Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár tavaly januárban életbe lépett az uniós előírásokat is tartalmazó, a kórházi és a transzplantációs várólistákat szabályozó kormányrendelet, a helyzet mit sem változott azóta, legalábbis, ami a transzplantációs listákat illeti. A rendelet ugyanis a Magyarországra jellemző gyakorlatot foglalta jogszabályba – monda el lapunknak Járay Jenő, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikájának főigazgatója. A rendelet meghatározza a listára kerülésről döntő bizottságok összetételét és működését, az esetek sürgősségi sorrendjének kialakítását, valamint a listára kerülés feltételeit is.
A jogszabály már csak azért sem okozhatott áttörő változást ezen a területen, mert a transzplantációs ellátást alapvetően nem az adminisztráció, hanem a donorok száma határozza meg, ami az elmúlt években nem változott. Az agyhalottak száma megközelítőleg 160 volt az előző három esztendő mindegyikében: a legtöbb donor 1997-ben volt, azóta számuk csökken, illetve stagnál.
A szervátültetések esetében a betegek vércsoportja, szöveti típusa (immunológiai jellemzői), a donor fehérvérsejtjeivel szemben termelődő ellenanyagot vizsgáló keresztpróba szerint alakul ki egy sorrend. Azt, hogy ki kaphatja meg a rendelkezésre álló szervet, természetesen befolyásolja még a donor és a beteg közti korkülönbség, a nemük, a súlyuk, valamint a mellkasátmérő, de sok múlhat a szállítási időn és az isémiás időn is.
Vese-transzplantációra a körülbelül 5 ezer dializált beteg 22 százaléka, vagyis 1020 fő vár jelenleg, ebből a beavatkozásból évente nagyjából háromszázat tudnak elvégezni. Új májra 64, szívre 12-16, tüdőre pedig négy ember vár ma Magyarországon. A májátültetések száma tavaly 41 volt. Tüdő-transzplantációt Bécsben végeznek, évente 5–7 magyar beteg kap új tüdőt. Szívátültetést 1992 óta végeznek: nagyjából 60 ember él nem saját szívével Magyarországon. A műtétek száma évente 10–12. A várakozási idő a vese-transzplantáció esetében 2–2,5 év, a többi szervre néhány hónapig, fél évig kell várni. Utóbbi esetekben életmentő beavatkozást jelent az átültetés; a betegek a listára kerüléstől számított egy évnél nem élnének tovább.
A műtétek finanszírozását illetően Járay Jenő hangsúlyozta, hogy egy sikeres vese-transzplantáció körülbelül 50 millió forint megtakarítást hozhat ahhoz képest, mintha tovább dializálnák a beteget. A páciens ugyanis így kétszer annyi ideig élhet, mint dialízissel, visszatérhet a normál életviteléhez, valamint ismét képes lesz gyermekvállalásra. A műtétért 4,4 millió forintot fizet az egészségbiztosító. A szív-transzplantáció 8, a májátültetés 16, a hasnyálmirigy-transzplantáció pedig 5 millió forintba kerül az OEP-nek, minden esetben komoly összeget tesznek ki az utókezelési költségek. Járay hozzátette, hogy szintén a magyar társadalombiztosítás állja a magyar állampolgároknak Bécsben végzett tüdő-, továbbá a csecsemőknek Hamburgban végzett máj-transzplantációjának költségeit. Ez utóbbira 28 millió forintos térítést fizetnek. Összehasonlításképpen a művesekezelésekre évente összesen 13,5 milliárd, az utókezeléshez szükséges készítményekre szintén több milliárd forintot költ az állam – jegyezte meg a főigazgató.
A kórházi várólisták jellemzően az ortopédiai beavatkozások, egyes nagy értékű protézisek, a szívsebészeti beavatkozások, valamint egyes vizsgálatok esetében nyúlhatnak hosszúra. A Semmelweis Egyetem általános sebészeti beavatkozásokat végző I. számú Sebészeti Klinikáján jellemzően nem alakulnak ki hosszú várólisták, hála az elmúlt időszakban lezajlott átszervezésnek – mondta Kupcsulik Péter, az intézet főigazgatója. A finanszírozási rendszer átalakítása miatt ugyanis felgyorsították a kórházi kezelések ütemét, és az ezt megelőző vizsgálatok nagy részét az ambuláns rendelés (járóbeteg-kezelés) keretében végzik el. A kórházi felvételre így általában egy-két hetet kell várni, az ágykihasználás pedig 83-84 százalékos.
Akadozás egyes, a műtéteket megelőző vizsgálatoknál érzékelhető, a vérfestéses vizsgálatok esetében például 3-4 hét a várakozási idő; hosszabb várakozásra kell számítani a computertomográfiás (ct) vizsgálatok esetében is, bár itt javult a helyzet tavaly óta. A daganatos betegeken végzett beavatkozások során pedig a sugárkezelésre kell jellemzően többet várni. Torlódás ezenkívül azoknál a beavatkozásoknál fordulhat elő, ahol olyan eszközt kell használni – ilyen például a májzsugorodás műtésekor alkalmazott szeleprendszer –, amelyből évente csak egy maghatározott mennyiséget finanszíroz az OEP, függetlenül attól, hogy mennyire lenne igény.
