Optimista hangulat uralkodik mostanában, egyre többen hiszik, hogy vége a válságnak, s sok adat valóban ezt támasztja alá. Persze itt is igaz, hogy a hit hegyeket mozgat, másképpen szólva a pozitív folyamatokat önbeteljesítő jóslatok is segíthetik. Piaci szempontból jó hír, hogy hazánkkal jelenleg meg vannak elégedve a külföldi befektetők, s a környező országokkal való összehasonlítgatások terén sem kell szégyenkeznünk. A külföldi véleményeket persze fenntartással is kezelhetjük, az azonban tény, hogy a piacot ezek mozgatják. Ezért az áralakulásokat illetően minden téren kedvező folyamatokat láthatunk. A forint szépen erősödget, immár 270 forint körüli szinten van az euró kurzusa. Ráadásul fölöttébb stabil a jegyzés, sok komoly, árfolyam-ingadozásra játszó piaci szereplő nagy bánatára. Viszont mindez igen jó jel abból a szempontból, hogy segítheti a kamatcsökkentési terveket. Ezen az árfolyamszinten és ebben az optimista hangulatban ugyanis az MNB-nek aligha kell attól tartania, hogy káros mértékben gyengíti. Minden együtt áll tehát ahhoz, hogy a Monetáris Tanács vágjon ma a kamaton, így valószínűleg meg is fogja tenni. Ennek mértéke valószínűleg fél százalék lesz, hiszen ez a se nem túl sok, se nem túl kevés kategóriájába tartozik. A legutóbbi kamatcsökkentéseknek is köszönhetően már nem kirívóan magas a kamatszint, így e szempontból nincs ok meglepetést kiváltó (fél százaléknál magasabb mértékű) csökkentésre. A csökkentés elmaradása sem igazán jöhet szóba, hiszen ezzel bizonytalanság üthetné fel a fejét a külföldiek körében, ami a jelenlegi jó vagy legalábbis sokak számára jónak tűnő helyzetben alighanem értelmetlen lenne.
A piac is hasonlóképpen gondolkozik, ezt láthatjuk az árfolyamokon. Minden aukcióra bocsátott papír iránt olyan mértékű kereslet volt, hogy a kibocsátó emelt a tervezett mennyiségen. Így volt ez már a három hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján is, ahol ennek ellenére 7 százalék alá esett az átlaghozam. Ha belegondolunk, hogy ez az érték egy százalékponttal a jegybanki alapkamat alatti, azt mondhatjuk, a kamatvágási remények igencsak vérmesek. A jó kedv fokozódását pedig az mutatja, hogy a hozam 40 ponttal csökkent az előző kibocsátáshoz képest.
A kötvényaukciós eredmények pedig azt jelzik, hosszú távra nézve is komoly az optimizmus. Így van ez még akkor is, ha a hozamgörbe felfelé kunkorodik, hiszen ennek oka a rövid futamidőknél - a kamatcsökkentési várakozások okán - bekövetkezett drasztikus javulás. Önmagukban véve azonban a kötvényhozamok alakulása is igen biztató. Ha a hároméves papír aukcióját nézzük, ez elsősorban a 7,4 százalékos hozamon látszik. Itt érdemes azonban azt is észrevenni, hogy a piac stabillá és kiegyensúlyozottá vált, ezt mutatja, hogy az átlag- és a maximumhozam mindössze egy bázisponttal tér el. Ilyesmi akkor szokott előfordulni, ha nagy a koncentráció a vevők körében és/vagy egységesek a hozamelképzelések. Ez az eltérés az öt- és a tízéves kötvénynél sem volt sokkal nagyobb, mindkettőnél két bázispontra rúgott (az átlagok: 7,58 és 7,68 százalék).
Érthető, hogy ilyen körülmények között az ÁKK igyekszik minél több papírt eladni, miként az is, hogy a visszavásárlásoknál, amelyek szerepe mára visszaszorult, jóval kisebb tételek forognak: 7,06 százalékos hozam mellett csekély mennyiséget vett vissza a kibocsátó két, 2010-ben lejáró kötvénysorozatból.
A jövőről sokan sokféleképpen vélekednek. Az örök optimisták, mint mindig, most is a kedvező trend folytatódását várják, a pesszimisták pedig rámutatnak, hogy mivel szinte semmilyen fundamentum nem indokolja az eufóriát, ami leginkább a nemzetközi hatások begyűrűzése, bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok. Meglátjuk.
Ádám Zsigmond