Kőkemény törésvonalak a pártok között: mit kínál az oktatásban a Fidesz és a Tisza?

Cikksorozatunk első részében megnéztük, milyen különbségek fedezhetők fel a kormánypártok és a legerősebb ellenzéki kihívó közlekedéspolitikai elképzelései között. Az alábbiakban pedig összevetjük, miben tér el egymástól – vagy épp miben hasonlít – a Fidesz-KDNP és a Tisza Párt által kínált út az oktatást érintő szakpolitikai javaslataik, elképzeléseik, netán választási programjuk és ígéreteik mentén. Most a közoktatás átfogó problémakörét szem előtt tartva merülünk el a két rivális formáció ajánlatcsomagjában. 

Mit is művelt mostanáig a Fidesz?

Az Orbán-kormányok elmúlt 16 éve során az oktatáspolitika csupán államtitkári szinten kapott prioritást a kormányzásban, ma önálló minisztériuma nincs. Eleinte az emberi erőforrásokról elnevezett tárcán belül működött, majd a Belügyminisztériumba olvasztották az oktatásügyet, egyebek mellett az egészségüggyel egyetemben. A közoktatás-köznevelés az általános és középiskolák oktatását, az óvodai nevelést foglalja magában, miközben a felsőoktatást, vagy épp a szakmai képzéseket már külön területként kezelik. Ezeket más-más tárcák alá helyezték át.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Noha koherens, összeszedett oktatáspolitikai program a kormányerőktől nem látott napvilágot, a mögöttünk hagyott évek tapasztalatai és a későbbiekre tartogatott tervekből nagy vonalakban felvázolható egy fideszes intézkedés- és elképzeléscsomag is.

Az utóbbi ciklusok folyamán a NER számára nem volt elsődleges fontosságú a terület: egy olyan átfogó, rendszerszintű reform, amely érdemi javulást hozott volna, elmaradt a szakmai szervezetek szerint. Az alkotmányos többséget több ízben is kivívó Fidesz-kabinet szerint számos eredményt elkönyvelhetnek az oktatás terén is. Ez a terület is központosított átalakításon ment keresztül már a 2010-et követő első évektől kezdve. A tantervi szabadság jelentős csökkenése, az állami tankönyv-monopólium, és a pedagógusok szakmai autonómiájának szűkülése a centralizáció részeként valósult meg. 2012-től 18-ról 16 évre csökkentették a tankötelesség korhatárát. A pályaelhagyások és a pedagógusok elöregedése súlyos munkaerőhiányt eredményezett, különösen a reáltárgyaknál, vagy épp a gyógypedagógiában. 

Eredményeik a tehetségek felkarolásán alapultak, háttérbe szorítva a széles körű közoktatási felzárkóztatást, ám látványos eredmények kevéssé bontakoztak ki. A digitális fejlesztések keretében a felsős diákoknak és tanároknak ingyenes laptopok biztosításáról döntöttek – már ahol. A szakképzési rendszer átalakítását és a duális képzés erősítését is az eredményeik közé sorolják; a nemzetközi mérések azonban árnyaltabb képet festenek az elmúlt évek oktatáspolitikai lenyomatáról.

Az állami feladatkörbe tartozó közoktatás színvonala a PISA-felmérések alapján – matematika és magyar szövegértés terén is – folyamatosan romló trendet ír le. Igaz, természettudományokban viszont összességében hoztuk a szintet legutóbb. Ezzel együtt az egyházi iskolák nagyobb anyagi támogatást kapnak és nagyobb súlyt is reprezentálnak, s jellemzően ide járhatnak a tehetősebb családok gyermekei. Az egyházi fenntartású intézmények aránya szűk 8-ról bő 17 százalékra duzzadt.

A pedagógusok szakmai önállóságának szűkülése, adminisztrációs terheinek növekvő súlya és a bérrendezésük hiánya ugyan az utóbbi években szignifikáns elégedetlenséget szült, végül a kormányzat lépett: ennek nyomán több ponton is változásról döntöttek az oktatásban.

A kormány kiemelt célja lett, hogy az uniós megállapodás alapján a 2025–2031-as évekre biztosítsa, a pedagógus-átlagbér elérje a diplomás átlagbér 80 százalékát. A 2022-ben és 2023-ban feltűnt mozgalmak abban elkülönböztek a korábbiaktól, hogy a diákok és a szülők az eddigieknél aktívabban álltak a sztrájkkal és polgári engedetlenséggel tiltakozó pedagógusok mellé. Általános sztrájkra azonban a látványos és rendszeres demonstrációk közepette sem került sor. Pár éve a státusztörvény elfogadását viszont nem tudták megakadályozni; a jogszabály megváltoztatta a tanárok jogállását, az eddigi közalkalmazotti helyett egy új típusú jogállást vezetett be számukra. Ezt is számos bírálat érte az érintettek irányából.

Az Educatio folyóiratban január 25-én megjelent Közoktatás-politika Magyarországon 2010–2025 című tanulmányban kihangsúlyozták, a magyar közoktatás 2010-től radikális változásokon ment keresztül: a helyi döntéseket felváltotta a központosított irányítás, a sokszínűséget az uniformizálás. A magyar iskolarendszer meglátásuk alapján a világ számos fejlett országának oktatáspolitikájával ellentétes.

A tanárok autonómiája egyre inkább háttérbe szorult azáltal is, hogy a Nemzeti Alaptanterv (NAT) mereven megszabta a tananyagot, a 2013-tól bevezetett központi tantervi rendszer részletes tananyagot írt elő. A kerettanterv rugalmatlansága és a tankönyvek egységesítése révén a pedagógusoknak szűkebb terük maradt a diákok egyéni igényeit figyelembe venni. A tananyag terjedelme ráadásul kihívást jelent az anyag leadásában és annak megtanulásában is. A kötelező testnevelés és a hit- és erkölcstan már másfél évtizede beépült a tananyagba.

A kormányzati átalakítások hatására nőttek a különbségek a jó és rossz hátterű iskolák között. Az OECD legutóbbi elérhető közlése szerint így az átlagosnál is tágabbra nyílt az olló a jobb státuszú tanulók és a hátrányos helyzetű diákok között. Az országos kompetenciafelmérésekből pedig az is látható, jelentékeny teljesítménybeli eltérések vannak az egyes vármegyék diákjai között. Az idegen nyelvek iskolai tanulásában látványosan alulmaradunk sereghajtóként az uniós mezőnyben.

Identitáspolitikai értelemben sarkalatos pontként tekint a Fidesz arra is, hogy civilek, „nem hivatalos személyek” nem tarthatnak szexuális felvilágosításról, mentális vagy fizikai egészségről, drogról szóló foglalkozásokat az iskolákban a köznevelési törvény módosítása értelmében.

A szakértők kritikaként említik, hogy Pintér Sándor minisztersége óta csak látszólag hallgatják meg a szakmai szervezeteket, azok releváns javaslatait többnyire ignorálják. Úgy vélik, a szülőknek és a pedagógusoknak rendre kiküldött kérdőívek is zömmel látszatintézkedések. Emellett az egyik legnagyobb problémaként a magyar oktatási rendszerben azt azonosítják, hogy a gyerekeket röghöz köti oda, ahová születtek. Az óvodákban bár eddig nem érvényesült a központi beavatkozás, ám a pedagógusok szakmai feladatköre már korlátok közé szorult a hozzáértők érvelése alapján. Tavaly bevezették a teljesítményértékelést – és az eszerinti bérezést – is, melyről már elérhetők a tapasztalatok, a Tanítanék Mozgalom véleményezése is.

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a pedagógusi fizetések kapcsán a közelmúltban kiemelte, „a béremelés mértéke a bérek radikális felzárkóztatását követően a diplomás átlagbér emelkedésével azonos mértékű, és ez a következő években is így lesz. A rendszerváltás óta sosem érte még el a pedagógus átlagbér a diplomás átlagbér 80 százalékát, csak most, éppen a patrióta kormány intézkedéseinek köszönhetően”. A szakszervezetekkel rendre konfliktusba kerülő Maruzsa amúgy azt mondta a teljesítményértékelési rendszerről, hogy a BM felmérése szerint a pedagógusok többsége korrektnek és ösztönzőnek találta azt.

A pedagógus-szakszervezetek 2025 derekán kvázi vészharangot kongatva fogalmazták meg, hogy a tanárhiány kérdése változatlanul nincs megoldva: miután legalább 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, az állam tízezer körüli visszafoglalkoztatott nyugdíjassal igyekszik enyhíteni a válságot. Sőt, már hallgatókat is foglalkoztatnak bizonyos szakterületeken.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének (PDSZ) képviseletében azt hangsúlyozta, a nyugalmazott kollégáknak is teljesítményértékelésen kell részt venniük, sokan ennek ellenére sem kapják meg az ígért béremelést. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke úgy látja, a pálya vonzerejét évek óta amortizálja a kormányzati politika, és a bizalom visszaépítése hosszú időt vesz igénybe. Az Adom Diákmozgalom részéről is kidomborították, egyes szaktanárok hiánya akár egy teljes félévre is elhúzódik. A pedagógushiány egy rendszerszintű válság, amit a túlterheltség, a magas óraszám és a szabadság hiánya súlyosbít Takács Lara, a diákszervezet vezetője szerint.

Infrastrukturális értelemben is van még tennivaló, például a téli hideg is próbára tette az iskolákat: országszerte nemrég csaknem 70 oktatási intézményben kellett rendkívüli szünetet elrendelni vagy online oktatásra áttérni fűtés híján vagy egyéb okból. Hasonló több egyetem campusán is megesett az elmúlt években.

A felsőoktatásban már más kormányzati koncepció érvényesült: az állami fenntartás helyett alapítványi struktúrát hívtak életre, azaz az egyetemek többsége immár nem központilag működik, hanem közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) kezelésébe bocsátották azokat, kancellári vezetői rendszer mellett. Megszűnt többek közt az Erasmus+ programhoz való teljes hozzáférés is, az egyetemek modellváltására adott uniós válasz után. A kormányoldalhoz köthető kuratóriumok miatt a függetlenség csökkenését is eredményezte ez a 2021-től elindult váltás a kritikusai szerint. Ám a kormányzat a nemzetközi rangsorokon elért eredményeket hangoztatja, a vidéki egyetemek kiemelése és a teljesítményorientált finanszírozás mellett. A reformok minimum megosztották a hallgatótársadalmat. Az uniós források hiánya mindenesetre ezt az alrendszert sem érinti túl kedvezően az utóbbi időben.

Ezt kínálja most a Tisza

A Magyar Péter-féle párt hivatalos oldalán elérhető programfüzet szerint gyakorlatilag mindent javítandónak, helyrehozandónak, illetve fejlesztendőnek ítélnek, ami az oktatásügyhöz fűződik.

A Tisza-elnök amúgy már nyáron úgy fogalmazott, szerinte az oktatásunk az élmezőnyből a középmezőnybe süllyedt az utóbbi évek alatt. Vállalásként már akkor megfogalmazta: hazánk 2035-ig az oktatásban visszakerül Közép-Európa élére, a tanári pályát újra vonzóvá teszik.

– ígéri elöljáróban a Tisza programja, melyben kifejtik, ehhez is fedezetül haza kívánják hozni az uniós forrásokat, s felszámolnák a korrupciót.

„Az oktatás nemzetstratégiai jelentőségű ágazat lesz, az iskola a gyermekek igényeire lesz szabva, az együttműködés szeretetére nevel majd. A pedagógusokat megbecsüljük, óraterhelésüket csökkentjük, partnernek tekintjük őket” – szól az ellenzéki erő idevágó ígérete, ami ezt a szakpolitikai ágat illeti. 

A leírtak szerint kiemelt szerepet szánnának az ágazatnak, mivel „az oktatási miniszter, az egészségügyi miniszter, az igazságügyi miniszter és a pénzügyminiszter vétójogot kap a kormányzati döntéshozatali mechanizmusban”. Kormányra kerülésük esetén. Már értékválasztásuk ismertetésében is kifejtik, „a jól működő, mindenki számára elérhető oktatási és egészségügyi rendszer a társadalom közös erőforrása. A tudás és az egészség nem luxus, hanem a lehető legjobb befektetés a jövőbe” – vallja a párt.

Úgy látják, az oktatás is az összeomlás szélén áll, ezért átfogó javaslatcsomaggal készülnek. „A működő és emberséges Magyarországon tudásalapú, versenyképes gazdaság működik” – vetítik előre, hozzáfűzve, „tudásalapú gazdaságunk a nemzetközi értékláncokban fontos, megkerülhetetlen szereplő. A fejlesztéspolitika tudatosan célzott és innovatív, hazai értékláncokat épít. Oktatási, képzési és finanszírozási rendszereink ehhez igazodnak”.

A Működő és Emberséges Magyarország alapjai elnevezésű programjukban rögzítik: a tudást kiemelt értéknek tekintik. „A tudás a gazdasági versenyképesség és felemelkedés, a méltó életfeltételek és a demokratikus működés záloga. A 21. század kihívásaira felkészítő oktatási rendszerünk kiművelt emberfők sokaságát fogja kitermelni, akik nem mellékszereplői, hanem alakítói lesznek a jövőnek”. A piacképes tudás, a munkaerőpiac igényeit tükröző, korszerű oktatás és az innováció lesznek állításuk szerint a növekedés alapjai.

A konkrétumok mezejére lépve, a több mint kétszáz oldalas választási program szerint az alábbiakat ígérik:

„A 21. századi oktatási rendszer kialakításával elérjük, hogy ne morzsolódjon le minden 10. gyermek középfokú végzettség nélkül a közoktatásból, és hogy a diplomások arányát legalább az Európai Unió átlagára emeljük” – írták, kiemelve ezen tágabb pontokat:

• „Versenyképes oktatási rendszert építünk, ami a piacon hasznosítható készségeket és kompetenciákat fejleszt, és lehetővé teszi az élethosszig tartó tanulást.
• Erősítjük a nyelvtudást, a természettudományos és műszaki képzést; bővítjük az ipari doktori helyeket és a vállalat–egyetem átjárást.
• Gyors, munka mellett elvégezhető, rövid képzéseket indítunk (digitális alapismeretek, adatkezelés, mesterséges intelligencia), célzott felnőttképzési támogatással”.

Komoly problémaként fogalmazzák meg, hogy csak az államadósság kamatára évente nagyjából 4200 milliárd forintot fizetünk ki, ez a teljes gazdasági teljesítményünk 5 százaléka, és ez a pénz hiányzik az oktatásból is. Megfejtésük szerint az oktatás is például olyan, amiben elvi síkon GDP-arányosan többet költ az ország rá az uniós átlaghoz képest, mégsem működik jól, mert itt „a legtöbb a politikai célú presztízsberuházás és a korrupcióval terhelt költés”.

Kiemelt hangsúlyt fektetnének a modern mérnökoktatásra és a digitalizáció előnyeinek hatékony kihasználására. A külhoni magyarok ügyében következetes fellépést sürgetnek: elérnék, hogy minden szomszédos ország biztosítsa a magyar közösségek nyelvi, oktatási és kulturális jogait.

A demográfia terén azt akarják, történjen meg a születések számának jelentős emelése a családtámogatások kibővítésével, az egészségügyi és oktatási rendszer fejlesztésével és a meddőségi kezelésekhez való jobb hozzáférés biztosításával. „Komplex oktatási program megvalósításával segítjük, hogy a külföldön élő családok gyermekei jobban megismerjék a magyar nyelvet és kultúrát. Kiemelten támogatjuk a kint élők gyermekeinek magyar nyelvű oktatását” – szögezik le.

Kritizálja a programjuk azt is, hogy a „csúcsminisztériumi rendszer a társadalom számára kiemelten fontos területeket (pl. oktatás, egészségügy) kezel méltatlanul alacsony szinten, a szakmaiság mellőzésével”. A korábban elvett hatásköröket, forrásokat és feladatokat visszaadnák a településeknek, bizonyos részterületek állami kézben hagyása mellett. Ezzel együtt a hittanoktatást és az egyházi intézményfenntartói szerepeket drasztikusan nem váltanák le.

A gyermekvédelmi programrészükből derül ki, hogy a rászoruló családok megfelelő oktatását is elősegítenék, szerintük jelenleg az oktatás diszfunkciójából is fakad, hogy a gyermekvédelmi alapellátás nem tudja betölteni alapvető feladatait.

„Összehangoljuk az egészségügyi, oktatási és szociális rendszerek működését” – írják, ezzel a szegénység újratermelődését is megkísérlik kormányra jutásuk esetén megszakítani.

A Tisza kézzelfogható vállalásai felölelik a közoktatáson túl a szak- és felnőttképzést, továbbá a felsőoktatást és a tudományt is:

• „A működő és emberséges közoktatást a gyermekek igényeihez igazítva alkotjuk meg, mert minden pedagógia alapja a hazaszeretet és a gyermekek szeretete.
• Elérjük, hogy minden gyermek megtanuljon értő módon olvasni és írni az általános iskola alsó tagozatának végére.
• 18 évre emeljük a tankötelezettséget.
• Az oktatást nemzetstratégiai ágazattá tesszük, önálló Oktatási Minisztériumot hozunk létre.
• 25 százalékos béremelést hajtunk végre a nevelést és oktatást segítő dolgozók körében.
• Megbecsüljük a pedagógusokat, nagyobb módszertani szabadságot biztosítunk a számukra, csökkentjük a pedagógusok adminisztrációs terheit.
• A pedagógusokkal egyetértésben módosítjuk a Nemzeti Alaptantervet, megszüntetjük az állami tankönyv-monopóliumot. 
• Biztosítjuk az intézmények szervezeti, szakmai és gazdálkodási autonómiáját, az intézményvezetők érdemi gazdasági és munkáltatói jogköröket kapnak”

– sorolják, mellétéve az egyetemeket és a hallgatókat érintő főbb elképzeléseiket is:

• „A közoktatás fejlesztésével elérjük, hogy minél szélesebb rétegnek legyen elérhető az egyetemekre való bekerülés, a felsőoktatásban való részvétel, a diplomások aránya elérje az uniós átlagot.
• Visszaállítjuk az egyetemek autonómiáját, megszüntetjük a KEKVA-modellt.
• 2035-ig a világ élmezőnyébe, a globális TOP200-ba juttatunk legalább egy magyar egyetemet.
• Bérrendezést hajtunk végre a felsőoktatási oktatók és kutatók körében, valamint a PhD-képzésben.
• Biztosítjuk, hogy a magyar egyetemisták újra részt tudjanak venni az Erasmus-programokban.
• Kiszámítható pályára állítjuk a tudomány finanszírozását, és a teljes hazai K+F-ráfordítást a GDP 2 százaléka fölé visszük középtávon; a hosszú távú cél az Európai Unió 3 százalékos értékéhez való felzárkózás.
• Újra lehetővé tesszük, hogy a magyar egyetemek, kutatóintézetek és kutatók részt vehessenek az Erasmus- és Horizon-programokban”.

„A magyar oktatás ma kizárólag kiváló pedagógusainknak és a tehetséges magyar diákjainknak és szüleiknek köszönhetően ér el megsüvegelendő eredményeket. A jelenlegi oktatási stratégia tévúton jár. Arra kényszeríti a pedagógusokat, hogy 19. századi módszerekkel, 20. századi ismereteket oktassanak 21. századi gyerekeknek” – fogalmazzák meg rendszerbírálatukat, kitérve a földrajzi meghatározottságokra, a tanárok és diákok túlterheltségére és a gyermekközpontúság hiányára. 

A fentebb említett problémahalmazt a Tisza is magáénak érzi: minden negyedik gyermek funkcionális analfabéta, túlterheltek, hiányzik a társadalmi mobilitás, eközben egyszerre látják a rendszert alulfinanszírozottnak és pazarlónak egyaránt.

„A felesleges lexikális tudáselemek oktatása mellett elsikkad a készségek és kompetenciák fejlesztése, a nyelvtanulás, a digitális készségek fejlesztése”

– húzzák alá az említett programban, amely a Klebelsberg Központ és a tankerületi működés erős központosítottságát, a széttöredezett oktatásirányítást is megreformálná.

Ám akárki is kerül kormányra áprilisban, nem lesz könnyű dolga, ha azt nézzük, hogy a PSZ már múlt év végén 18 pontos követeléscunamit állított össze. Többek közt azt óhajtják, legyen önálló oktatási minisztérium, a státusztörvény és a szakképzési törvény helyett alakítsanak ki minden oktatásban dolgozóra vonatkozóan egységes törvényi szabályozást és bérezést. 

Mindehhez azonban súlyos volumenű forrásbevonás is szükséges lesz: kérdés, elegendő lesz-e a hazai büdzsé forrásainak átcsoportosítása és a befagyasztott EU-s pénzek lehívása.

A legdurvább eltérések és azonosságok

A fentiekből kirajzolódik, hogy a kormányoldal számára nem élvezett különösebben nemzetstratégiai prioritást az oktatás ügye az utóbbi négy parlamenti ciklus folyamán. A szakpolitikai területen belül leginkább a tehetséggondozásra, ösztöndíjas lehetőségekre fókuszáltak, ám a PISA-tesztek teljesítményromlása alapján ez sem épp a legnagyobb hatásfokúra sikeredett. Az oktatást ugyanakkor láthatóan a ma már elavultnak tekintett, poroszos metodikára szabták a 21. századi megoldások előtérbe helyezése helyett. Az oktatási rendszer jelenleg a nemzeti alaptanterv nyomán a nagy adattömeget, a lexikális tudást, a magolást állítja homlokterébe, míg az információk értelmezésének, a kritikus gondolkodásnak, vagy a kreatív- és csapatmunka fejlesztésének aligha ágyaz meg. A diákközpontúság érvényesülése is jelentős deficittel küzd, avagy nem a gyerekekre szabott, hanem központosított módon zajlik a tanítás az állami iskolákban, aránylag magas óraszámmal. Politikai ellenlábasaik épp ennek ellenkezőjét igyekeznének megvalósítani.

Szintén kiviláglik, markáns különbség húzódik a politikai-ideológiai alapokon nyugvó, valamint a szakmai szempontokat előtérbe állító megközelítésben is, utóbbi felé mozdulna el a Tisza. A fideszes centralizáltság helyett Magyarék a helyi önkormányzatoknak is visszaadnának intézményi fenntartási jogköröket. Az pedig ugyancsak erőteljes különbözőség, hogy míg a mostani kabinet az oktatási kormányzat széttagolt struktúrájában gondolkodik, addig a fő ellenzéki kihívó önálló szaktárcát adna az oktatásügynek. A felsőoktatásban is szélesítené a Tisza az oklevélszerzés lehetőségeit, és a véghezvitt modellváltást is visszacsinálnák – szembehelyezkedve a kormány egyetemreformjával. 

Az azonban hasonló pontként detektálható, hogy a drogprevenció terén mind a két párt elkötelezett, szigorú lépéseket ígér; ahogy abban sincs vita köztük, miképp állnak hozzá a határon túli magyarság nyelvi-oktatási-kulturális jogaihoz; vagy akár az oktatásügy bizonyos egyházpolitikai aspektusaihoz. Április 12-én mindenesetre eldől majd, végül melyik ajánlat nyeri el a magyar választók többségének bizalmát.