Fölöttébb hektikusan mozog a forint mostanság: egy jókora gyengülést követően a múlt héten jókora árfolyam-erősödés következett. A két ellentétes mozgás tulajdonképpen kioltotta egymást, s az euró forintban kifejezett árfolyama most a se soknak, se kevésnek nem tartott 270 körül jár. A múlt héten tapasztalt kedvező változás elsősorban persze, mint az lenni szokott, a pozitív nemzetközi folyamatoknak tudható be, a válság óta már-már szakzsargonná vált kifejezéssel élve nőtt a kockázati hajlandóság, avagy étvágy. Ennek a lényege, hogy bátrabbak a befektetők, azaz vásárolnak, s nemcsak a konzervatív, azaz nagyon biztonságosnak tartott eszközöket, de a némileg kockázatosnak tartottakat is, például a feltörekvő országok devizáit, értékpapírjait.
A hazai kedvező folyamatokat valószínűleg segítette a legfrissebb inflációs adat is, amely szerint a pénzromlás egy évre visszatekintve 4,7 százalék volt. Ez önmagában véve nem kifejezetten alacsony érték (igaz, nem is magas), piaci szempontból azonban most is az a lényeg, hogy kedvezőbb volt a vártnál.
Ráadásul ez már hónapok óta így van az inflációval, azaz a ténylegesen közzétett érték rendre alacsonyabb a szakértők által előzetesen prognosztizáltnál. A várakozásokkal való összevetés azért kiemelkedő fontosságú, mert értelemszerűen a devizák és értékpapírok ára mindig a piac átlagos várakozásait tükrözi, azaz a várakozások azok, amik beépülnek az árakba. Ha tehát ezekhez képest kellemes meglepetés következik, az az árakat felfelé, ha pedig kellemetlen, lefelé mozdítja. Persze mostanában sokan úgy tartják - és nem is alaptalanul -, hogy jószerivel mindegy, mi történik a belgazdaságban, a forint árfolyamát és az állampapír-piaci helyzetet elsősorban a nemzetközi hangulat szabja meg. Természetesen ez nem egészséges így, éppen ezért jó hír, hogy a forint árfolyama úgy tűnik, reagált (természetesen pozitívan) az új inflációs adatra, de legalábbis megtámogatta vagy felerősítette a nemzetközi tendenciák diktálta trendet.
A vártnál kedvezőbb inflációs mutató fontos hatása lehet, hogy ösztönözheti a jegybankot a további kamatcsökkentésre. Persze e téren is kialakult mostanában egy papírforma, és ez a havi félszázalékos csökkentés, azonban nyilvánvalóan ennek egyszer vége kell, hogy szakadjon, vagy pedig - a befejezés előjeleként - az ütemnek kell csökkennie. A jó inflációs mutató viszont azt valószínűsíti, hogy ennek még nem jött el az ideje, tehát egyértelműbbé váltak a várakozások arra nézve, hogy e hónapban is meglesz a félszázalékos kamatvágás. A tapasztalatok szerint a kamatcsökkentés, s még inkább a további csökkentésekre irányuló várakozások ugyancsak kedvező tendenciákat gerjesztenek.
Derűlátást tükröz az állampapír-piaci helyzet is. A kamatra legérzékenyebb papír, a három hónapos diszkontkincstárjegy múlt heti aukciós átlaghozama 6,45 százalék lett, ráadásul szokatlanul nagy kereslet és ötmilliárdos mennyiségi emelés mellett. Ez a hozamszint egyrészt igen komoly, 16 bázispontos csökkenést jelent a megelőző heti adathoz képest, másrészt több mint fél százalékponttal a jegybanki alapkamat alatti érték, ami a már amúgy sem gyenge kamatcsökkentési várakozások erősödésére utal. A tizenkét hónapos papír is szépen szerepelt, ennek átlaghozama 6,3 százalékos volt. Persze ha tovább haladunk a hozamgörbén, a futamidő növekedésével már nem látunk csökkenő tendenciát a hozamokban, sőt, éppen ellenkezőleg: a görbe végén, azaz a 15 éves államkötvénynél már 7,21 százalékos értéket találunk. Ez természetesen azt mutatja, hogy a felhőtlen optimizmus leginkább a mának szól csupán... A piac mindenesetre, akár forintról, akár állampapírokról legyen szó, egy viharos tengeren haladó hajóhoz hasonlít, ahol most éppen kedvező a szélirány, így mindenki örül, de a széljárás igen változó, ami a szkeptikusabbakat aggodalommal tölti el.
Ádám Zsigmond