- Jelenthetnek-e veszélyt Európa és Magyarország számára az Egyesült Államok elleni agresszión felbátorodó terrorszervezetek, akár a NATO 5. cikkelyének életbelépése miatt?
- Az Európai Uniónak számolnia kell a terrorszervezetek által keltett veszéllyel, az alakuló közös európai biztonság- és védelempolitikába (CESDP) be kell építeni az új kockázatok kezelését, nem csupán a gazdasági stabilitás védelmében végrehajtott válságkezeléseket.
Nem gondolhatjuk, hogy a terrorszervezetek csak Amerika ellen irányulnak. A többi ország számára a szolidaritás vállalása támaszthat kockázatokat, és más célpontok is akadhatnak, köztük a multinacionális cégek, vagyis az USA-t ért támadáshoz hasonló „figyelmeztetéseket” a terrorszervezetek kiterjeszthetik Európára is. Magyarország aligha célpont; tranzitország viszont lehetünk, mert az illegális migráció révén ügynökök települhetnek az országba, összekötő csoportokat hozhatnak létre; az is elképzelhető, hogy ilyen már van. Belső biztonsági kockázatot, instabilitást eredményezhet ugyanakkor a jelen lévő rasszizmus és a szélsőségek terjedése, hatalom közelbe kerülése, illetve paramilitarizálódása.
- Honnan szerzik az akciókhoz szükséges forrásokat az Oszama bin Ladenhez hasonló gazdag támogatóval nem rendelkező szervezetek? Egy volt hírszerző szerint a titkosszolgálatok a szervezett bűnözést is felhasználják, ám a terrorszervezetek szintén kapcsolatot teremtenek velük, miközben egyre pusztítóbb fegyvereket szereznek be tőlük, illetve egyes diktatúráktól.
- A terrorizmus egyre inkább kriminalizálódik, hiszen forrásokra van szüksége az akciók végrehajtásához, illegális pénzforrásra pedig leginkább a maffiakapcsolatok révén tehet szert egy szervezet.
- Hogyan változott a nemzetközi biztonságpolitika a kétpólusú világrend megszűnésével?
- A biztonsági kockázatok megváltoztak, az invázió jellegű háború anakronisztikussá vált, még az Öböl-háború sem volt tömegháború. A területszerzés ma már nem szempont, az országok jelentős részében nincs is meg az a hadiipari kapacitás, amely egy átfogó fegyverkezéshez szükséges. A nemzetgazdaságok helyzete ugyancsak nem teszi lehetővé a háborús készülődési kiadásokat, többek között a korszerű fegyverrendszerek és technológiák magas költsége miatt. A kilencvenes évektől alacsony intenzitású, háborús küszöb alatti konfliktusokra lehetett felkészülni az új kihívások prioritáselemzése alapján. A kockázatok alaposabb vizsgálata viszont nem történt meg, és nem dolgozták ki a védekezési, megelőzési rendszer irányvonalát sem.
- Hogyan változik a titkosszolgálatok és a hadseregek szervezete, hiszen sokszor más titkosszolgálatokkal és professzionális technikával kell szembenézniük.
- A biztonságot különféle szervezetek szavatolják - például a titkosszolgálatok -, de minden ilyen szervezetnél struktúraváltás lenne kívánatos. A New York-ihoz hasonló támadások ellen nagyon nehéz védekezni, hiszen nem állíthatunk az összes épület mellé légvédelmi rakétaüteget. Az alapvető prevenciós eszköz a korszerű, nemzetközi együttműködésen nyugvó információszerzés, azt is mondhatnám, hírszerzés. Ez a megelőzést és a bizalmat szolgáló eszköz. Az információszerzésen belül nagy szerepe van a titkosszolgálati és a katonai, politikai elemzésnek, a tudománynak, e téren azonban még meglehetősen nehézkes és hézagos a kooperáció, mivel itt különböző érdekek feszülnek egymásnak. Úgy gondolom, ezen a területen a civilizált világnak előbbre kell lépnie.
Maguk a hadseregek már elindultak egy olyan fejlődési irányba, hogy hasonló esetekben egyre inkább képesek legyenek katonai válaszlépések végrehajtására. Erősödött a mobilitás, csökkent a reakcióidő, nőtt a katonai felderítőeszközök hatótávolsága és hatékonysága, például a műholdas rendszerek fejlesztésével. A struktúrák még módosulhatnak, átalakulhat a haderőnemek aránya, az eszközpark, de leginkább a titkosszolgálatoknál következhetnek be változások.
- Milyen irányba változnak a most futó katonai projektek, illetve milyen hatással lesz ez a katonai és titkosszolgálati költségvetésekre, a hadiipari kutatás-fejlesztésre?
- Nem várható egy hagyományos fegyverkezési spirál elindulása, hanem egy olyan hadfelszerelési forradalom kezdődhet, amelyik többek között az érzékelés, az információszerzés fejlődését és a válaszadás gyorsítását eredményezheti. A fejlesztések elsősorban az USA-ban indulnak majd be, ami persze az Európai Unió számára is kihívást jelent.
- Hogyan hat majd a magyar biztonságpolitikára az új helyzet? Módosul-e a katonai költségvetés, illetve változnak-e a titkosszolgálatokra fordított összegek?
- A nemzeti biztonsági stratégia kialakítása megkezdődött 1999-ben a Miniszterelnöki Hivatal biztonságpolitikai titkárságán, de ez a dokumentum, amelyet komoly szakértők hoztak létre, ma valahol egy íróasztalfiókban fekszik. A katonai stratégiáról szóló dokumentum elkészítése is megrekedt. A megindult haderőreform számolt az új kihívásokkal, de a munka az említett anyagok nélkül vette kezdetét. A magyar haderőreformban az amerikai események nem követelnek radikális módosítást, de mindenképp felgyorsítják az önkéntes haderő kialakulásának folyamatát.
A magyar titkosszolgálati rendszer reformja a történtek előtt is felvetődött már. A párhuzamosságokat ki kell küszöbölni, a struktúrák és a missziók racionalizálását el kell kezdeni, a források felhasználását hatékonyabbá és ésszerűbbé kell tenni. Mindazonáltal szerintem a magyar védelmi költségvetésben nem lesz radikális változás, hiszen az új típusú hadviselésben a főszereplők nem mi leszünk.
Vigh György Zsolt
