Összességében tovább növekszik a megújuló energiaforrások fűtési és hűtési célú felhasználása az Európai Unióban – ez világlik ki az Eurostat legfrissebb adataiból.
Ezen a téren 2023-ban a zöldenergia részaránya elérte a 26,2 százalékot, ami a legmagasabb érték az idősor 2004-es kezdete óta, mikor még ez az arány csak 11,7 százalékon állt a ma 27 európai ország alkotta szövetségben.
Az EU statisztikai hivatalának szerdai adatközlése szerint az átlagos arány 1,2 százalékponttal nőtt a 2022-es 25,0 százalékhoz képest.
Ez a bő 26 százalékos számarány rekordszintet jelent az országcsoportban.
Tudvalevő, a megújuló energia felhasználásának támogatásáról szóló, 2023. október 18-i uniós irányelv előírja az uniós országok számára, hogy 2021-től 2025-ig legalább 0,8 százalékponttal, 2026-tól 2030-ig pedig legalább 1,1 százalékponttal növeljék éves átlagos megújulóenergia-részarányukat a fűtésben és hűtésben. E célkitűzéssel függ össze az EU-átlagnak a növekménye, ám az alábbiakban látható, hogy
az egyes országoknál megrekedt, vagy akár lejjebb is olvadt a korábbi arány az előző évhez mérten.
Ezzel együtt a károsanyag-kibocsátás lefaragása is fontos sarokpont, de a fő elhatározás, hogy 2030-ig megduplázzák a megújuló energiaforrásokat.
Az Eurostat ismertetése szerint abszolút értékben a megújuló energia fűtési és hűtési célú bruttó végső fogyasztása az EU-ban fokozatosan nőtt, főként a biomassza és a hőszivattyúk hozzájárulásának köszönhetően.
Ahol fokozódott, és ahol megtorpant a megújulókból előállított energia
Az uniós országok közül 2023-ban 67,1 százalékos részaránnyal Svédország változatlanul élen járt a hűtés-fűtés terén a megújuló energiaforrások felhasználásában. A második helyre Észtország futott be (66,7 százalék). Mindkét országban főleg biomasszát és hőszivattyúkat használnak. Őket a főként biomasszára építő Lettország követte (61,4 százalék) bronzérmesként.
Ezzel szemben Írországban (7,9 százalék), Hollandiában (10,2 százalék) és Belgiumban (11,3 százalék) lett a legalacsonyabb a megújuló energiaforrások aránya a fűtést és a hűtést illetően.
Így néz ki a felmért tagországok teljes rangsora, csoportosítva és feltüntetve az arányok alakulását:
A nem EU-tagállam Izland és Norvégia részt vesz a schengeni együttműködésben, így őket is szerepeltetik az adathalmazban. Előbbiről egyelőre csak a 2022-es adat elérhető, akkor azonban 83,55 százalékot tudhatott magáénak a szigetország.
Bár az összesített, átlagos arányértékek előremutató folyamatról tanúskodnak, de éves alapon a trendvonalak országonként más-más mozgást rajzolnak ki.
2022-höz képest 21 EU-s tagállamban ugrott meg a fűtésben és hűtésben felhasznált megújuló energia részaránya. Ausztriában (+8,1 százalékpont), Máltán (+7,5 százalékpont) és Görögországban (+4,9 százalékpont) ment végbe a legnagyobb növekedés 2022 és 2023 között.
A skála másik végén csökkentést Svédországban (-2,7 százalékpont), Lengyelországban (-2,2 százalékpont), Szlovákiában (-1,1 százalékpont), Horvátországban (-1,0 százalékpont), Németországban (-0,5 százalékpont) és Luxemburgban (-0,1 százalékpont) regisztráltak.
Íme, így festenek térképen ábrázolva az egyes tagállamok közötti eltérések a tavalyelőtti évre vonatkozóan:
Már a nyers adatok is azt mutatják, Magyarország önmagához képest ugyan nem teljesített rosszul, de nem is volt kiemelkedő: alapjáraton is gyengébb számokat produkált, de később sem sikerült látványosan ledolgoznia hátrányát.
- Ha azt nézzük, hogy hazánk 2004-ben még csupán 6,45 százalékon állt, nagy ívet járt be a zöldítés javára.
- Ám ha azt vizsgáljuk, hányadán is áll az országcsoportban, már az is jó, hogy nem a legutolsók közt kullog a maga bő 22 százalékával, ami harmada a svéd arányoknak.
A magyar energetikai diverzifikálással korreláló tendencia pozitív, mégis alulról súroljuk az európai uniós átlagot.
A gazdaság motorjaként kalapáló ipar
Noha a fűtés-hűtés terén a megújuló energia felhasználtsági aránya új csúcsra szökött az EU-ban, mégis beárnyékolja ezt az eredményt egy nem elhanyagolható fejlemény. Kontextusba helyezendő ugyanis mindez azzal, hogy épp most kellene berúgni az európai ipart is, ehhez meg pont a zöldpolitikából kell visszanyesnie a blokknak.
A klímavédelmi céloknak alávetett energiaszektor szempontjait a jelek szerint szignifikánsan felülírja az egyes iparágak megtámogatásának kívánalma.
Hiszen, ahogy az Európai Bizottság elnöke megfogalmazta: „az acél mindenütt jelen van, a szélenergiától a védelmi iparig. Az európai acélgyártók azonban válaszúthoz érkeztek, mivel a szükséges szén-dioxid-mentesítés és a némileg egyenlőtlen globális verseny kihívásaival kell szembenézniük”. Mint Ursula von der Leyen érvelt:
„az acélgyártók nem elég profitábilisek ahhoz, hogy a széntüzelésű kohókat új tüzelőanyagokra, jelesül zöld hidrogénre állítsák át”.
Az egyik mögöttes oka ennek a globális túlkapacitás, melyre a tiszta energiát felfuttató Kína ipari súlya is vastagon rányomja bélyegét.
Mig hétfőn a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére vonatkozó célkitűzések enyhítésével próbált mentőövet dobni az európai autóiparnak, az uniós politikus kedden az acélipar számára hozott lazító intézkedéseket, bár ezt részben a saját klímapolitikája kárára. Eközben amúgy a védelmi ipar felturbózására is 800 milliárd eurós tervet izzítanak.
A hosszú távon elengedhetetlen zöldpolitika háttérbe szorulása minden bizonnyal a rövidebb távon húsba vágó problémák megoldására való törekvéssel magyarázható. Az öreg kontinens tehát a stabil gazdaságot biztosító iparágakra történő hangsúlyeltolódás felé tendál.
Nem ez az első árulkodó jele annak, hogy kvázi kiment a politikai divatból a klímaválság, az éghajlatváltozás, illetőleg a fenntarthatóság és a környezetvédelem övezte topik Európában: a zöld tematikát, mint olyat, a tavalyi EP-választást megelőzően is elengedték.
