Napjaink egyik legfontosabb kérdése, hogy Európa gazdasági versenyképessége megmarad-e vagy egyszerűen skanzenné válik a kontinensünk, a világ átalakulóban van, erre kell reagálni – mondta az Indexnek György László kormánybiztos.

kormánybiztos arról is beszélt, hogy a jelenlegi költségvetési helyzet össze sem hasonlítható a Gyurcsány-korszakkal, mivel teljesen más a növekedési környezet és teljesen mások a költségvetés számai is. Példaként említette, hogy 2006-ban az unió 3,7 százalékkal bővült, a magyar gazdaság pedig 3,9 százalékkal, miközben a költségvetés hiánya 9,3 százalékot tett ki. Ezzel szemben 2023-ban az EU jó eséllyel 0,7 százalékkal bővült, Magyarország pedig nagyjából megismételte a 2022-es gazdasági év teljesítményét.

György László az idei év legnagyobb feladatának azt nevezte meg, hogy egyensúlyozni kell a növekedési és a költségvetési egyensúly között. Ennek kapcsán beszélt arról, hogy az átalakuló világban az új iparágak megjelenésével, a zöld- és a digitális átállással, valamint a blokkosodás és a geopolitikai feszültségek fokozódásával megnő az igény az állami szerepvállalásra.

Európa ezen a téren lépéshátrányba került két legfőbb gazdasági versenytársával, Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.

Kína még visszafogott becslések szerint is évi mintegy 227 milliárd euró, de egyes szakértők szerint akár évi 630 milliárd euró támogatást allokál a teljes kínai iparra, miközben Amerika meghirdette az Inflációcsökkentő Törvényét (Inflation Reduction Act), amely hatására a német tőke meglódult Amerika irányába.

A kormánybiztos szerint ebben a helyzetben szerencsés, hogy az Európai Bizottság és az ECOFIN tanács tagjai is felismerték, hogy túlzottdeficit-szabály, amely a GDP 3 százalékában határozza meg a költségvetés elfogadható hiányát, ebben a geostratégiai környezetben nem tartható fenn. Véleménye szerint az lehet a megoldás, hogy bizonyos kiadásokat kiveszünk a túlzottdeficit-eljárás alól (védelmi kiadások, zöld- és digitális segítő beruházások, bizonyos szociális kiadások).

György László szerint Magyarországnak az lehet a célja, hogy a mozgásterünket a Bizottság részéről ne szűkítsék közgazdasági logikát nélkülöző bürokratikus szabályok. Ez alatt elsősorban arra gondol, hogy 60 (vagy az Alaptörvény alapján 50) százalékos államadósságszint fölött mindaddig, amíg a GDP-arányos államadósságszint évről évre csökken, legyen elfogadhatónak tekinthető a költségvetési hiány.