Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jenei Zoltán volt Magyarország első országos kórház-főigazgatója 2020-2023 novembere között, vagyis éppen a pandémia kellős közepén.
A volt főigazgató egy szűkkörű háttérbeszélgetésen mesélt többek között a covid-19 időszakról, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvényről (eszjtv) a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságról (KEF) a meddőségi ellátás államosításáról és a jelenlegi egészségügyi helyzetről is, aminek a legfontosabb alapja szerinte a bizalom helyreállítása.
Magyarország egészségügyi rendszerének történetében különleges és embert próbáló időszak jutott Jenei Zoltánnak, aki az ország első országos kórház-főigazgatójaként (OKFŐ) 2020 októberétől – hivatalos kinevezését követően – egészen 2023 novemberéig irányította a szervezetet. Megbízatása a pandémia kellős közepére esett, egy olyan „háborús” időszakra, amikor a Covid-19 hullámai és az egészségügy strukturális átalakítása egyszerre zúdultak az ágazatra. Jenei egy szűkkörű háttérbeszélgetésen részletesen és őszintén mesélt a kulisszák mögötti feszültségekről, a politikai és szakmai döntések hátteréről, valamint arról, hogyan látja az egészségügy jelenlegi helyzetet.
A Covid-időszak: Hajnaltól hajnalig tartó küzdelem és a statisztikák dilemmája
Jenei Zoltán pécsi kancellári pozíciójából, a „végeken” szerzett tapasztalatok után kapta a belügyminiszteri felkérést, majd a miniszterelnöki megbízást az OKFŐ vezetésére. Mint mondta a pandémia idején az operatív törzs ülései hetente kétszer, általában szerdán és pénteken reggel 6 órakor kezdődtek. A pénteki ülésekre a miniszterelnök egyetlen papírlappal érkezett, kérdezett, meghallgatott, döntött, majd ezután indult a Kossuth Rádióba, ahol ezen döntések egy részét kommunikálta is.
A volt főigazgató felidézte, hogy a védekezést minta, tapasztalat nélkül, folyamatos rohanásban kellett végig vinni. A háttérben zajló emberfeletti küzdelmet azonban a nyilvánosság elől elzárták: a sajtó és a fotóriporterek távol tartása az operatív törzs szintjén egyértelmű döntés volt, a médiát csak külön engedéllyel lehetett tájékoztatni.
Jenei Zoltán utólag úgy véli, talán használt volna, ha szervezetten, de részletesebben megmutatják a kórházi küzdelmet és az ápolók, orvosok áldozatos munkáját.
A beszélgetés során szóba került a magyarországi Covid-halálozási statisztikák kérdése is. Jenei elmondta, hogy nálunk rendkívül széles körű, de kezdetben logikus módszertant alkalmaztak: mindenkit, aki fertőzött lett vagy elhunyt és covidos volt – legyen szó daganatos betegségről, stroke-ról vagy akár balesetről–, belevettek a statisztikába.
Amikor a harmadik hullám környékén felmerült, hogy ezáltal a magyar adatok sokkal rosszabb képet mutatnak a hasonló fejlettségű országokénál, a döntéshozók úgy határoztak, nem szabad belenyúlni a módszertanba, mert a hirtelen változó statisztikát nem lehetne hitelesen megmagyarázni a nyilvánosságnak.
Láttunk olyan külföldi gyakorlatot, ahol csak azok kerültek a nyilvántartásba, akiknél a Covid egyértelműen elsődleges halálokként jelent meg, ezt azonban a pandémia alatt szinte lehetetlen volt felelősen megállapítani.
Úgy véli a covid-időszak tapasztalatainak feldolgozása még várat magára, rengeteg hasznosítható üzenete lenne a ma egészségügyi vezetése számára is.
Ráadásul hatása ma is él, post Covid tünetekkel küzdenek betegek, orvosok, és az egészségügyi dolgozók közül se mindenki tudta még feldolgozni azt a rendkívüli traumát.
Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény (eszjtv): Merevség és elszalasztott lehetőségek
Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) felállásával párhuzamosan született meg az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény (eszjtv). Jenei Zoltán és az OKFŐ már a kezdetektől fogva észrevételek tett a kockázatokról. Annyit sikerült elérni, hogy a bevezetést 2021. január 1-jéről március 1-jére halasztották, azonban a törvény merev bértáblája és a teljesítményalapú differenciálás hiánya a mai napig megoldandó problémát okozott.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Orbán Viktor miniszterelnökkel ugyan megegyezett a bértábláról, de a törvény többi részletét már készen kapták. Jenei szerint a politikai döntéshozók abban a tudatban voltak, hogy a béremeléssel az orvostársadalom problémáját egy időre megoldották és az évtizedek óta létező és senkinek nem kellemes paraszolvenciát végre ki lehet vezetni a rendszerből.
A szakdolgozók azonban kimaradtak ebből a körből, mert a hatalom az orvosok felé érzett nagyobb kiszolgáltatottságot, a szakdolgozók pedig kevésbé voltak erősek az érdekérvényesítésben.
A Covid alatt bevezetett egyszeri 500 ezer forintos juttatásukról az operatív törzsben, majd a kormányülésen vita nélkül döntöttek. Mindenki indokoltnak tartotta, de tudtuk, hogy ez a bérproblémájukat messze nem oldotta meg – tette hozzá Jenei Zoltán.
A volt országos kórházi főigazgató elmondása szerint a szakdolgozók háttérbe szorulása mögött nem egy előre eltervezett, tudatos kormányzati stratégia állt. Úgy vélte, a döntéshozók ebben az időszakban egyszerűen sodródtak a rendkívüli eseményekkel és a járványhelyzet diktálta tempóval.
Jenei Zoltán kifejtette, hogy a politikai döntéshozók fejében az a határozott meggyőződés élhetett, hogy a betegeket elsősorban az orvosok mentik meg, így a legfontosabbnak azt tartották, hogy velük kössék meg a szükséges egyezséget. Ezt a szemléletet a hatalom részéről az ismeretlen helyzettől való jogos félelem és erős kiszolgáltatottságérzés is táplálta.
Jenei Zoltán példaként említette az operatív törzs üléseit, ahol rendszeresen téma volt a döntéshozók aggodalma amiatt, hogy mi történik, ha az orvosok esetleg nem bírják, vagy nem vállalják a terhelést – példaként felhozta, hogy volt zúgolódás a háziorvosok között, amikor nem vállalták, hogy ingyen beadják a megérkezett covid-vakcinákat.
A volt főigazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szakdolgozók helyzetének rendezését senki nem akarta elvetni. Már az első pillanattól kezdve arról lehetett hallani a döntéshozói körökben, hogy a későbbiekben szükség lesz egy második körre, amikor kifejezetten a szakdolgozókkal fognak foglalkozni. Ez később meg is indult, amikor az orvosi bértáblához igazodva végre megkezdődött a nemzetközi összehasonlításban is leszakadó jövedelmek rendezése. A folyamat stabil rendezése a következő időszak egyik kiemelkedő feladata.
A KEF-rendszer: A pazarlás vádja és a lassuló működés
A kórházak üzemeltetésének átadása a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságnak (KEF) egyfajta politikai-gazdasági alkuként jött létre a Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium között. A Pénzügyminisztérium a hozzá érkezett adatok alapján azzal kritizálta a kórházakat, hogy több területen pazarlóan gazdálkodnak és folyamatosan újratermelik az adósságot.
Jenei Zoltán az előzetes egyeztetés szakaszában tiltakozott az ellen, hogy a KEF-es rendszert egyszerre engedjék rá az egész országra, és azt javasolta, hogy a kórházigazgatóknak maradjon meg a teljesítésigazolási jogköre. Ez utóbbit azonban a KEF vezetői elutasították.
A váltás eredményeként a döntéshozatal és a végrehajtás messze került egymástól, a folyamatok, például a klímák javítása vagy az alapvető karbantartások látványosan lelassultak. Bár a KEF végül mintegy 100 milliárd forintos többlet forrást kapott a működtetésre, Jenei Zoltán megjegyezte: ennyi pénzből feltehetőleg a kórházak maguk is sokkal jobban működtették volna az intézményeket.
A meddőségi ellátás államosítása: Egy önálló sziget az OKFŐ-n belül
A meddőségi ellátás államosítása és átszervezése során Jenei Zoltán elmondása szerint az OKFŐ vezetője sok esetben csupán közvetítő szerepet játszott, miközben az logikus volt, hogy az új feladatot a jogszabály az OKFŐ-n belül helyezi el. A területért felelős igazgatónő és az egészségügyi államtitkár közösen szervezték és intézték a folyamatokat. Az OKFŐ-n belül ez a terület egy önálló szigetként működött, saját gazdasági társasággal. Bár a döntéshozók óriási sikert vártak a projekttől, Jenei Zoltán távozásáig a statisztikákban még nem mutatkoztak a kedvező tendenciák.
A vezetői megbízás visszavonásának körülményei:
Összességében Jenei Zoltánt részben azért távolították el, mert a politikai és gazdasági érdekcsoportok számára az alulról jövő problémák tálalása és a szakmai aggályok megfogalmazása kényelmetlenné vált, és olyan vezetőt szerettek volna a helyére – Révész János lett az utódja –, akit a belügyminiszter régóta ismert, és akitől a döntések fegyelmezettebb végrehajtását várták és akiben erősebb volt a bizalom.
Amikor 2023. november 30-án elküldték, akkor a döntést megértéssel és türelemmel fogadta, de a magyarázatot kissé igazságtalannak érezte. Az volt az ok, hogy túlságosan elszaladt a kórházak adóssága 2023. októberére 85 milliárd forint volt, decemberre pedig már 125 milliárd forintra duzzadt.
Az egészségügyi rendszer működését közelről ismerők egységesen elismerték, hogy az akkori költségvetési támogatásból a jogosan elvárt feladatokat nem lehetett eladósodás nélkül elvégezni, még akkor sem, ha egy-egy kisebb tételt érhet jogos kritika.
Az erőforrások szűkössége és a feladatok megfelelő minőségű teljesítése közötti ellentmondás az egyik legnagyobb megoldásra váró terhe az ágazatnak.
Jenei Zoltán úgy véli, hogy a 2022-es választásokat követően egy új korszak vette kezdetét, amely egy határozott rendészeti szemléletet hozott magával, és ez a megközelítés bezárkózást, befelé fordulást eredményezett az egészségügyben még akkor is, ha a szabályok betartásának fontosságát, a tiszta folyamatok igényét senki nem vitatta.
Úgy fogalmazott, hogy ő maga talán hitelesen formálhat véleményt erről a helyzetről, hiszen mindkét világot ismeri: rendőr tábornokként pontosan érti a rendészeti logikát, ugyanakkor az egészségügy működésével is tisztában van.
A volt főigazgató elismerte, hogy a rendészeti megközelítésből származó észrevételek jogosak, és ez a fajta szemlélet bizonyos területeken valóban fontos és hasznos lehet, önmagában azonban mégsem elegendő. Meglátása szerint az ágazatnak egy olyan hozzáállásra lett volna szüksége, amiben a két szemlélet egymást kiegészítve, arányosabban jelenik meg.
Úgy vélte, ha adatott volna nekik néhány nyugodt év, akkor sokkal többet tudott volna elérni, és megvalósíthatta volna a kitűzött célokat. Ami pedig az őt követő Révész-időszakot illeti, annak értékelését Jenei Zoltán inkább a történelem megítélésére bízza.
Arra a kérdésre, ha nem értett mindennel egyet, akkor miért nem hagyta ott önként a főigazgatóságot, Jenei Zoltán azt mondta, ez rendszeres vívódás egy vezető számára, de mindig azt tartotta szem előtt, ha adott körülmények között még tud segíteni, akkor maradni kell.
Mert, ha gond volt például a Szent Imre Kórházban, amikor összeomlás szélére jutott a szülészet, mert szinte mindenki fel akart mondani, akkor is a párbeszédet tartotta a legfontosabbnak. Oda mentek és tárgyaltak az orvosokkal, nővérekkel, keresték a közös megoldást.
De ehhez hasonló esetek az ország szinte minden pontján felmerültek, az OKFŐ-nek pedig az egyik legfontosabb feladata, hogy ezeket időben kezelje.
A jelenlegi helyzet és a jövő: A bizalom helyreállítása a legfőbb prioritás
Arra a kérdésre, hogy mi hozhatna érdemi változást a jelenlegi egészségügyben, Jenei Zoltán egyértelmű választ adott: a legfontosabb alap a szereplők közötti bizalom helyreállítása.
A volt főigazgató szerint az ágazatot a szereplők közötti mély bizalmatlanság jellemzi, amelyben egyetlen érintett sem elégedett, pedig a tudás és a rengeteg erőfeszítés hatására az egészségügy még a mai nehéz körülmények mellett is képes lenne magasabb teljesítményre.
Jenei Zoltán hangsúlyozta, hogy önmagában 500 milliárd forint plusz forrás automatikus beöntése a jelenlegi rendszerbe segítene, de nem oldaná meg a problémákat, mert a pénz feloldódna anélkül, hogy a betegellátás tartósan érzékelné belőle a változást.
A valódi megoldást elsősorban a humánpolitikai környezet rendezése, a dolgozók megtartása, a térségi betegközpont-menedzsment kialakítása és a tiszta, szabályozott állami-magán együttműködés jelentené.
Jenei Zoltán szerint a kiskórházak merev bezárása helyett új funkciókkal – például helyben szükséges szakrendeléssel, szociális vagy alapellátási, népegészségügyi, szűrési feladatokkal – kellene megtölteni az épületeket, miközben a sürgősségi és szülészeti ellátást, a kiemelt eszköz és tudás igényes szakmákat a nagyobb központokban kell biztonságosan garantálni a lakosság számára.
Bár a változásokhoz egy teljes kormányzati ciklus is kevés lehet, Jenei Zoltán úgy látja, ha sikerül elindítani egy visszafordíthatatlan folyamatot és helyreállítani a szakma, valamint a lakosság bizalmát, a magyar egészségügy elindulhat a fejlődés útján.
Arra a kérdésre, hogy jelenleg vállalna-e szerepet az egészségügyben azt mondta: bár voltak korábban beszélgetések, hivatalos felkérés nem történt. De ismeri annyira ezt a világot, hogy tudja az egészségügy átalakítását sokféle megoldással lehet segíteni, ezek egy részéhez nem szükséges a vezetői munkakör.
Jelenleg egyéni vállalkozóként a piacon dolgozik, és szakértő, tanácsadó, elemző, valamint közvetítő, mediációs tevékenységet végez több területen – köztük az egészségügyhöz, a vegyiparhoz és az informatikához kötődő projektekben.
Az első országos kórház-főigazgató
Jenei Zoltán 1964-ben született Tabon, közgazdász végzettségű. 1988-1996 között a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozott, legmagasabb beosztásban gazdasági igazgatóként. 1996-tól 2002-ig az Országos Rendőr-főkapitányság gazdasági főigazgatója volt. 2002-től négy évig helyettes államtitkár volt a Belügyminisztériumban. 2007-2011 között az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának gazdasági hivatalvezető-helyettese. 2011-2012 a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában gazdasági elnökhelyettes volt. 2012-2015 Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség gazdasági elnökhelyettese. 2015-2020 között Pécsi Tudományegyetem kancellári posztját töltötte be. 2020-2023 között pedig országos kórház-főigazgató volt.