Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az államadósság GDP-hez mért aránya szempontjából Magyarország már öt éve folyamatosan teljesíti az erre vonatkozó maastrichti kritériumot. Az adósságkezelési stratégiának megfelelően a lejáró devizaadósságot devizakibocsátásból, a lejáró forintadósságot, valamint a központi költségvetés adott évi nettó finanszírozási igényét alapvetően forintkibocsátásokból finanszírozza. A kormányzat célja a piaci forintadósság átlagos hátralévő futamidejének növelése és a fix kamatozású állampapírok arányának bővítése. Ezt szolgálja, hogy a kibocsátásban – a belföldi keresleti viszonyokat figyelembe véve – az államkötvényeken belül a hosszabb lejáratú – tíz–tizenöt éves – papírok egyre fontosabb szerepet játszanak. A piaci államkötvények átlagos hátralevő futamideje 2003 végére 3,97 évre emelkedett a 2002. végi 3,38-cal szemben, 2004-ben pedig 4,07 évre növekszik – derül ki a kormányzat konvergenciaprogramjából. A devizaportfólió deviza-összetételét 100 százalék euróban határozzák meg, az ettől való eltérést fedezeti műveletekkel kezelik.
A forintkötvények lejárati szerkezete egyenetlen, az első pár évben koncentrált. Az államkötvény-törlesztések összege nagy, az összes lejárat 70 százaléka a 2004–2008 közti időszakban esedékes. A forintban kibocsátott fix kamatozású kötvények az állampapír-állomány 63 százalékát alkották 2003 végén, míg 2004-ben ez az arány 67,8 százalékra emelkedik. A fix kamatozás az elmúlt években a költségek szempontjából is előnyösebb megoldásnak számított – a hozamgörbe elmozdulása következtében – a változó kamatozással szemben, ezenkívül a kamatkiadás is könnyebben tervezhető. Emiatt a kibocsátás kizárólag fix kamatozású államkötvényekkel történik.
