Miközben az euró alaposan meggyengült a dollárral szemben a múlt héten, a forint is süllyedt az euróhoz képest, ebből következően a hazai fizetőeszköz a dollárral szemben fokozott mértékben vesztett értékéből. A háttérben a kezdetben görög válságnak induló, majd egyre több ország belekeveredésével eszkalálódó bizonytalanság áll, ami elsősorban az euróval és az eurózónával szemben nyilvánul meg. A fokozott kockázatúnak tartott devizáktól - amilyen a forint - azonban a befektetők hajlamosak még jobban menekülni, mint az eurótól, ezek tehát még sérülékenyebbek. Ezért gyengült talán a forint nemhogy a dollárhoz, de az euróhoz képest is. Igaz, leginkább a hét második felében tette ezt, a hét elején még erős volt az optimizmus, az euró 270 forint alatt is járt, azonban csütörtök délután és pénteken már 274 közelébe került. (Eközben a dollár pénteken a 200 forintos szintet is átlépte - nemrégiben talán még komoly mértékben aggódtunk volna annak elmeállapota miatt, aki ilyet jósol.)
A görög helyzet egyre inkább napirenden van, egyre többen kongatják meg a vészharangot, s terjesztik ki aggodalmaikat más eurózónabeli országokra is. A legújabb mumus Portugália, ahol szintén komoly gondokat vélnek látni a szakértők, de Spanyolország sem került le még a gyanúsítottak listájáról. Nem csoda hát, hogy komoly pénzek menekülnek dollárba, így a zöldhasú rég nem látott mértékben erős az euróhoz képest. Hasonlóképpen szárnyra kapott az euróval szemben az angol font és a svájci frank is, utóbbi olyannyira, hogy gyengítése érdekében már az ország jegybankja is interveniált.
Fölöttébb érdekes, hogy több mutatóból is arra következtethetünk, az eurózónába tartozó Görögországot az állam fizetésképtelensége szempontjából kockázatosabbnak ítélik meg a befektetők, mint az euróbevezetésre még céldátummal sem rendelkező Magyarországot. Egyik ilyen mutató a cds-felár, amely tulajdonképpen az államcsőd valószínűségét jelzi. Annak ellenére, hogy hazánk megítélése most romlott, tehát a cds-felár növekedett, Görögországé lényegesen magasabb pillanatnyilag. A másik érdekesség az államkötvények hozamszintje - itt is az állapítható meg, hogy a görög állampapírokat (amelyeket értelemszerűen alapesetben euróban bocsátanak ki) magasabb hozam mellett árazza a piac, mint az euróban denominált magyar államkötvényeket.
Ebből is látszik, hogy talán a nemzetközi befektetők kissé túlreagálják a rossz híreket. Portugália kapcsán például pusztán az a tény verte ki a biztosítékot, hogy a gyenge érdeklődés miatt nem sikerült egy állampapír-aukción a tervezett mennyiséget értékesíteni - ami például nálunk a közelmúltban számtalanszor előfordult, igaz, mostanában nem jellemző. A másik érdekesség a csődkockázattól való már-már páni félelem - józanul gondolkozva igen nehezen képzelhető el, hogy az eurózóna egyik vagy másik tagja egyszerűen nem teljesít fizetést az állampapírjaira, a többi tagország, meg persze a nemzetközi szervezetek (például az ECB vagy az IMF) pedig egyszerűen megvonják erre a vállukat. Államcsődre példát még az unión kívül is igen ritkán látni.
Itthon jószerivel semmi érdekes nem történt, belgazdasági, netán belpolitikai okokra visszavezethető piaci esemény nem történt. Továbbra is él a hit, hogy még egypár hónapban megtörténik a standard negyed százalékpontos kamatvágás, a három hónapos diszkontkincstárjegyek aukciójának eredménye is ezt a várakozást tükrözte. Az átlaghozam 5,65 százalék lett, azaz a hozamcsökkenési trend folytatódott. A jelenlegi hozam eszerint egy-két kamatcsökkentésnyivel tartózkodik a jegybanki alapkamat alatt.
Csökkentette a mennyiséget a kibocsátó az egyéves papírból, így 5,78 százalékos átlaghozam alakult ki a csütörtöki aukción - amelyet egy a nemzetközi piaci helyzetet nézve eléggé pesszimista napon tartottak. Ezen a napon az egyébként a hét első felében folyamatosan csökkengető referenciahozamok is felfelé lódultak meg. A hozamgörbe alakja változatlanul egy dombhoz hasonlít, amelyre a futamidő emelkedésével felfelé lehet kapaszkodni, s nem sokkal a csúcs után érjük el a görbe végét.
