Mentő csomagok ide, mentő csomagok oda, Görögország a csőd szélén áll. Ezt az önmagában sem jó hírt számos tényező súlyosbítja. Legfőképpen az, hogy az ország az eurózónához tartozik, így ebben a helyzetben aláássa az euró iránti bizalmat. Ezen nem változtat az a jogi helyzet sem, hogy az egyes tagállamok adósságáért az unió egyetlen szerve sem kezeskedik - ebből ugyanis csupán annyi következik, hogy elméletileg bármely eurózónatag bármikor önállóan államcsődöt jelenthet. Ez már alapesetben sem hangzik jól, pláne hogy az elvi igazság könnyen konkrét tartalommal töltődhet ki. Súlyosbító körülmény továbbá, hogy egyre nagyobb a félelem attól, hogy más országok - leginkább Portugáliát és Spanyolországot emlegetik ebben a körben - is hasonló helyzetbe kerülhetnek. Az unió ebben a szituációban csak rossz megoldások közül választhat. Ha a jogi kötelezettség hiánya ellenére, önként megsegíti a bajba jutott ország(okat), az könnyelmű, felelőtlen gazdálkodásra csábíthatja a többi tagállamot is, nem beszélve arról, hogy a vétlen országok polgárai aligha nézik jó szemmel, ha nekik kell kifizetniük a tékozlók számláját. Ha viszont az unió széttárja a karját - mondván: ez van, tessék megtanulni, hogy nem mindegy, melyik ország állampapírját veszi meg a befektető -, az az eurótól és az euróban denominált befektetési eszközöktől való befektetői tartózkodást válthat ki. Ez utóbbi természetszerűleg az euró rohamos gyengülésével járhat. Arra gondolva pedig, hogy talán több országban is lehet gond, nyilvánvaló: ennyi ország problémáját egyszerre igencsak nehéz lenne kezelnie az uniónak.
Ha azoknak az országoknak a devizáit vizsgáljuk, amelyek uniós tagok ugyan, de nem eurózóna-tagok, két csoportot különböztethetünk meg. Az egyikbe azok az országok tartoznak, amelyek azért nem tagjai az euróövezetnek, mert nem akartak azok lenni. Ezek a mostani események fényében jó döntést hoztak, kevéssé nehezedik rájuk nyomás, hogy osztozzanak a bajban, ezért ezek a devizák az euróhoz képest erősödhetnek. Jó példa erre az angol font és a norvég korona. Pontosan eltérő irányba mozoghatnak azon országok devizái, amelyek bár szerettek volna, illetve szeretnének a jövőben csatlakozni az eurózónához, eddig nem sikerült nekik. A befektetők ugyanis logikusan gondolhatják úgy, hogy értelemszerűen ezeknél még nagyobb lehet adott esetben a baj, mint a zónához sikeresen csatlakozó görögöknél... Egyszóval ezek a devizák az euróhoz képest is gyengülhetnek, mint tette azt a lengyel zloty, de leginkább a forint. Az euró forintban kifejezett jegyzése csütörtök estére már 282 forint körül járt. Ebből a szituációból leginkább a dollár és a svájci frank profitál folyamatosan, meg természetesen az arany, amely rohamosan drágul.
A kedvezőtlen folyamatok természetesen az állampapírpiacon is éreztették hatásukat. A három hónapos papír a legkevésbé érzékeny a szituációra, meg persze ennek még kedden volt az aukciója, így tűrhetően szerepelt, a kialakult 4,82 százalékos átlaghozam két ponttal haladta meg az előző hetit. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy még itt is megtört a csökkenési trend. Ennek ellenére elmondható, hogy szemmelláthatóan további, nem is csekély mértékű kamatcsökkentési várakozásokat tükröz a hozam. A jelenlegi forintárfolyam mellett ezek a remények nem biztos, hogy megalapozottak.
A hároméves papír aukciós mennyiségéből kénytelen volt visszavenni a kibocsátó, így is 6,5 százalékos átlaghozam jött létre; az ötéves kötvény átlaghozama 6,77 százalék volt. Azon túlmenően, hogy a hozamszintek a korábbi referenciahozamokhoz képest meglehetősen magasak, a kiélezett helyzetet mutatja az is, hogy a maximum mindkét kötvénynél 8 ponttal volt magasabb az átlagnál. Nyugodt piaci körülmények között 1-2 pont szokott lenni a különbség - így volt ez a 7,1 százalékon elkelt 15 éves papírnál, amelynek tehát csak a hozamszintjén látszik, hogy valami nem stimmel. Csütörtökön egyébként 17-54 ponttal ugrottak meg a referenciahozamok.
A jövő egyelőre - és ki tudja, meddig - továbbra is a görögök, meg rajtuk keresztül általában az eurózóna helyzetén és kilátásain múlik. Különösen aggasztó, hogy már többször azt hihettük, hogy pont került a dolog végére, s mindig kiderült, hogy mégsem olyan egyszerű a helyzet. A vízválasztó alighanem az lesz, hogy Görögország kifizeti-e a május 19-én lejáró kötvényeit.
