Az elmúlt hetek eseményei látványos diplomáciai aktivitást mutatnak: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Li Csiang kínai kormányfő telefonon egyeztettek az amerikai vámintézkedések hatásairól, az EU kereskedelmi biztosa pedig minimálár-megállapodásokról kezdett tárgyalni a kínai elektromosautó-gyártókat érintő vámok kiváltására.

Diplomáciai hármasugrás

Közben Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök Pekingbe látogatott, ahol Hszi Csin-ping elnök nyíltan felszólította Európát az „egyoldalú protekcionizmussal” szembeni közös fellépésre.

„Ez a diplomáciai hullám önmagában még nem jelent fordulatot, de elmozdulást mindenképp az elmúlt évek Kína-ellenes európai politikájához képest. Egyúttal jelzi, hogy az EU – legalábbis részben – osztja Kína aggodalmát az USA egyoldalú kereskedelmi szabályalakításával kapcsolatban”

– közölte érdeklődésünkre Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa. 

Stratégiai autonómia vagy taktikai manőver?

Véleménye szerint Brüsszel nem Kína felé fordul, ez az enyhülés nem stratégiai fordulat, hanem a Kína-kártya elővétele ebben a geopolitikai játszmában egy taktikai eszköz, amellyel az EU saját tárgyalási mozgásterét próbálja növelni Washingtonnal szemben.

Jelzés az Egyesült Államok felé, hogyha figyelmen kívül hagyja az európai érdekeket, az EU kész más lehetőségeket keresni.

A kérdés az, hogy ezt a kártyát mennyire tudja az EU következetesen és hitelesen kijátszani. A tagállamok között ugyanis továbbra sincs egységes álláspont sem Kína, sem az USA megítélésében.

Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök beszélget a Diaojutai Vendégház kertjében sétálva a találkozó után Pekingben, 2025. április 11-én. ANDRES MARTINEZ CASARES/Pool via REUTERS
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és Hszi Csin-ping kínai elnök beszélget a Diaojutai Vendégház kertjében sétálva a találkozó után Pekingben, 2025. április 11-én.
Fotó: ANDRES MARTINEZ CASARES/ Reuters

A szakértő szerint ráadásul

„a Kína-kártyát éppen annak az európai elitnek kellene használnia, amely az elmúlt években, különösen a Biden-adminisztráció alatt, Washingtonnal együtt mozdult Peking ellenében”.

Végül nagyon hiányzik egy határozott német kezdeményezés is – márpedig az erősen atlantista Friedrich Merz vezette kancellári hivatal aligha lesz ennek élére álló szereplője, még ha kész is pragmatikusabb politikát vinni a megbukott „közlekedésilámpa-koalícióhoz” képest.

Kihasználatlan esély vagy biztos kudarc

A Kína-kártya tehát csábító lehetőség, de csak valódi lépésekkel lehet hiteles. 

Eszterhai Viktor szerint a legkézenfekvőbb eszköz az EU és Kína közötti Átfogó Befektetési Megállapodás (CAI) lenne, amely 2021 óta befagyasztott állapotban van – annak ellenére, hogy Angela Merkel egyik utolsó politikai lépéseként sikerült tető alá hozni az elvi megállapodást. A megállapodás – amely nemcsak a befektetéseket, hanem a gazdasági kapcsolatok strukturáltabb szabályozását is célozza – Kína részéről azóta is napirenden maradt.

USA, EU és Kína zászló térképe repedt falra festve. Kína, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok kereskedelmi háborúja. - stock fotó
Hol lesz a törésvonal a kereskedelmi háborúban? Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína térképes zászlói egy repedt falra festve. Kép: Getty Images

Technikailag az Európai Bizottság újranyithatná a tárgyalásokat, de ehhez számos politikai és jogi feltételnek kellene teljesülnie.

  • Ezek közül a legfontosabb a kínai szankciók feloldása az európai parlamenti képviselőkkel és kutatókkal szemben,
  • valamint egy tagállami konszenzus kialakítása arról, hogy gazdasági és stratégiai érdekből érdemes újratárgyalni az egyezményt.

A CAI akár részleges újratárgyalása – például a zöld beruházások vagy technológiai együttműködés területén – komoly politikai ellenszéllel kellene megküzdenie.

Felboríthatják a sakktáblát a nagyok, az Egyesült Államok akár perifériára is szorulhat

Hogyan lehet az amerikai vámpolitikával szemben fellépni? Mit hozhatnak a következő hetek? Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a kisebb államok kereshetik a réseket és az alkukapukat. A nagyok viszont – amennyiben elég bátrak – a sakktáblát is felboríthatják.

Ugyanakkor a szakértő szerint éppen ezek a lépések tennék hihetőbbé az EU Kína felé mutatott enyhülési szándékát – és egyben erősítenék az alkupozícióját Washington irányába is.

A Kína-kártya, mint lakmuszpapír


A geopolitikai játéktér újrarendeződése közepette az EU-nak sürgető érdeke lenne, hogy saját érdekérvényesítő képességét demonstrálja – mind kelet, mind nyugat felé.

„Ha jól és következetesen használja a Kína-kártyát, az valóban egy lépés lehet a stratégiai autonómia felé. Ha viszont a fenyegetés pusztán kommunikációs manőver marad, akkor az EU gyenge, kiszolgáltatott szereplőnek tűnhet mind Washington, mind Peking szemében”

– fűzte hozzá az NKE munkatársa.

Mindenkit átejtett Trump: a 10 százalékos tarifa itt maradt, és már senkit sem zavar

Az Economxnak nyilatkozó szakértő szerint a 10 százalékos általános amerikai vám nemcsak fiskális manőver, a rendszert is átírja – és közben alig vesszük észre.

Kapcsolódó