A bevezetőben idézett észrevételt a közösségi médiában tette közzé egy posztoló egy telekocsis civil kezdeményezés létjogosultságáról szóló vitában.
Kétségbeesett próbálkozás
A motorizáció fejlődésével a hétköznapi csúcsforgalmi időszakokban Magyarországon óriási torlódások alakulnak ki a jelentősebb főútvonalakon, különösen Budapesten és környékén.
Bővebben ITT olvashat az esetekről.
Az érintett térségekben lakók pedig valódi útépítési vagy közlekedésszervezési megoldás híján kétségbeesésükben időről időre alternatív megoldást szorgalmaznak.
Így történik ez rendszeresen a 11-es főút mentén élők esetében is, hiszen a Dunakanyar elátkozott főútjának van olyan szakasza, amelyen naponta nem kevesebb, mint 50-60 ezer jármű közlekedik, ami megfelel egy jelentősebb autópálya forgalmának.
Bizalmatlan a világ
Éppen ezért nem csoda, hogy a közösségi médiában rendszeresek a kezdeményezések telekocsi témában, és ebben élen jár a „11-es út” nevet viselő Facebook-csoport, ahol nem ritkák az alábbi poszthoz hasonló bejegyzések:
Egyik reggel araszolás közben jött az ötlet, látva a buszmegállóban fagyoskodó, reményvesztett arcokat: szívesen felvennék embereket, és valahogy jó lenne ezt jelezni, például egy fehér lapra kiírni az úti célt, esetleg a felvenni szándékozott létszámot is, kitenni a papírt a szélvédő mögé, és ha úgy dönt a várakozó, hogy szimpatikus a sofőr, akkor int neki. Vitassuk meg, mi a véleményetek erről? Működhet?
A válaszok általában ígéretesek, sokan jó kezdeményezésnek tartják, de valahogy mégsem sikerül mozgalmat csinálni. Sőt, a kommentek közt akadnak fokozott óvatosságra intő hangok is, amik arra figyelmeztetnek, hogy
akit felveszünk, azért felelősséget is vállalunk, vagyis ha ne adj’ Isten baleset történik, akkor az utasunk kártérítést követelhet tőlünk. Szóval szerintem érdemes előtte egy lemondónyilatkozatot aláíratni, nehogy később mondjuk életjáradékot kelljen fizetnünk.
Ufók a dugóban, vírusfertőzés saját autóban
Egy kommentelő pedig arról számolt be, hogy maga is próbált már felvenni utast, de a megállóban várakozók úgy néztek rá, mintha ufót láttak volna. Más valaki pedig arról számolt be, hogy ő is kísérletet tett, hogy bevigyen másokat Budapestre, de kudarcot vallott:
Annyit kellett várakoznom, hogy inkább befejeztem. Nekik 3-5 perc késés semmi, de én hat embert szerveztem be. Nem működött, viszont az influenzát legalább a saját kocsimban kaphattam el.
A szervezett telekocsikázásról
Talán éppen a fentebb sorolt aggályok miatt sokan javasolják az alternatív közlekedési megoldást keresőknek a telekocsi szolgáltatásokat, például az egyik legismertebbet, az Oszkár telekocsit, vagyis születési nevén az Online Személyfuvar Közvetítő Rendszert, amely a hasonló helyzetek kezelésére immár bő másfél évtizede állt üzembe, azzal a céllal, hogy
"AZ UTAZNI KÍVÁNÓ AUTÓSOK ÚTITÁRSAT TALÁLHASSANAK KÖLTSÉGEIK CSÖKKENTÉSE, VAGY EGY JÓ HANGULATÚ KÖZÖS UTAZÁS ÉRDEKÉBEN."
Ennek a szolgáltatásnak a használata azonban sofőrként és utasként is regisztrációhoz kötött, miközben az üzemeltetők állítása szerint kényelmes, diszkrét, illetve képet és értékeléseket is ad a hirdetések feladóiról.
A TELEKOCSIS PLATFORM SOFŐRÖK ÁLTAL KÖZZÉ TETT AKTUÁLIS HIRDETÉSEIT TANULMÁNYOZVA AZONBAN AZT LÁTTUK, HOGY EZT A SZOLGÁLTATÁST FŐLEG HOSSZABB UTAKON AJÁNLJÁK.
Egy Szeged-Budapest fuvart például fejenként 2.900 forintért kínáltak, egy Debrecen-Linz utazást pedig 100 euróért, vagyis mintegy 38 ezer forintért.
AZ UTASOK AZONBAN LEGINKÁBB BELFÖLDI FUVAROKAT KERESNEK.
A Szeged-Ferihegy, a Győr-Pécs, a Budapest-Balatonfüred terv mellett kivételes próbálkozás a Budapest-London célmeghatározás.
A részletes információkat ITT olvashatja.
