Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az előírásokat szem előtt tartva elsősorban arra kell törekedni, hogy meggyőző dokumentáció készüljön a kapcsolt vállalkozások között létrejövő ügyletekről. A dokumentáció készítése során a felhasznált adatok precizitásában addig kell elmenni, amíg az adóhatóság is eljuthat – összegezték a transzferár-dokumentációs kötelezettséggel kapcsolatos teendőket a Deloitte szakértői. Eszerint továbbra is számos homályos pontja van a dokumentációs gyakorlatnak, nem utolsósorban azért, mert a cégek még azzal sem lehetnek tisztában, hogy pontosan mire számítsanak egy esetleges adóhatósági ellenőrzéskor.
A jogszabályok a korábbiakkal ellentétben dokumentáció készítését írják elő a 2003. szeptember 1-e előtti szerződések alapján létrejött ügyletek esetében is, így ma már teljes körű a cégek indoklási kötelezettsége. Az előírások szerint szerződésenként kell dokumentációt készíteni a kapcsolt cégek közti ügyletekről, az ezt szabályozó PM-rendelet szerint ebben minden, az ár meghatározására felhasznált tényezőt indokolni kell. Egyszerűsített dokumentáció az ötvenmillió forintnál alacsonyabb értékű ügyletek esetében készíthető. Ha pedig több ügylet tárgya azonos jellegű, készíthető összevontan is az indoklás.
Kulcsfontosságú, hogy milyen módszert választ az adózó a transzferár meghatározására. A Deloitte szakértői szerint ajánlatos a tao-törvényben nevesített eljárások egyikét szerepeltetni, még ha azok módosított verzióját is alkalmazzák, mivel ezeket az adóhatóság revizorai is ismerik. Az összehasonlító árak és a viszonteladási árak módszere általában a kellő adatok hiánya miatt nem hatékony. Az adószakértők így azt javasolják, hogy a költséget egy elérhető információk alapján kalkulált haszonkulccsal felszorozva állapítsák meg az adózók a transzferárakat. Gémesi Péter adószakértő ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a haszonkulcs meghatározásához nem elegendő informális adat, azt konkrétumokkal kell alátámasztani.
A Deloitte tapasztalata szerint az adóhatóság egyre aktívabb a kapcsolt ügyletek és az ezekre vonatkozó költségelszámolások ellenőrzésében. E vizsgálatok ugyanis magas megtérülést ígérnek, mivel az általában hosszú távra kötött szerződésekben talált apró hibán súlyos milliók úszhatnak el. A kiszabható mulasztási bírság maximális értéke kétmillió forint, azt azonban nem tudni az eddigi gyakorlat szerint, hogy ez szerződésenként vagy vizsgálatonként értendő. A tanácsadó cég információi alapján a PM a vizsgálatonkénti kiróhatóságot írná elő.
A szakértők úgy látják, hogy a hatósági megállapítások egy része megalapozatlan. Az ismertetett esetekből az derül ki, hogy a transzferár-kalkulációnál az adóellenőrök nem tévedhetetlenek, az információik olykor nem megalapozottak. Az ellenőrzések okozta bizonytalanságot pedig megfelelő dokumentáció készítésével minimalizálhatják a cégek, mivel ekkor a bizonyítási teher átkerül a hatóság oldalára. Az igazán nagy értékű ügyletek és szerződések esetében azonban ajánlatos a Pénzügyminisztériumtól előzetes adómegállapítást is kérni, az ugyanis kötelező érvényű az adóhatóságra. A tárca jellemzően 60 nap alatt, 7–10 millió forintért készíti ezt el.
