Két nappal azután, hogy a kormányzat magánosította a hazai védelmiipar piacképes termékeit, Izrael és Irán között ki is tört egy háború, így jogos a kérdés, a magyar állam milyen garanciákat lát arra, hogy

az országban gyártott lőszerek, aknavetők, Lynx gyalogsági harcjárművek nem kerülnek például iráni kézre.

Magyarország ugyanis igen szoros kapcsolatot ápol Izraellel, így elég „rosszul nézne ki”, ha az itt gyártott fegyverekkel lőnék például Jeruzsálemet.

Orbán Viktor kezében a döntés

Az N7 Defence Zrt. elnevezésű, kilenc célszervezetet tömörítő holdingot pontosan azzal a céllal hozták létre, hogy piacot találjon a védelmiiparunknak. 

Kép: Economx

Gulyás Gergely kancelláriaminisztert erről kérdeztük is a legutóbbi Kormányinfón, aki közölte, hogy az ezzel kapcsolatos kockázatokat kizáró garanciákat a két fél, tehát az állam és a 4iG Csoport közötti együttműködés tartalmazza majd. A Miniszterelnökséget vezető miniszter aláhúzta,

a hadiiparban a magántőke bevonása megfelel az európai modellnek és gyakorlatnak,

és még arra is kiterjed majd szerinte ez a megállapodás, hogy kormányzati jóváhagyásra lesz szükség ahhoz is, hogy egy résztvevő cég a saját tulajdonrészét érvényesítse,

tehát az sem fordulhat elő, hogy egy külföldi bevásárolja magát ide

– szögezte le. 

Majd az Economx kérdésére, miszerint kerülhet-e rossz, például iráni kezekbe Magyarországon gyártott fegyver, Gulyás Gergely elmondta,

ha az állam nem engedi, akkor nem.

Így tehát ez a kérdés kormányzati szinten dőlhet majd el.

Kép: Economx

Ki fizet majd a fegyvereinkért?

Jászai Gellért, a 4iG Csoport elnöke egyébként egy háttérbeszélgetésen ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy bár az Európai Unió és a NATO egy nyitott tér, ugyanakkor a szigorú, partnerségi szerződések mellett

Közép-Ázsia és Afrika országai is potenciális piacoknak számítanak,

miközben jelenleg Németország nagyobb ütemben és értékben fegyverkezik, mint az Európai Unió. 

Ugyanakkor, amíg korábban az európai kereslet szűkössége okán az afrikai, ázsiai piacok elérése még elengedhetetlen volt az európai hadiipari szereplők számára, ha komolyabb bevételre szerettek volna szert tenni, mára azonban az európai fegyverkezés miatt a helyi kereslet is olyan jelentős, hogy nem kell messzire menni, ha valaki vásárlókat keresne a védelmi eszközeire – magyarázta a lehetőségek kapcsán Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője. 

Nagy Dávid szerint van tehát egy növekvő helyi kereslet, egy ugrászszerűen bővülő európai felvevőpiac, amely a Magyarországon gyártott eszközök exportja számára is kedvező. Az értékesítés történhet közvetlenül a vásárló felé, de az is megszokott, hogy egy cég egy másik nagyobb védelmi vállalat ellátási láncába csatlakozik be, és kvázi alvállalkozóként az oda befutó rendeléseket teljesíti, vagy fejlesztésekre csatlakozik rá. Ezzel pedig olyan piacokat is elérhet, amelyet önállóan nem lett volna képes. Az N7 Defence Zrt. minden bizonnyal mindkét értékesítési lehetőséggel tud majd élni – foglalta össze.

Lynx gyalogsági harcjárművek és a Leopard harckocsik közös feladatvégrehajtása a Magyar Honvédség Veszprém melletti lő- és gyakorlóterén 2025. május 15-én
Lynx gyalogsági harcjárművek és a Leopard harckocsik közös feladatvégrehajtása a Magyar Honvédség Veszprém melletti lő- és gyakorlóterén 2025. május 15-én
Kép: MTI, Katona Tibor

„Guns vs. butter”

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) legújabb tanulmányában leszögezik, az Európai Unió országai az elmúlt években új geopolitikai és gazdaságpolitikai kihívásokkal szembesültek, amelyek középpontjában a védelem és a jóléti kiadások közötti feszültség, az úgynevezett „guns vs. butter” dilemma áll.

Kutasi Gábor, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet vezetője arra világított rá, hogy a 2014-es NATO-walesi csúcstalálkozó óta, de különösen az orosz–ukrán háború 2022-es eszkalációja óta jelentősen megnövekedett a katonai kiadások szükségessége. Ez azonban komoly költségvetési átcsoportosításokat igényelhet, amely során felmerül a kérdés: képesek-e az európai országok növelni védelmi kiadásaikat anélkül, hogy csökkentenék a jóléti rendszerek finanszírozását.

Egy hierarchikus klaszteranalízist alkalmazva 21 EU-tagállamot hasonlítottak össze a következők alapján:

  • védelmi kiadások GDP-arányos mértéke;
  • államadósság mértéke;
  • adóék nagysága;
  • a humán fejlettségi index (HDI),
  • valamint a Moszkvától való földrajzi távolság.

Az NKE szerint ezek a tényezők együttesen mutatják meg, mely országok képesek növelni katonai költségvetésüket anélkül, hogy ez szükségszerűen jóléti megszorításokkal járna.

Éleslövészet gyakorlat Bakonykúti közelében 2025. május 14-én
Éleslövészet gyakorlat Bakonykúti közelében 2025. május 14-én
Kép: MTI, Vasvári Tamás

Az elemzés alapján az országok öt klaszterbe sorolhatók. A balti államok és Lengyelország például a legmagasabb védelmi kiadásokkal és legalacsonyabb államadóssággal rendelkeznek – ezek az országok (2. klaszter) tehát képesek a katonai terhek növelésére a jóléti kiadások csökkentése nélkül, és szükségét is érzik ennek. Ezzel szemben az osztrák, belga és dél-európai államok (1. és 5. klaszter) magas adósságszinttel és viszonylag alacsony védelmi elköteleződéssel bírnak, így ők a leginkább sérülékenyek egy költségvetési „trade-off” szempontjából, ugyanakkor kevésbé érzik sürgetőnek a védelmi költések növelését. A németek és skandináv országok (3. klaszter) ugyan gazdaságilag erősek, de 2023 előtt alulfinanszírozott volt a hadseregük. Ők közepes kockázattal néznek szembe: van lehetőségük hitelfelvételre, de politikai döntések kérdése, hogy vállalják-e ennek árát. A közép-kelet-európai országok (4. klaszter), mint

Magyarország, Csehország vagy Románia, a két szélsőség között helyezkednek el: közepes jóléti szinttel és mérsékelt katonai költségvetéssel bírnak, de lehetőségük van további eladósodásra, ha szükséges.

Kutasi Gábor szerint a tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy a védelem és a jólét közti feszültség nem elkerülhetetlen. 

Kapcsolódó