Az új kormány a felújítást és az új építést egyenrangú kérdésként kezeli. A lakásügyben és a lakásgazdálkodásban továbbra is súlyponti probléma lesz a finanszírozás, illetve az, hogy a finanszírozást hogyan lehet egy szélesebb lakásépítési és lakásfelújítási konstrukcióban megoldani. Mindenképpen szükség van egy komplex lakásgazdálkodási stratégiára.
A 2027 utáni uniós pénzügyi ciklusnak várhatóan egyik kiemelt témája lesz a megfizethető lakhatás. Nyilvánvalóan a magyarországi átlagjövedelmekből, a társadalom különböző pénzügyi rétegeiből és ezek következő három-négy évben várható alakulásából kell kiindulni, nyilatkozta Koji László az ÉVOSZ ( Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége) elnöke a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesületének (TLE).
Az egész lakásépítési folyamatot a nulladik fázisnál kell kezdeni: jelen pillanatban nincs kellően elemezve, hogy ki a célközönség a szociális bérlakásnál, a piaci bérlakásnál, az új építésű lakásnál vagy a használtlakás-forgalomban. Pedig ezek nagyon különböző helyzetek, folytatta az elnök az interjúban.
A lakásfelújítások és a lakáscélok egyik súlyponti problémája a finanszírozás. Ha a hitelkamatok szintje bárhol 5 százalék fölé megy, akkor semmilyen program nem tud érdemben működni. Ezek mind olyan programok, amelyekhez a magyar lakosságnak, az átlagembernek nincs elegendő megtakarítása, tehát mindenképpen hitellel kell kiegészítenie a saját forrásait. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarországon tíz emberből nyolc és fél saját tulajdonú otthonban szeretne lakni.
Bérlakások tízezrei
A Wekerle Sándor Program több tízezer új bérlakás építését ígéri. Az ÉVOSZ-nak két javaslata van erre. Az egyik az úgynevezett osztott tulajdonú lakásépítés. Ez azt jelenti, hogy egy adott térségben, településen az új lakásban érdekeltsége lehet a magyar államnak, egy munkaadónak, egy önkormányzatnak és a jövőbeni lakónak is. Ezeket egy lakásépítési, közös tulajdonú alapba lehetne beszervezni, amely finanszírozza a lakás megépítését. Ebbe a finanszírozásba akár nyugdíjalapokat és más hasonló intézményeket is be lehetne vonni.
Ettől lesz osztott tulajdon: attól függően, hogy ki milyen erőforrásokkal vesz részt a lakás megvalósításában, tulajdonrészt szerezhet. Valószínűleg az esetek túlnyomó többségében a lakó bérlőként költözne be ebbe az új, osztott tulajdonú ingatlanba. Ha maradt még 10-20 százaléknyi önereje, akkor valamilyen arányban tulajdonrészt is vásárolhatna, és lehetőséget kaphatna arra, hogy mondjuk tíz év alatt az egész lakás árát megfizesse, vagyis bérlőből tulajdonossá váljon.
A másik változat az, ami Nagy-Britanniában és általában az angolszász területeken működik: a nonprofit érdekeltségű lakásfejlesztés. A számítások szerint minimum 15–20 százalékkal kedvezőbbé lehet tenni a négyzetméterárakat, ha nem profitorientált ingatlanfejlesztés történik. Ennek a nonprofit építőnek mindenképpen állami vagy nagy önkormányzati alapítású társaságnak kell lennie.
Az biztos, hogy teljesen új konstrukciókat kell meghonosítani Budapesten is. Jelenleg a nagy ingatlanfejlesztők prémium helyszínen, prémium minőségben, prémium áron fejlesztenek új lakásokat. Budapesten ennek megvan a vevőközönsége évi 4-5 ezer lakásra, de ez nem oldja meg a megfizethető lakhatás problémáját.
Olyan nagy elmaradások vannak a lakásépítésekben, hogy jó lenne gyorsítani. Fontosnak tartom, folytatta Koji László, hogy meghatározott lakásszám alatt, akár rozsdaövezeti területeken, egyszerűbb és gyorsabb építésigazgatási eljárással lehessen lakásokat megvalósítani.
Az alapkoncepciót (kiemelt lakóprojektek rendszere) meg kellene hagyni, ugyanakkor a kiemelt beruházások szabályozása mindenképpen felülvizsgálatra szorul. Budapesten a 250 lakásszám fölötti beruházás minősül erre érdemesnek, de egy kisebb településen akár már 10 lakás is olyan jelentős beruházás lehet, mint Budapesten 250.