Magyarország 2030 víziójában a gazdasági koncentráció korlátozását sürgeti, miközben jelentős, stratégiai külföldi beruházások bevonzását is támogatja Arie-Yom Tov. Az 1980-as évek óta Budapesten élő izraeli befektető a Portfolio.hu hasábjain fogalmazta meg gondolatait, az Economx pedig megkérdezte az ismert üzletembertől, hogy hol húzná meg a határt a „nemzetstratégiai méretű” befektetés és a már versenyt torzító gazdasági befolyás között.
„Mindenekelőtt világos elválasztási szabályokra és korlátozásokra van szükség annak megakadályozására, hogy egyetlen személy, csoport vagy szervezet párhuzamosan több stratégiai ágazat felett is ellenőrzést gyakorolhasson” – mondta lapunknak Yom-Tov, akinek a nevéhez olyan ingatlanberuházások fűződnek, mint a Duna Plaza, a Le Meridien, a Gozsdu-udvar vagy a The GlassHouse Kolosy.
Védeni kell a stratégiai érdekeket
Érdeklődésünkre kifejtette: például, ha egy személy vagy vállalat tulajdonosként vagy irányító szereplőként jelen van egy bankban vagy pénzügyi intézményben, akkor ne tölthessen be egyidejűleg meghatározó vagy ellenőrző szerepet egy jelentős ingatlanpiaci vállalatban — és fordítva. Az ilyen keresztágazati kontroll egészségtelen hatalmi koncentrációhoz és összeférhetetlenségi kockázatokhoz vezethet.
Az államnak emellett stratégiai érdekeltséget és bizonyos ellenőrzési jogosultságokat is fenn kell tartania a kulcsfontosságú ágazatokban és vállalatokban az úgynevezett aranyrészvény intézményén keresztül. Az aranyrészvény nem feltétlenül jelent pénzügyi hasznot az állam számára, ugyanakkor stratégiai jogosítványokat biztosít
– részletezte Arie Yom-Tov.
Úgy véli, ez lehetővé tenné az állam számára, hogy akkor is beavatkozhasson, ha nem rendelkezik többségi tulajdonnal — például annak megakadályozása érdekében, hogy az irányítás külföldi kézbe kerüljön, vagy hogy olyan döntések szülessenek, amelyek sérthetik a nemzetbiztonsági vagy alapvető közérdekeket. Ezen túlmenően Yom-Tov szerint az aranyrészvény hozzájárulhat a stratégiai érdekek védelméhez azáltal, hogy biztosítja: az üzleti tevékenység központja az országban maradjon, és folyamatos beruházások történjenek a létfontosságú infrastruktúrába.
„Fontos megérteni, hogy egészségesebb és átláthatóbb gazdasági struktúra jönne létre akkor, ha az egyes ágazatokon belül a kontroll több szereplő — magánszemélyek, vállalatok vagy üzleti csoportok — között oszlana meg. A szabályozói beavatkozást ugyanakkor elsőként a közbeszerzések területén kezdeném meg” – mutatott rá a befektető.
Elsősorban külföldi finanszírozás
Arie Yom-Tov azt írta, hogy külföldi partnereikkel több százmillió eurós projektekről tárgyalnak, például szerverparkokról és erőművekről. Az Economx rákérdezett, hogy ezek mögött milyen típusú üzleti modell állna: magyar többségi kontroll, vegyes tulajdon vagy teljes nemzetközi finanszírozás, illetve milyen szerepet szánna ebben az államnak.
Nyitottak vagyunk a partnerségekre, ugyanakkor úgy véljük, hogy a finanszírozásnak elsősorban külföldi forrásokból kellene érkeznie – felelte lapunknak. – Ezzel együtt nem zárkózunk el a konzorciális finanszírozási struktúrák lehetőségétől sem, feltéve, hogy azok átláthatóak, professzionálisak, és hosszú távon a projekt, valamint az ország érdekeit szolgálják.
Elképzelhetőnek tartok olyan konstrukciót is, amelyben a magyar állam aranyrészvényhez jutna. Ez nem feltétlenül jelentene pénzügyi ellenőrzést vagy profitérdekeltséget, inkább stratégiai jogosultságot biztosítana a nemzeti érdekek védelmére, az átláthatóság fenntartására, valamint annak megakadályozására, hogy a jövőben olyan tulajdonosi változások történjenek, amelyek sérthetik az ország alapvető gazdasági vagy biztonsági érdekeit” – tette hozzá a szakember.
Hosszú távú stabilitásra van szükség
„A külföldi befektetőknek és a nagyszabású beruházásoknak több kulcsfontosságú területen is biztonságban kell érezniük magukat” – jelentette ki Arie Yom-Tov arra a felvetésre reagálva, hogy Izraelben és más fejlett innovációs ökoszisztémákban milyen konkrét szabályozási vagy intézményi megoldásokat látott, amelyek sikeresen akadályozták meg az oligopolisztikus gazdasági struktúrák kialakulását, miközben nem riasztották el a befektetőket sem.
Ezzel kapcsolatban két meghatározó tényezőre külön is felhívta a figyelmet:
- Stabilitás: A befektetők számára alapvető fontosságú, hogy a politikai, jogi és gazdasági környezet stabil és kiszámítható legyen.
- Hosszú távú megállapodások: Egyértelmű, hosszú távra szóló megállapodásokra van szükség a befektetőkkel, amelyek rögzítik az elkövetkező évek működési kereteit — beleértve a szabályozási és adózási környezetet, a munkaerőpiaci szabályokat, az üzemeltetési feltételeket, valamint az egyéb lényeges kötelezettségeket.