Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A járulékköteles jövedelmek kiszélesítésével próbálja a kormány többletforráshoz juttatni az egészségbiztosítást: a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón bejelentették, hogy négyszázalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kell fizetni a tőke- és osztalékjövedelmek, valamint az árfolyamnyereségből, ingóság eladásából, illetve ingatlan bérbeadásából származó jövedelmek után jövő januártól, de már idén szeptembertől kell fizetni az ehót a megbízási díjak és a választott tisztségviselők díjazása után. Évi 400 ezer forint lesz az ehobefizetés felső határa, vagyis évi 10 millió forint külön adózó jövedelem felett már nem nő a járulékteher.
Az APEH adatai szerint az adózók 552 milliárd forint külön adózó jövedelmet vallottak be a 2003-as évre (a 2004-es adatok még nem állnak rendelkezésre), aminek alapján abban az évben 22 milliárd forint eho folyt volna be ebből a körből. Figyelembe véve az azóta emelkedő jövedelmet (adóalapot), 26–30 milliárd forint bevétele származhat a 4 százalékos ehóból az évi 1200 milliárd forinttal gazdálkodó egészségbiztosításnak – ha nem számolunk azzal, hogy sokan keresni fogják a befizetés csökkentését lehetővé tevő kiskapukat. Például az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem további megsarcolása (állítólag az adókulcs tavaly 20-ról 25 százalékra emelése is meglehetősen megrázó volt) ingatlanpiaci szakértők szerint nem sok bevételt hozhat a kormánynak, hanem sokkal inkább a feketegazdaság térnyerését segíti. Úgy vélik ugyanis, hogy még a ma számlát adó tulajdonosok is – persze ha tehetik – inkább feketén igyekeznek majd ingatlanukat kiadni. A bérleti díjak emelésének (az elvonás áthárításának) ugyanis a kereslet általában gátat szab.
Szakértők szerint a járulékalap szélesítése önmagában helyeselhető lépés, kérdés viszont, hogy jár-e, és ha igen, milyen ellátás az érintetteknek ezért a pénzért. Az eho bevezetését többen többletadóként értékelték: ez a járulékforma ugyanis inkább adóként, semmint járulékként működik (nincs mögötte célzott szolgáltatás). A tb-járulékkal már terhelt megbízási díjakat különösen érzékenyen érintheti a változás.
Szakértők egy része úgy látja, hogy a kormány ezzel a lépéssel elébe megy a későbbi adócsökkentések miatt várható európai uniós kritikáknak: az unió részéről többször felhívták már a magyar kormány figyelmét arra, hogy adócsökkentésekkel ne veszélyeztesse a költségvetés ingatag pozícióját. Volt, aki megjegyezte, hogy megint nem a központi elvonási rendszer összefüggéseit figyelembe vevő döntés született, hanem egy „rögtönzés” a bevételek növelése érdekében.
A kormányszóvivői tájékoztatón elhangzott továbbá, hogy a saját jövedelemmel nem rendelkezők (a hajléktalanok, a fogvatartottak, az őstermelők, az eltartottak, a jövedelemmel nem rendelkező családtagok) után 2006. január elsejétől a központi büdzsé fizeti a mindenkori minimálbér kilenc százalékát, a családi pótlékban részesülők esetében a minimálbér felének kilenc százalékát, az egyetemi és főiskolai hallgatóknál a minimálbér háromnegyedének kilenc százalékát az egészségbiztosítási alapba. Ezt az államháztartási folyamatokat jól ismerő forrásunk művi dolognak nevezte, aminek semmi értelme: a jogosultak eddig is biztosítottaknak számítottak, akik után a költségvetés állta a jogviszony fedezetét. Igaz, kommunikációs szempontból jobban eladható, hogy minden biztosított után kimutatható a járulékbefizetés.
