelteti hatását a fogyasztói árakban, bár elismerte: a 2,4 százalékos maginfláció részben az energiaárak emelkedésének tudható be. Ha a lakosság és a cégvezetők egyaránt meg vannak győződve arról, hogy a Fed féken tartja az inflációt, akkor sem a fogyasztói áraknak, sem a nominálbéreknek nem kell feltétlenül emelkedniük – érvelt Bernanke.
A beszéd bizonyos mértékig visszakozást jelent Bernanke június 5-i beszédéhez képest, amelyben az elnök az utóbbi hónapokban felerősödött inflációs fenyegetésről beszélt, és amelyet az elemzők egyhangúan úgy értékeltek: a nyíltpiaci bizottság június 28–29-i ülésén várhatóan újra – zsinórban immár tizenhetedszer – megemeli a jelenleg 5 százalékos alapkamatot. A Fed mindazonáltal nemigen ad egyértelmű támpontokat az előrejelzéshez, mivel a világ jegybankjainak többségével ellentétben – az Alan Greenspan regnálása alatt bevezetett gyakorlat szerint – nincs hivatalos inflációs célkitűzése. Az USA gazdasága előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak Bernanke a folyó fizetési mérleg hiányát nevezte. A helyzet idén valamelyest javult ugyan – a 2005 negyedik negyedévi 223,1 milliárd dollár után a deficit az első negyedévben 208,7 milliárd dollárra csökkent –, de a folyamatos hiány miatt az ország mostanra 3000 milliárd dollárnyi külföldi adósságot halmozott fel. Az elnök szerint a problémára megoldást kell találni, ehhez azonban a nemzetközi gazdasági környezetnek is változnia kell: a külföldi piacokon, mindenekelőtt Kínában a kereslet bővülésére lenne szükség, és az egyensúly irányába hatna az is, ha a kelet-ázsiai országok valutái kissé rugalmasabban követnék a piaci változásokat.
Kolozsi Pál
Csaba Ferenc