Kisokos áprilisra: ezt kell tudni a Fidesz–Tisza-párharcot eldöntő választási rendszerről

Idén az eddigi kampánytörténésekből egyre erőteljesebben úgy fest, ölre mennek majd a rivális pártok egymással a választásokig elvezető úton. Holott még közel két hónap van hátra addig, amíg a szavazófülkékbe, majd az urnákhoz járulhatnánk országszerte. De mennyiben azonosak az esélyek, mennyire lejt a pálya, na és persze mit kell választóként tudni?

Magyarországon az utóbbi években számos elemében módosították már a választójogi törvényt. A Fidesz-KDNP 2010-es hatalomra jutását követően merőben új szisztémát alkottak a döntéshozók: a parlamentet a korábbi 386 mandátumúról 199 fősre szabták át, kettő helyett egyfordulósra és a háromról két pilléresre redukálták. A választójog – az alaptörvény szerint – általános, egyenlő, közvetlen és titkos. Ugyanakkor vegyes, de még a korábbinál is kevésbé arányos rendszert hoztak össze az elmúlt másfél évtizedben.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

A politikai pártok közötti meccs azonban korántsem dőlt még el, kiélezett küzdelem várható az Orbán Viktor vezette Fidesz és a Magyar Péter elnökölte Tisza Párt között. 

A megkonstruált rendszer lényege

A vegyes típusú rendszer értelmében a törvényhozás összetétele egyrészt a 106 egyéni választókerületben mandátumot szerző képviselőkből, másrészt a maradék 93 helyen osztozó mandátumszerzőkből áll. Avagy minden választókorú állampolgár két szavazattal rendelkezik. Az egyéni körzetekben a legtöbb szavazatot kapó jelölt nyeri a mandátumot, nem szükséges abszolút többség (tehát akár 3 jelölt esetén a győztesnek elég 34 százalékkal is nyernie). A 93 helyet kiosztó pártlistákhoz a töredékszavazatok is hozzáadódnak, ami a vesztes jelöltek szavazataiból és a győztes jelölt többletszavazataiból tevődik össze (amennyivel a befutó jelölt túlnyerte magát a második helyezetthez képest). 

Ezzel szemben míg a választójogi akaratot arányosabban képviseli az arányos szisztéma, potenciális koalíciós kényszer mellett (olasz, spanyol, dán, svéd modell); addig a többségi típus a kormányalakítást teszi lehetővé, bár jóval aránytalanabban reprezentálja a valós szavazati arányokat (példa az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada).

A Political Capital magyarázata szerint mivel a vesztes jelöltekre leadott szavazatok nem hasznosulnak, az alulmaradt pártokat úgy kompenzálják, hogy ezeket teljes egészében hozzáadják azok listás ágon gyűjtött szavazataihoz.

A választókerületekben a győztesre leadott szavazatok azon része, amely nem kellett a mandátum megszerzéséhez, továbbá a vesztes jelöltekre adott szavazatok összegződnek, és arányosan növelik az adott jelölőszervezetek pártlistás eredményét. Ez az úgynevezett győzteskompenzáció, illetőleg a veszteskompenzálás mechanizmusa. A győztes jelöltek pártjai is tehát jogosultak töredékszavazatokra, ezért nagyon nem mindegy, mekkora különbséggel is nyeri el a mandátumot a mindenkori győztes. Ebből fakadóan

ez nem pusztán a Fidesznek kedvező eleme a szisztémának, hanem a mindenkori győztest (túl)jutalmazza.

Habár hazánkban két szavazólapon lehet leadni szavazatot, de így csak magyarországi lakcímmel bíró választó adhatja le a voksát. Akiknek nincs itt bejelentett lakhelye, azaz a határon túli magyarok, csupán az országos listák egyikére szavaznak. Ugyanakkor ők ezt levélben is megtehetik, míg azon külhoni magyarok népes csoportja, akiknek van magyar lakcíme, csak külképviseleten adhatja le a voksát. 

Pártonként létezik egy minimum bejutási küszöb, amit minden parlamentbe bekerülni készülő pártnak meg kell ugrania: 5 százalék feletti eredmény szükséges a bejutáshoz és az önálló frakcióalakításhoz. Két párt közös indulása esetén már 10, három vagy több párt szövetségénél pedig 15 százalék a minimumkövetelmény. Azon szavazatok, melyeket olyan listákra adtak le, amelyek a bejutási küszöb alatt végeztek, nem hasznosulnak a mandátumszámítási folyamat során.

Egy matematikai módszer, az úgynevezett D'Hondt-mátrix segítségével váltják a voksokat mandátummá, amelyekkel aztán – a szavazatok megszámlálása után – a választási eredményekhez híven felöltik az országgyűlés padsorait.

Miért aránytalan nálunk?

Habár a Fidesz dominálta pártszövetség jól láthatóan önmaga képére formálta a választási „focipályát”, ennek dacára ezúttal,

2026-ban mégis egy merőben új összetételű parlament születhet, mint amilyen 2022-ben létrejött.

A jelenlegi parlamenti ciklust meghatározó országgyűlési választásokon csupán három pártszövetség jutott be a parlamentbe, plusz egy német nemzetiségi szószóló. 2022 tavaszán a Fidesz-KDNP vívta ki a választók többségének bizalmát, de az arányok megoszlásának módja egyáltalán nem elhanyagolható.

Azt, hogy mindebből hogyan is generálódtak képviselői helyek, illetve mennyire aránytalan a pártlistákra vetítve a tényleges mandátumszerzés gyakorlata, meglehetősen beszédes grafikonokon lehet szemléltetni:

Láthatóan négy éve a Fidesz–KDNP épphogy megszerezte a egyszerű, abszolút többséget, 51,6 százalékot, ám a parlamenti patkóban – a választási rendszer sajátosságai miatt – minősített, kétharmados többség, 67,8 százalék kerekedett ebből, avagy a politikai képviseletet aránytalanul képezi le a törvényhozás színezete a tényleges párttámogatottsághoz képest.

Eszerint tehát hiába az egyes pártok lista szerinti támogatottsága, 

több mint 16 százalékponttal kompenzálta felül a kormánypártokat a pillanatnyilag érvényes szisztéma.

Néhány százalékpontnyit az akkori ellenzéki tömörülés mandátumhelyzetén is javított a választási rendszer működési elve, ám a küszöb alatt elvérző formációk kárára.

A választókerület-manipuláció, vagyis a gerrymandering fogalma azt takarja, amikor térképen újrarajzolják – akár a lakosságszám kibalanszírozása, akár hatalmi érdekek mentén – a meglévő körzethatárokat. Ennek lényegét plasztikusan mutatja be az alábbi ábra például: 

Ami fontos változás, hogy a 2022-es parlamenti választás óta a választókerületek határait – amit már párszor átrajzoltak – megint újraszabták, így például Budapesten a választókerületek eddigi számából kevesebbet faragtak, azaz arányosan egy budapesti lakos voksa kisebb súllyal esik latba, amikor mandátummá konvertálódik egy-egy szavazat.

2024 végén ugyanis arról döntött a parlament többsége, hogy a jellemzően ellenzéki többségű fővárosban kettővel kevesebb (18 helyett 16), az azt körülölelő Pest vármegyében kettővel több (12 helyett 14) választókerület szerint zajlik a szavazás – ezzel is belepiszkálva és tovább aránytalanítva a fennálló szisztémát. De más választási jogszabályokat érintő módosításokról is szavazott az Országgyűlés. A törvényhozók arról is határoztak, hogy a szavazólapok mellé csak a választópolgár kérésére adnak majd borítékot, a jelöltek visszalépését pedig a választást megelőző harmadik napig lehet majd bejelenteni. A körzethatárok megmásítását a demográfiai adatok változásával indokolták. 2025. február 1-jével már minden módosítgatás hatályba lépett.

A határon túl élő magyarok szavazatainak súlya szintén egy olyan elem, amely nem a győztes, hanem kifejezetten a fideszes mandátumszerzést segíti, jellemzően legalább plusz egy képviselő bársonyszékbe juttatását teszi lehetővé.

Az pedig, hogy miért is várható az eddigieknél kiélezettebb választási harc, a Partizán előzetes mandátumszimulációján alapul, amely hét különféle közvélemény-kutató friss pártpreferencia-kutatását ömleszti egyetlen grafikonba.

Nem lényegtelen az sem, milyen választási részvételre számíthatunk a mostani szavazás folyamán. Legutóbb, 2022-ben a magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgárok megjelenési aránya 70,21 százalék, a választásra jogosult összes választópolgár részvételi aránya a levélben szavazókkal együtt 69,59 százalék volt.

Induló pártok és a jelöltek mandátumharca

Az ma már biztos, hogy a Fidesz–KDNP, a Tisza Párt, a Mi Hazánk, a Kétfarkú Kutya Párt, a DK, a Jobbik és más, kevésbé ismert vagy releváns jelölőszervezetek is elindulnak az április 12-én esedékes választásokon. Nyilvántartásba is vették őket. Persze kamupártok is fel-felbukkannak. Mostanáig ugyanakkor több párt is már előre jelezte, hogy idén nem indul: jelesül a 2. Reformkor (2RK), a Momentum, az LMP és a Megoldás Mozgalom sem, míg az MSZP a közelgő kongresszusán dönt majd erről. Az országos listákat amúgy legkésőbb március 7-én 16 óráig lehet bejelenteni az Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB). Ám országos pártlistát csak az a párt állíthat, amelyik legalább tizennégy vármegyében és a fővárosban, legalább 71 egyéni választókerületben önálló jelöltet állított. Természetesen egyéni jelöltek indulásához a kellő számú, 500 érvényes ajánlás összegyűjtése elengedhetetlen. 

Ami az egyéni jelöltek sorát illeti, a legtöbben már megnevezték valamennyi egyéni „versenyzőjüket”, akik ringbe szállnak az egyes körzetekben az elnyerhető mandátumért. A két legesélyesebbet alapul véve már adottak az inkumbens kormánypártok jelöltlistája és a kihívó Tisza jelöltjei, akik egyéniben mérettetik meg magukat.

Bár a nagyobbik kormánypárt ezúttal sem készült választási programmal, fő kihívója, a Tisza Párt nemrég megjelentette terjedelmes, több mint 200 oldalas programját, melyben szinte minden szakpolitikai kérdésre kitérnek. A Fidesz szokásos érvelése szerint az ő „programjukat” kvázi a kormányzásuk tapasztalatai adják. 

A két legesélyesebbnek látszó párt, illetve szereplő között 2006 óta nem rendeztek nyilvános, országosan közvetített miniszterelnök-jelölti vitát, s bár ez demokratizálná, tisztábbá tehetné a választási versenyt, ez a forgatókönyv azonban jelenleg sem tűnik valószínűnek.

Ezek az iratok legyenek nálunk, hogy behúzzuk az X-et

A választások lebonyolításáért a Nemzeti Választási Iroda (NVI) felel, ők is küldik ki a választási értesítőt, melyet minden 18. évét betöltött, választásra jogosult megkap. Ez jelzi, hogy szavazóköri névjegyzékbe vették az adott személyt.

Ami még a gyakorlatot nézve lényeges, hogy a szavazási értesítőt az NVI – a legutóbbi módosításhoz híven – már nemcsak postán küldi el, hanem a választópolgár digitális állampolgárságról szóló törvény szerinti tárhelyére is. Ezen a dokumentumon olvasható, ki melyik választókerületben, azon belül is melyik szavazókörben húzhatja majd be az X-et. Többnyire a lakóhely szerinti körzetben adható le a voksunk, ám ez átjelentkezéssel kérhető máshova is. A szavazás pontos ideje: 2026. április 12-én lesz, reggel 6 és este 7 óra között zajlik. Azt is jelzik a dokumentumon, hogy pártlistára és egyéni képviselőjelöltre szavazhat-e az illető, vagy netán a lista helyett nemzetiségek országos önkormányzatának listájára és egyéni jelöltre. Ha valaki inkább a pártlistáról döntene, azt április 2. délután 4-ig kérheti – ahogy az otthon történő, mozgóurnás szavazást is lehet kérni, ha szükséges.

Ahhoz, hogy probléma nélkül tudjunk politikai véleményt nyilvánítani, a szavazásra érvényes igazolványt kell magunkkal vinnünk: 

• személyazonosító igazolvány, vagy
• útlevél, vagy 
• vezetői engedély 

szükséges, hogy felmutassuk a helyi választási bizottságnak. És a lakcímkártyánknak is nálunk kell lennie.

Arra is emlékeztetnek, hogy a DÁP alkalmazása nem alkalmas a személyazonosságunk igazolására a voksolás során.