Nyugalom és konszolidáció figyelhető meg az állampapírpiacon, ami persze nem azt jelenti, hogy lényegesen csökkentek volna a hozamok, mint ahogy azt sem, hogy nagy lenne a forgalom vagy éppen a kialakult hozamszinteket bárki is kívánatosnak, egészségesnek tartaná.
Sokan és sokféleképpen vélekednek a jövőről, az ország kilátásairól, s természetesen a várható piaci folyamatokról alkotott vélemények is ennek megfelelően különbözők. Érdemes tehát megvizsgálni szigorúan a tényeket, vagy ha úgy tetszik, a jelent ahhoz, hogy ki-ki kialakíthassa elfogulatlan véleményét. A jelen tényei nagyjából a következőkben foglalhatók össze.
Adott egy kormányváltáson túlesett ország, ahol súlyos belgazdasági problémák vannak. A kormányváltás nem jelentett politikai hatalomváltást, csupán személycserét. A problémák kezelésére ismét vannak elgondolások, mint ahogy eddig is voltak - a jövő nagy kérdése, hogy az új elképzelések is az eddigiek sorsára (kudarc) jutnak-e vagy sem. A nemzeti valuta a közelmúltban soha nem látott mértékben meggyengült, bár az utóbbi hetekben a mélyponthoz képest jelentősen javulni tudott. Az állampapírpiacon is nyugalom van, a kötvénykibocsátások viszont hosszú ideje szünetelnek, ami azt jelenti, hogy nincs megoldva az államadósság hazai devizában denominált papírokkal történő hosszú távú finanszírozása. Olyannyira nincs, hogy a kötvénypiaci stabilizációt elősegítendő a kibocsátó rendszeresen nagy mennyiségben vásárol vissza a piacon lévő korábban kibocsátott papírokból. (A múlt héten 34 milliárd névértékben tette ezt, miközben 90 milliárd névértékű diszkontkincstárjegyet bocsátott ki.)
Nem tudható, hogy milyen hatása lenne annak, ha a piacra visszavásárlások helyett normál rendszerű kötvénykibocsátásokkal ráengednének egy komoly államkötvény-kínálatot. Az inflációs ráta viszonylag alacsony - a legutóbbi év/év adat 2,9 százalék -, azonban a stabilizációs lépéseknek bevallottan komoly inflatorikus hatásuk lehet. A jegybanki alapkamat a jelenlegi inflációs rátához képest zavarba ejtően magas, 8,5 százalékos, és még magasabban, tíz százalék körül vannak az állampapírhozamok. Nemcsak a rövid papírok hozamszintje ilyen, hanem a hosszabbaké is, a hozamgörbe csaknem egyenes.
Az állampapírpiacon sem árt talán most részletes esélylatolgatás helyett a tények világában maradni. Ami nagyon szembetűnő és érdekes, az a hozamgörbe már említett kiegyenesedése. Ennek megfelelően aki a helyzet romlását (azaz a hozamok emelkedését) várja, annak inkább a rövidebb lejáratokat érdemes vásárolnia, aki viszont javulást (hozamcsökkenést) vár, annak a hosszabb kötvényeket érdemes keresnie. Ez persze általános igazság, a korábbi és a mostani helyzet között annyi a különbség, hogy korábban az inverz hozamgörbe miatt a hosszú papírokba fektetők komoly rövid távú hendikeppel indultak. Azaz mivel a hozamot a futamidő átlagára értelmezzük, rövid távon alacsonyabb hozammal kellett beérniük - a szebb jövő reményében -, mint a rövid papírokat vásárlóknak. Az optimizmusnak most nincs ára, más szóval - az eddigiektől eltérően - ingyen van.
Jelenleg az ismertetett körülmények mellett keresleti az állampapírpiac, és az aukciós hozamok kiegyensúlyozottan alakulnak (nincs nagy különbség átlag és maximum között, mint ahogy piaci zavarok esetében szokott). A három hónapos papír 9,59 százalékos, míg a 12 hónapos ennél hat ponttal magasabb átlaghozam mellett kelt el. A visszavásárlásra meghirdetett három kötvénysorozat közül kettőből került vissza jelentősebb tétel a kibocsátóhoz, ezek közül a 2010. augusztusban lejáró 2010/D 10,16, míg a 2012. októberi lejáratú 2012/C 10,3 százalékos átlaghozam mellett. Ezek az adatok megfelelnek a referenciahozamok által mutatott másodpiaci árjegyzéseknek, ami azt jelzi, hogy a nemrég kritikákkal illetett referenciahozamokat jelenleg reálisnak tekinthetjük.
Érdemes még szót ejteni a forintról, amely minden korábbi félelem és pesszimizmus ellenére ugyancsak szárnyra kapott, az euró 290 forint környékén, esetenként e szint alatt forgott a szokásosnál egy nappal rövidebb munkahét utolsó napján. Ismét szóba került a közeli euróbevezetés szükségessége, ezzel már szinte mindenki egyetért, azonban arról már senki sem nyilatkozik szívesen, hogy vajon ez milyen kurzus mellett kellene, hogy megtörténjen...
Ádám Zsigmond