Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Unió belső szabályozása szerint az egy beruházásnak juttatott összes támogatás nem haladhatja meg a projekt értékének az uniós normákban meghatározott százalékát. A támogatás felső határát régiónként adják meg, az a terület fejlettségéhez igazodik. Magyarország esetében a fejlettebb régiók esetében 40, a fejletlenebb területeken 50 százalék a felső határ. A támogatásba az önkormányzat által adott telektől vagy helyiadó-kedvezménytől kezdve a kormány által adott közvetlen támogatásokig vagy adókedvezményekig mindent beleszámítanak. A tavasszal elfogadott adótörvények már teljesen EU-konform módon szabályozzák a beruházások támogatását, azok a külföldi befektetők azonban, akik még a korábbi törvények alapján szereztek jogot valamilyen támogatásokra, legfeljebb 2011-ig igénybe vehetik azokat.
Magyarország nem vitatja, hogy az unió tagjaként a belső normáknak megfelelő támogatási rendszert kell bevezetnie; a kormány nem kért derogációt a versenyszabályozásról szóló fejezetben. Ugyanakkor bizonyos rendelkezéseket az adóhatóságok közötti adatcseréről csak a csatlakozás időpontjától alkalmaz, a szerzett jogok érvényesíthetőségét pedig biztosítani kívánja azok lejártáig. Az EU állásfoglalása szerint viszont a belépés előtt álló országoknak az uniós tagokkal szinte azonos kötelezettségeket kellene vállalniuk, s együtt kellene működniük az unió versenyjogi hatóságaival. Ez annyit jelentene, hogy az új belépőknek adatokat kellene szolgáltatni az uniónak a kedvezményben részesülő adózókról, hogy a brüsszeli hatóságok ellenőrizhessék a limitek betartását.
Az EU szerint tehát a támogatási limitek betartását Magyarországnak már most, a csatlakozás előtt érvényesítenie kell. A jelenlegi támogatási rendszerben azonban nem ellenőrizhető, hogy egyes befektetések esetében a támogatások nem lépik-e túl a megengedett mértéket, ezért kérik azoknak a beruházásoknak a listáját, amelyek kormányzati adókedvezményben részesülnek. Arról azonban, hogy a 3, illetve 10 milliárd forintnál nagyobb beruházásokhoz nemrég még automatikusan járó támogatást a potenciálisan szóba jöhető száznál több cég közül végül hányan fogják igénybe venni és milyen mértékben, a Pénzügyminisztérium csak akkor szerez tudomást, ha a most elkezdett beruházások megvalósulnak, termelni kezdenek, és nyereségükből levonják az adókedvezményt - mondta lapunknak Hadi László, a PM főosztályvezetője. Ezért 2001. január 1-jétől a törvény bejelentési kötelezettséget ír elő a kedvezményre aspiráló beruházóknak, amely szerint a beruházás megkezdésétől számított 30 napon belül közölni kell a beruházás helyét, tervezett összegét és az üzembe helyezés várható időpontját. Akik már megkezdték a beruházást, azoknak 2002. január 31-ig kell megtenniük a bejelentésüket.
Az adótörvények idén elfogadott változásai egyébként már rendelkeznek arról, hogy Magyarország és az EU adóhatóságai között az egyes országokkal kötött kétoldalú, a kettős adóztatást elkerülő egyezmények keretein túllépő információcsere is kialakuljon. (Az OECD kettős adóztatást kizáró modellegyezménye ezt nem foglalja magában, egyes országokkal kötött külön megállapodások viszont tartalmazzák.) A most elfogadott, de csak a csatlakozás után életbe lépő szabályozás szerint az adóhatóságok nemcsak külön kérésre, egyes adózókra és adónemekre vonatkozó konkrét kérdéseket válaszolnak meg, hanem rendszeres adatcserét is folytatni fognak olyan adózókról, akikről feltételezhető, hogy a tevékenységüknek külföldön adóvonzata van. Ezek az adatcserék elsősorban a társasági és a jövedelemadó esetében fogják megnehezíteni az adóelkerülést, illetve a nyereségátmosást.
Vannak országok - ilyen például az Egyesült Államok -, amelyek megkeresés nélkül is gyakran küldenek és kérnek adatokat az adózókról. Magyarország nem túlzottan aktív az adatcserében, évente mintegy 500 esetben (de ennél jóval több személyre vonatkozóan) érdeklődik a külföldi adóhivataloknál és nagyjából hasonló mértékben ad információt külföldi megkeresésre. Ezekben elsősorban a fiktív költségelszámolás és a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolóárral történő költségátcsoportosítás iránt érdeklődnek az adóhatóságok. Leggyakrabban a német és az osztrák adóhatóságok kérnek információt például azzal kapcsolatban, hogy ha valamelyik kisebb osztrák vagy német cég költségként számolt el egy jelentős összeget, amit egy magyar cégnek fizetett ki tanácsadási díjként vagy valamilyen szolgáltatásért, akkor létezik-e a számlát kiállító magyar cég és végez-e olyan tevékenységet, amiről számlát adott.
A most elfogadott - de szintén csak a csatlakozás időpontjától alkalmazandó - behajtási és jogsegélyegyezmény azt is lehetővé teszi majd, hogy ha az adott országban nem szedhető be az adótartozás, de az adózónak egy másik országban van vagyona, akkor arról a rezidens ország tudomást szerezzen és a behajtáshoz segítséget kapjon.
Tóth Katalin
