Az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága (DG REGIO) évtizedek óta az európai integráció szolidaritási elvének letéteményese volt, kezelve az uniós költségvetés közel egyharmadát. A Politico friss hírlevelében azonban arról ír, hogy a főigazgatóság az Ursula von der Leyen által szorgalmazott átfogó átstrukturálás áldozatává válhat. Ez pedig nem csupán adminisztratív átszervezést jelentene, hanem a hagyományos, területi alapú fejlesztéseket felváltanák az olyan stratégiai prioritások, mint a védelem vagy a versenyképesség.
A Politico által megszerzett információk szerint a tervezett átalakítás hátterében az a felismerés áll, hogy a jelenlegi, széttagolt alapokon nyugvó rendszer túl lassú és nehézkes a jelenlegi válságok kezelésére. A DG REGIO hagyományos szerepköre, amely a legkevésbé fejlett régiók felzárkóztatására fókuszált, az új struktúrában beolvadhat egy szélesebb, integrált szociális és kohéziós portfólióba. Ez a váltás a kohéziós politika „RRF-esítését” jelentené, ahol a források kifizetése már nem a benyújtott számlákon, hanem előre meghatározott reformok és mérföldkövek teljesítésén alapulna.
A Bizottság jelenleg egy nagy szervezeti felülvizsgálatot készít elő, amelynek végső ajánlásait legkésőbb 2026 végére ígéri, és ennek egyik kifejezett célja az, hogy hogyan lehet a struktúrákat egyszerűsíteni és összehangolni. Ma már nyíltan „policy-based budgetről” beszélnek Brüsszelben, vagyis arról, hogy programok helyett politikai prioritások köré kell szervezni a költségvetést. Ez a szemlélet komoly feszültségben áll a klasszikus kohéziós modellel, amely külön alapokra, többéves programozásra, valamint regionális kategóriákra épült.
A fordulat mögött elsősorban az a tapasztalat áll, hogy a pandémia utáni helyreállítási pénzeket a Bizottság gyorsabban és politikailag célzottabban tudta mozgatni a helyreállítási eszközön keresztül, mint a hagyományos kohéziós csatornákon. Az SG REFORM által kezelt RRF kifejezetten teljesítményalapú eszköz: a pénz nem költségszámlák után, hanem mérföldkövek teljesítése esetén érkezik, a rendszer 2026. december 31-ig fut ki.
Mit tartalmaz a javaslat?
2025 júliusában terjesztették elő a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretre (MFF) vonatkozó javaslatot, amely radikálisan leegyszerűsíti a költségvetés szerkezetét. A cél a párhuzamosságok megszüntetése, miközben Brüsszel szorosabb ellenőrzést gyakorol a források felhasználása felett a reformok kikényszerítésén keresztül.
A kohéziós politika autonómiája ezzel megszűnne, az új modellben a források nem „járnak” a régióknak, hanem a tagállami kormányok által benyújtott Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek (NRPP) részeként kell küzdeni értük, szigorú teljesítménymutatók mentén.
A költségvetési tervezet nominálisan az eddigi legnagyobb, mintegy 1,8–1,9 milliárdos eurós keretet vázol fel hét évre. Azonban ez a szám már tartalmazza a NextGenerationEU adósságainak visszafizetését is, amely önmagában 149–168 milliárd eurót emészt fel a fenti periódus alatt. A reálértékben tapasztalható stagnálás vagy csökkenés fokozott versenyt teremt az egyes szakpolitikák között.
A javaslat szerint a kohéziós és agrárpolitikai források egyetlen „Európai Alapba” olvadnak össze (NRP Fund). Ezt az alapot a tagállamok a saját partnerségi terveiken keresztül hívhatják le. Ez a centralizáció a tagállami fővárosok kezébe adja a döntést a belső erőforrás-elosztásról, ami Magyarországon is feszült helyzetet teremthet a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok között.
A Bizottság 865 milliárd eurót erre a blokkra, 409 milliárd eurót a versenyképességi csomagra, ezen belül 131 milliárd eurót védelemre, biztonságra és űrre irányozna elő. A hivatalos indoklás szerint ez egyszerűbb szabályrendszert, jobb stratégiai koordinációt és rugalmasabb átcsoportosítást tenne lehetővé.
Az NRPP modell lényege, hogy a tagállamoknak egyetlen, átfogó tervet kell készíteniük, amely ötvözi a beruházásokat a strukturális reformokkal. Ez a megközelítés a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) tapasztalataira épít, a kifizetéseket konkrét mérföldkövekhez és célkitűzésekhez kötik.
A költségvetési tervezetről készült elemzések rámutatnak, hogy bár a modell egyszerűbb adminisztrációt ígér, komoly kockázatokat hordoz a gyengébb intézményi kapacitással rendelkező tagállamok számára. Ha egy tagállam nem képes időre teljesíteni egy reformot, akkor a hozzá kapcsolódó összes beruházási forrás kifizetése blokkolódhat. Emellett az NRPP rendszer gyengíti a szubszidiaritás elvét is, mivel a tárgyalások közvetlenül az Európai Bizottság és a nemzeti kormányok között zajlanak, így a régiók és városok érdekérvényesítő képessége jelentősen romolhat. Az Európai Parlament éppen ezért sürgeti a regionális fejezetek kötelezővé tételét az NRPP-ken belül, hogy a források ne ragadjanak meg a tagállami fővárosokban.
Hasonlóan éles a régiók ellenállása is a tervekkel kapcsolatban. Az Európai Régiók Bizottsága 2026 májusi állásfoglalása szerint a következő MFF-rendszerből nem lehet kihagyni a városokat és régiókat a döntéshozatalból, nem szabad a kohéziót, az agrártámogatásokat és más politikákat egyetlen nagy nemzeti „pénzhalmazzá” összeolvasztani.
Mindeközben már a jelenlegi kohéziós ciklusban is ebbe az irányba mozdult el a rendszer. A Bizottság regionális főigazgatóságának összegzése szerint egy év alatt 34,6 milliárd eurót irányozták át 25 tagállamban új prioritásokra, illetve a Bizottság 2025-ös Magyarországról szóló országspecifikus értékelése is azt mutatja, hogy immár kifejezetten ösztönzik a források átirányítását öt uniós stratégiai prioritás felé, köztük a védelem és a stratégiai technológiák felé.
Versenyfutás a befagyasztott uniós pénzekért
A frissen felálló magyar kormány egyik legfontosabb feladata a befagyasztott uniós források felszabadítása. Az Orbán-kormány idején mintegy 17 milliárd euró maradt zárolva a jogállamisági mechanizmus és más feltételességi eljárások miatt. Ebből 10,4 milliárd euró (3600 milliárd forint) az RRF-hez kapcsolódik, a 2026 augusztusi határidőig fel nem használt források végleg elvesznek. A Bizottság és az új kormány között már áprilisban megkezdődtek a technikai egyeztetések, az uniós tisztviselők szerint Budapestnek május végéig át kell írnia a helyreállítási tervet, a lassú vagy kockázatos projekteket gyorsabban teljesíthető beruházásokra cserélve.
Korábban az Európai Bizottság azt közölte, hogy nem biztosak benne, hogy a Tisza-kormány az idő rövidsége miatt minden forrást haza tud hozni, ezért azt javasolták, hogy csak a 6,5 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra koncentráljanak, a 3,9 milliárd euró pedig hitelt hagyják az asztalon.
A fennmaradó 7 milliárd eurót szintén jogállamisági aggályok miatt fagyasztották be az EU strukturális alapjaiból, azonban ezeknek a feloldására nincs egy szoros határidő.
Komoly érvágás lehet az új rendszer Magyarországnak
A Politico által jelzett bizottsági átstrukturálás és a következő uniós költségvetésben bekövetkező változások különösen érzékenyen érintenék Magyarországot. Mivel az ország továbbra is az uniós források egyik legnagyobb nettó kedvezményezettje, a kohéziós politika átalakítása alapvetően változtatja meg a fejlesztéspolitikai mozgásteret.
A centralizált NRPP-rendszerben a Magyar-kormánynak egyetlen tervben kellene összehangolnia a kohéziós, agrár- és belügyi forrásokat. A kormány politikai túlélése így közvetlenül összefüggésbe kerülne a mérföldkövek teljesítésétől. Ha a kormány nem képes időre végrehajtani a vállalt reformokat (például az egészségügy vagy oktatás területén), az közvetlen pénzügyi veszteséget jelenthet az ország számára.
Az NRPP-modell bevezetése esetén a következő hétéves költségvetésben a források elosztása a „győztes mindent visz” logikája felé mozdulhat el: akik képesek hatékonyan reformálni, bőséges forráshoz jutnak, akik elakadnak a belső vitákban, azok jelentős forrásvesztéssel szembesülnek.
Magyarország szempontjából a DG REGIO eltűnése azt jelentené, hogy a jövőben nem csupán fejlettségi szint alapján, hanem kormányzati teljesítmény és stratégiai hozzájárulás az uniós célokhoz (védelempolitika, innováció stb.) révén kell kivívnia helyét az uniós költségvetési asztalnál.
A legnagyobb veszélyt ebben az új modellben az jelenti, hogy a Bizottság kezében sokkal közvetlenebb marad a pénzügyi fegyelmezés eszköze, a reformokkal kapcsolatos kudarcokat sokkal gyorsabban és keményebben büntetheti, így csökkentve a magyar kormány mozgásterét.