Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Miközben a Tisza-kormány még mindig nem kapott egy fillért sem, addig messze a legnagyobb hiteligényt Lengyelország nyújtotta be az Európai Unió SAFE nevű védelmi ipari pénzügyi eszközére.
Varsó több mint 43 milliárd euróra tart igényt abból a konstrukcióból, amelynek deklarált célja az uniós tagállamok közös beszerzéseinek támogatása és az európai védelmi ipar széttöredezettségének csökkentése. A pénzből páncélozott járművekre, drónokra, lőszerekre, személyi felszerelésekre és gyártókapacitásokra is jutna.
A lengyel példa különösen azért figyelemre méltó, mert Varsó a források jelentős részét saját védelmi iparába tudta irányítani. Nagy Dávid politikai elemző, biztonság- és védelempolitikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány munkatársa szerint
Lengyelország egy átmeneti szabályozási kiskaput használt ki.
A főszabály alapján a SAFE-ből támogatott beszerzéseknek közös európai részvétellel kellene megvalósulniuk: legalább egy forráshoz jutó tagállamnak és egy másik uniós országnak, Ukrajnának vagy az Európai Gazdasági Térség valamely államának is részt kellene vennie bennük. A harmadik országból származó összetevők aránya sem haladhatná meg a végtermék becsült költségének 35 százalékát.
A szabályozásban ugyanakkor volt egy átmeneti időszak, amely 2026. május 30-ig lehetővé tette kizárólag nemzeti szerződések elfogadását is SAFE-támogatásra. Lengyelország ezt használta ki. A határidő lejárta előtt néhány nappal a lengyel kormány több mint 60 szerződést kötött, összesen több mint 120 milliárd zloty értékben, döntő részben lengyel védelmi ipari szereplőkkel. Ezzel a közel 185 milliárd zlotys SAFE-keret mintegy kétharmadát otthon kötötte le, még a közös közbeszerzési kötelezettség érvénybe lépése előtt.
Varsó mozgástere így rendkívül szélesnek bizonyult. A SAFE-hitelből Lengyelország gyakorlatilag megduplázhatta éves védelmi költségvetési lehetőségeit, miközben a források jelentős része közvetlenül a hazai iparhoz kerül. Az első előleg, közel 6,6 milliárd euró már meg is érkezett Lengyelországhoz. A lengyel védelmi ipar meghatározó szereplői, köztük a PGZ és a WB Group, így olyan gyártókapacitásokba invesztálhatnak, amelyek egyszerre szolgálhatják a lengyel haderő igényeit és a növekvő exportkeresletet.
Ez a lengyel példa erős kontrasztot ad a magyar helyzettel.
Az Economx korábban már rámutatott, hogy Vitézy Dávid, az uniós pénzek hazahozataláért is felelős miniszter a június 19-i Kormányzati tájékoztató után megerősítette: Brüsszel újabb feltételekhez köti a történelmi léptékű, 6300 milliárd forintos védelmi kerethez való magyar hozzáférést. A miniszter szerint a legutóbbi tárgyalási fordulóban konkrét elvárásként merült fel új kontrollmechanizmusok bevezetése.
Ez később meg is jelent az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló T/174-es törvénycsomagban. A változtatás egyik legfontosabb eleme, hogy az Integritás Hatóság új szerepet kapna a védelmi és biztonsági célú beszerzésekben. A módosítás alapján a hatóság már a részvételi vagy ajánlattételi határidő lejárta előtt felfüggeszthetné a beszerzési eljárást. Ilyenkor a határidő nem járna le a felfüggesztés ideje alatt, az ajánlatkérőnek pedig a felfüggesztés megszűnése után meg kellene hosszabbítania azt.
A hatóság későbbi beavatkozása is érdemi következményekkel járna. Ha az Integritás Hatóság a határidő lejárta után avatkozna közbe, az ajánlatkérő nem hozhatná meg sem a részvételi szakaszt lezáró döntést, sem az eljárást lezáró döntést, és a folyamatban lévő határidők is meghosszabbodnának. Vagyis a védelmi és biztonsági beszerzésekben olyan külső kontroll jelenne meg, amely érdemben lassíthatná vagy megakaszthatná az eljárásokat.
A legnagyobb tartalmi fordulat a kivételek ellenőrzésénél látható. A jelenlegi szabályozás szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság nem vizsgálhatja felül az Országgyűlés illetékes bizottságának azt a döntését, amely felmentést ad a törvény alkalmazása alól. Az új szöveg ezt a korlátot megszüntetné. A Döntőbizottságot a kivételek jogszerűségének vizsgálatánál nem kötné a parlamenti bizottság jóváhagyó határozata. Ugyanez vonatkozna az Integritás Hatóságra is, amelyet saját vizsgálata és jogorvoslati kérelme során szintén nem kötne az Országgyűlés illetékes bizottságának döntése.
Ez a védelmi ipar nemzetbiztonsági szempontjai alapján különösen érzékeny pont. A módosítás éppen azt a területet nyitná meg erősebb külső kontroll előtt, ahol az állam eddig a beszerzések jellege miatt kivételes eljárásokat alkalmazhatott. Amennyiben egy ajánlatkérő kivételre hivatkozva kikerülne a közbeszerzési törvény hatálya alól, az Integritás Hatóság kérelmet nyújthatna be a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz. Ilyen esetben, ha a hatóság ezt indítványozza, a Döntőbizottság elrendelné a beszerzési eljárás felfüggesztését. A parlamenti bizottsági jóváhagyás így önmagában már nem zárná le a jogszerűségi kérdést.
A kettős mérce politikai és gazdasági jelentőségét éppen ez adja. Miközben Lengyelország a SAFE-források jelentős részét átmeneti szabályozási lehetőséget kihasználva gyorsan és nagy arányban saját hadiiparába tudta irányítani, Magyar Péter kormányától Brüsszel új, külön kontrollmechanizmusokat vár el a hozzáféréshez. Varsó széles mozgástérrel építheti fel saját védelmi ipari kapacitásait, Magyarország esetében viszont az uniós pénzek lehívásának feltétele a nemzetbiztonsági beszerzésekbe is belenyúló intézményi ellenőrzés erősítése lehet.
