A legfelső szegmensben már meglehetősen limitált az elérhető ügyfélkör − mondta el a Bank Gutmann igazgatósági tagja, Baki Zoltán. Úgy látja, miközben kevés a vállalat, a gazdasági szereplő, néhány, korábban bőkezű fogyasztó, az állam és az önkormányzatok is kiestek. A privát oldalnak nincs tehát gazdaságilag aktív középső szegmense, s a lakosság is teljesen eladósodott. Ilyen körülmények között a privátbanki szolgáltatás ugyan drága, de a minőségi szolgáltatást nyújtani kívánóknak érdemes beletenni a pénzt. Ugyanakkor kiszolgálást biztosítani könnyebb az olyan szereplőknek, ahol − mint a Gutmann-nál − száz ügyfél jut a három tanácsadóra, akik így pontosan tudják, ki, miért, mit kérdez. Mint hozzátette: éppen a második privátbankári konferencia mutatta meg számára leginkább, hogy a piacon maradóknál a szegmentáció egyre erőteljesebben érzékelhető. Úgy véli, a nagy kereskedelmi bankoknál az, hogy az anyavállalatok elkötelezetté válnak az üzletág fenntartásában, sokszor csak a remény kategóriájába tartozhat. Nem feltétlenül marad meg tehát minden pénzintézet ezen a piacon, különösen a tőzsdei cégeknél lehet ez kérdéses.
Hasonló véleményt fogalmazott meg a BNP Paribas igazgatója, Nagy Boldizsár. Szerinte az öt legnagyobb bank pb-szolgáltatója valószínűleg a piacon marad, az összes többi pozíció viszont még nyitott. A várható trendekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy az elérhető bevétel közelít majd az 1-1,5 százalékhoz, ehhez azonban a válság során felgyorsult költségnövelő tényezők (például szigorodó tőkekövetelmények) párosulnak. Így egyre magasabb az az ügyfélnagyság, amelynél ezt a tevékenységet megfelelő jövedelmezőséggel lehet végezni. A következő 1-2 évben a magyar vállalattulajdonosok helyzete aligha változik jelentősebben pozitív irányba, nem érdemes tehát sietni a − valamennyire talán presztízsértéket jelentő − 200 milliós limit elérésével, ráadásul a magyarok vagyona összességében nem elegendő a svájci mintájú kiszolgálásra. Nagy azt gondolja, hogy 3-4 éven belül el kell dőlnie annak is, hogy a BNP Paribas az eddig követett modellt mennyire akarja fenntartani. Elképzelhető, hogy − amennyiben az anyavállalat úgy dönt − a bővítést egy lakossági bank megvásárlásával biztosítják Magyarországon.
Az Erste Private Banking igazgatója, Kállay András is azt fejtegette, hogy kérdés: a lakossági bankok a szakmai autonómiát mennyire engedik. (Magyarországon erre is és arra is van példa.) Szerinte elképzelhető, hogy végül ez határozza meg, melyik lakossági banknál marad meg a pb-kiszolgálás, bár − nyomatékosította − azzal is számolni kell, hogy néhány lakossági bank maga is eltűnik majd. A personal bankinggal kapcsolatban elmondta, nem véletlen, hogy az ezen a téren jelentős nemzetközi szereplők közül kizárólag a Citibank van nálunk jelen, ugyanis jellemzően az angolszász piaci szereplők tudják ezt a franchise-rendszert megfelelően működtetni. Nálunk meglehetősen furcsa helyzet alakult ki, és úgy látja, hogy a következő években is egy \"húzd meg − ereszd meg\" helyzet lehet a personal és a private banking között. Ennek oka talán az, hogy a nagy lakossági szervezetekben egyszerűen másképp nyer teret a private banking a personal bankinghez képest. Az viszont biztos, hogy a következő években stratégiában és szegmentációban is egyértelműbbé válnak majd az irányok.
B. Judit Varga