Venezuela ragyog a tőzsdék egén

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Az év első felének kulcsmomentuma az Európai Központi Bank banki likviditásbővítése volt, ami miatt átmenetileg, tavasz végéig eufória uralta el a világ tőzsdéit. Miután azonban lekapcsolódtak a piacok az ezermilliárd eurós ingyenpénz-infúzióról, visszatértek a tőkepiaci feszültségek, a keserű ébredést pedig segítették a reálgazdaságból érkező, egyre rosszabb makrohírek és konjunktúraindexek is. Nem csoda hát, hogy a legnagyobb tőzsdék a második negyedévben részben vagy egészében elvesztették, amit az elsőn nyertek. A vezető amerikai indexek pluszban maradtak, ám a foglalkoztatottság felől érkező lehangoló hírek erősebbek voltak az újabb monetáris lazításban való reménynél.

Az S&P−500 a félév egészét tekintve 5,7 százalékos pluszban állt, a szűkebb merítésnek számító Dow Jones ipari átlaga 3,1 százalékot erősödött, az Apple-túlsúlyos, ám május végétől a Facebook-fiaskóval némi nyomás alá helyezett Nasdaq pedig kitörő, 9,4 százalékos emelkedést élt át. Az európai vezető indexek közül csak a frankfurti DAX tartotta meg a pluszt, 4,3 százalékkal zárta az első félévet. A párizsi CAC−40 4,7 százalékos, a londoni FTSE−100 pedig a stagnáláshoz közeli 1,4 százalékos esést szenvedett el. A két nagyobb dél-európai tőzsde pedig a többinél csúnyábban beszakadt március közepén: a milánói FTSE MiB 8,3 százalékkal ér kevesebbet, a spanyol bankrendszer romjai alá temetett IBEX−35 pedig piaci kapitalizációjának ötödét vesztette el − amivel az időszakban legrosszabbul teljesítő tőzsdék ötödik helyére került.

Eközben a kapitalista világ indexeit egy illikvid dél-amerikai börze uralja: a venezuelai SMI több mint a duplájára emelkedett újév óta. Ez a kép azonban csalóka, hiszen a caracasi tőzsdén rendkívül alacsony a forgalom; a venezuelai index egyébként a magántulajdon ellenségeként ismert Hugo Chávez halálos betegségének hírére kezdett hatalmas emelkedésbe, igaz, május elején komolyabb korrekciót hajtott végre. Az egyiptomi irányadó EGX−30-at a politikai változásokban reménykedő spekulánsok hajtották, az isztambuli ISE−100-at pedig a feltörekvő török gazdaság ereje. A legjobban teljesítő öt börze nyomában szorosan ott van a vietnami Ho Si Minh-részvénykosár is, valamint a pakisztáni, az észt, a thaiföldi és a kolumbiai tőzsdeindex − általánosságban azonban elmondható, hogy az euróválság tavaszi súlyosbodása és a kockázatkerülő hangulat eluralkodása itt is az eladók erejét növelte. A vesztesek oldalán érthető módon előkelő helyen szerepel két olyan ország, amely az utóbbi hetekben kért mentő csomagot az Európai Uniótól: Ciprus és Spanyolország. Kijevben és Belgrádban a politikai helyzet aggasztóbbá válása indított eladási hullámot. A Sao Paoló-i tőzsde indexe, a Bovespa is közel került a szégyenpadhoz több mint 14 százalékos féléves zuhanásával − emögött az egyre erőtlenebb brazil gazdasági növekedés miatt elbizonytalanodó hangulat állhat.