Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tavaly szeptemberi áfaemelés okozta bázishatás kiesésétől eltekintve (ami tehát ez év szeptemberétől érvényesül) az év végéig nem számít az élelmiszerárak növekedésének számottevő lassulására Szabó Márton. A Kopint-Tárki vezető kutatója úgy véli, a feldolgozók hús-, tej- és kenyér-áremelési törekvései sikeresek lesznek annyiban, hogy az alapanyagárak emelkedését érvényesíteni tudják majd. Hasonló feldolgozói, illetve alapanyag-termelői törekvések évről évre jelentkeznek, és azokat többnyire a feldolgozók, illetve az élelmiszerláncok vissza tudták verni. Az idén azonban alapvetően más a helyzet, mégpedig a világpiaci fejlemények miatt. A belföldi élelmiszerárak alakulását ugyanis a nemzetközi és a hazai piacok fejleményei befolyásolják.
A nemzetközi agrár- és élelmiszerpiacokon 2006/2007 fordulóján igen erős áremelkedés kezdődött. Ennek fő oka a magas nyersolajár kiváltotta bioetanol- és biodízelboom, valamint néhány fejlődő ország, elsősorban India és Kína dinamikusan növekvő élelmiszer-kereslete. Az általános agrárár-emelkedés tartós trendnek látszik a következő 5-6 évre – véli az elemző. A legnagyobb arányú emelkedés a kukorica, a növényolaj, a búza és a tejtermékek áraiban várható, de gyakorlatilag minden fontos cikket érint, az állati termékeket például a takarmányköltségek növekedésén keresztül.
A lassúbb változásokhoz szokott agrárszektor kínálata nem tud azonnal válaszolni a ritka mértékű és tempójú keresletbővülésre – ami ezúttal nem is élelmiszer-, hanem energetikai kereslet –, az új területek bekapcsolása, az infrastruktúra kiépítése ugyanis időigényes. A belföldi élelmiszerpiacon a hazai alapanyag-kínálat különben is viszonylag szűkös, mert a kalászosgabona-termés a tavalyinál alacsonyabb, a gyümölcstermés pedig 40 százalékkal esett vissza – tette hozzá a vezető kutató. Az import sem tudja úgy letörni az árakat, mint az elmúlt években, egyrészt az erős forint miatt, másrészt azért, mert a szóba jöhető „forrásországokban” sem jó a termés (például Lengyelországban is kevés a gyümölcs).
A belföldi élelmiszerárak csökkenése, illetve az áremelkedés mérséklődése mellett csupán az szól, hogy visszaesett az elkölthető jövedelem, és ez folytatódik az év második felében is. A kimutatott magas élelmiszer-infláció mögött a statisztikai számbavétel módszertani problémája is áll, amennyiben az infláció kiszámításakor az egyes termékeket az elérhető legfrissebb (2005., illetve 2006. évi) súlyarányokkal veszik figyelembe, az adott évben drágább termékeknek olcsóbbakkal helyettesítését tehát a statisztika nem tudja követni.
