Mintha nemcsak az óévet, de vele együtt a válságot is elbúcsúztatták volna a befektetők. Megnövekedett a vásárlókedv a válság által sújtott piaci instrumentumoknál, ahogy mondani szokás, nőtt a kockázatvállalási hajlandóság. Ez jellemzően árfolyam-emelkedést hozott a nemzetközi részvénypiacokon, ami pedig országunkat illeti, ezen túlmenően a forint erősödését is meghozta. Az euró árfolyama a mostanában a lélektani határ szerepét betöltő 270 forintos szint alá esett.
Nemzetközi síkon egy területen nem volt semmi jele az optimizmusnak: az euró nem nyerte vissza korábbi erejét a dollárhoz képest. Ennek oka elsősorban a görög államcsődtől való félelem. Számunkra kicsit vicces lehet, hogy még egy éve sincs, hogy hazánk csődjétől féltek igen komoly mértékben azok a befektetők, akik most ehelyett néhány, az eurózónába tartozó ország fizetésképtelenségétől tartanak. Hazánkról eközben pedig szerencsére már szó sem esik ilyen tekintetben, noha nem történt semmi olyan belgazdasági áttörés, ami ilyen mértékű szemléletváltást megalapozna.
A befektetők tehát bíznak országunkban, pontosabban szólva a régióban, aminek devizái most is nagyjából együtt mozogtak. Ezen belül országspecifikus tényezőkkel egyelőre nem foglalkoznak, hiszen ha ezt tennék, talán már úrrá lett volna rajtuk a választások előtt szokásos aggodalom, aminek most még semmi jele.
Az állampapírpiacon is nagy volt a tülekedés, úgy látszik, sokan az új évre halasztották a vásárlásokat (ennek számviteli okai is lehetnek). Az év első aukcióján a három hónapos diszkontkincstárjegy iránt rég nem látott méretű kereslet mutatkozott, 230 milliárd forint névértékű papírra nyújtottak be ajánlatot. Mint az ilyenkor lenni szokott, az "akkor kell eladni, amikor sok a vevő" praktikus elve alapján a kibocsátó 50 milliárdra emelte az értékesített mennyiséget, de ennek ellenére az átlaghozam számottevően, hat százalék alá esett (5,91). Ez azt is jelenti, hogy a kamatcsökkentési ütem havi fél százalékpontról negyedre történt lelassítása sem vette el a vásárlók kedvét újabb kamatvágások beárazásától. Feltehetően persze januárban is csökkent a jegybank, de miként az is nyilvánvalónak látszik, hogy ismét csak negyed százalékpontot, az is egyértelmű, hogy a szerényebb ütemű csökkentések sem tarthatnak a végtelenségig. Egyre szűkebb tere van tehát a lefelé mozgásnak, ami szerényebb profitlehetőségeket és nagyobb kockázatokat jelent - egyelőre azonban az események tanúsága szerint ezzel nem foglalkoznak a befektetők.
Annak ellenére, hogy a vevők jellemzően az új év első napjaiban rohanták le a piacokat, így a hét közepére már több tekintetben némi korrekció történt (például a forintárfolyamnál), az állampapírpiacon még csütörtökön is kitartott a fölöttébb nagy vásárlókedv. Az egyéves diszkontkincstárjegy ekkor lezajlott aukciója komoly sikert hozott, hiszen 5,9 százalékos átlaghozam alakult ki. Csütörtökön a referenciahozamok is igen komoly mértékben estek, s különösen jó jel, hogy ez igaz a leghosszabb futamidejű papírokra is. Persze még mindig a leghosszabb futamidőhöz tartozik a legmagasabb hozam, de már ez is csak 7,6 százalék.
Ezen hozamadatok fényében immár komoly piaci anomáliának értékelhetjük a csak magánszemélyek által vásárolható, az infláció felett 6 százalék reálkamatot fizető Prémium államkötvény helyzetét. Nevezetesen azt a tényt, hogy a névértéknek megfelelő nettó árfolyam melletti értékesítés ellenére a kötvény 40 milliárdosra tervezett kibocsátása még mindig tart, azaz nem fogyott még el a keret. A publikus forrásokból csupán annyit lehet tudni, hogy november végéig 21,3 milliárd névértéknyit vásároltak belőle, s bár a papír már májustól megvehető, e mennyiség több mint 40 százaléka novemberben kelt el. Feltehetően decemberben még intenzívebb lett a vásárlókedv, ennek ellenére lehetséges (bár korántsem biztos), hogy a lehetőség kitart január 21-ig, amikor is az értékesítés mindenképp befejeződik. Talán van tehát még néhány nap a bevásárlásra - aki teheti, érdemes ezt kihasználnia, hiszen a közeljövőben hasonlóan magas hozamú állampapír kibocsátása aligha várható.
