Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egész Európában óriási a botrány, most éppen Franciaország bénult meg, a nyugdíjrendszer miatt Európa legtöbb államában alapvető problémákkal küzdenek - kezdte előadását dr. Farkas András, a Brokernet Investment Holding Zrt. vezérigazgató-helyettese (képünkön) a Napi Gazdaság kedden tartott Öngondoskodás konferenciáján. A modern jóléti államok megszokott kereteit szétfeszítő kérdés éppen az, hogy a nyugdíjasokat vajon az európai versenyképességet súlyosan rontó teherként kezelik-e Európában, vagy úgy, ahogy minden kormányzat az utóbbi hatvan évben kenetteljesen megígérte nekik. A globális versenyben nem sok esélyt jósolhatunk az utóbbi álláspontnak. Az előrejelzések alapján riasztó mértékben, 20-25 százalékkal csökken a fiatal korosztályok létszáma a kontinensen, miközben a nyugdíjasok száma annál gyorsabb ütemben nő, minél idősebbek. Az unió népessége megállíthatatlanul öregszik, s lassan új értelmet nyer a "vén Európa" fogalom.
Az EU ezért a nyáron újabb vitát indított a nyugdíjhelyzetről szóló Zöld Könyve közzétételével, amelyben kísérletet tesz a rendszerszintű kockázatok elemzésére és a lehetséges irányok kijelölésére. Farkas kifejtette, hogy az EU számos alapvető kérdést megkerül, elsősorban a nagy világgazdasági átrendeződés Európára gyakorolt hatását, a 78 milliónyi amerikai baby boomer - a történelem leggazdagabb nemzedéke - befektetési stratégiájának a globális pénz- és tőkepiacokat megrengetni képes alakulását, a húszmilliónyi hiányzó európai eltartó és a potenciális török EU-csatlakozás problémakörét, a protestáns északi EU-tagállamok, elsősorban Németország és a költségvetési kínok között vergődő déli és keleti tagállamok között növekvő finanszírozási feszültséget, s nem utolsósorban az európai munkaerő-kínálat (az időskori foglalkoztatás) és a nyugdíjkorhatár egymással összefüggő gondjait. Közismert, hangsúlyozta Farkas, hogy a magyar nyugdíjrendszert a közelgő demográfiai szökőár mellett az európai viszonylatban is kirívóan alacsony foglalkoztatottság fenyegeti leginkább, amelyet a felosztó-kirovó (pay-as-you-go) elven működő első pillér akkor sem lesz képes kezelni, ha végképp elsorvasztják a pénztárakat és visszacsatornázzák az összes járulék jellegű közterhet a társadalombiztosítási alapokba. A nyugdíjszakértő előadó emlékeztetett arra, hogy a pay-as-you-go rendszer nem más, mint egy üres cső, amelybe felül az állam beönti a beszedett járulékokat, ami alul azonnal kifolyik a nyugdíjakra. A hiány folyamatosan emelkedik, az unióban 1903 milliárd eurót tesz ki, ami az EU GDP-jének 19 százaléka - derül ki az Aviva Életbiztosító Zrt. által bemutatott tanulmányból. A tagállamok viszonylag jelentős szórást mutatnak, Magyarországon például a GDP arányában 11, Írországban 4, Olaszországban pedig 14 százalék volt a hiány 2009-ben. A rendszer fenntarthatatlanságát híven tükrözi, hogy a pillanatnyilag produkált ráfordítások is folyamatosan emelkednek. Magyarországon jelenleg a GDP 11 százalékát kell az ellátásra fordítani, ám ez 2050-re plusz 2,3 százalékkal fog bővülni. Ugyanennyi idő alatt Spanyolországnak 7,1, Romániának pedig 8,2 százalékos pluszköltséggel kell számolnia.
Megoldást nem jelenthet egy-egy elem vagy egy-egy pillér átalakítása - szögezte le Bartók János, az Aviva vezérigazgatója. Ha azt vesszük alapul, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások hozama ötről nyolc százalékra emelkedik, az csupán 1661 milliárd euróra apasztaná az 1903 milliárd forint hiányt. Vagyis sokat nem javítana a helyzeten még egy jelentős mértékű hozamnövekedés sem. Valamivel jobb lenne az egyenleg az állami nyugellátás növelésével: ám még egy tízszázalékos bővítés is csak 1589 milliárd euróra mérsékelné a hiányt. Ha az emberek csak az elért jövedelmük feléből akarnának megélni a nyugdíjas évek alatt - a becslések szerint legfeljebb a 70 százalék jövedelemcsökkenés mellett tartható fenn nagyjából a megszokott életszínvonal -, akkor az 669 milliárd euróra, a nyugdíjkorhatár tíz évvel történő emelése pedig 841 milliárd euróra apasztaná a hiányt, ám az továbbra sem tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy a feleakkora jövedelem az életszínvonal romlásához, a hirtelen korhatáremelés pedig társadalmi feszültséghez vezetne. A korhatáremelés alapesetben sem könnyen járható út. Egyrészt a hirtelen korhatáremelés mellett drasztikusan lecsökken a várhatóan nyugdíjban eltöltött potenciális évek száma - márpedig ez a nyugdíjhoz közelálló korosztály számára komoly csapást jelenthet. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy hiába emelkedik hetven évre a korhatár, egy ötvenéves munkavállaló pillanatnyilag sokkal kevésbé keresett és sokkal kevésbé versenyképes, mint egy harmincéves.
