Igencsak borúlátó volt a piac a múlt hét első felében, nem utolsósorban amiatt, hogy leminősítették a hosszú lejáratú magyar államadósságot. Egyidejűleg komoly belpolitikai bizonytalanság volt és van az országban a miniszterelnök-váltás kapcsán, ráadásul régiós szinten is rosszul kezdődött a hét: ahogy mondani szokás, a kockázatvállalási hajlandóság erőteljesen gyengült. Az euró ilyen körülmények között 310 forint körüli áron forgott a piacon. A három hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióján pedig ismét 10 százalék fölé került a hozam hét ponttal, ami az átlagot illeti, és harminccal, ha a maximumot nézzük. A két érték közti igen komoly különbség pedig a bizonytalanság és a vevőhiány jele volt.
Ami a kötvényeket illeti, az elsődleges piacot e körben továbbra is az ÁKK visszavásárlásai jelentik. Most háromféle sorozatból (2009/F, 2010/B, 2011/B) összesen 82 milliárdnyi névértékű került vissza a kibocsátóhoz, ami igen nagy mennyiség - nagyobb, mint a két diszkontkincstárjegy-aukció együttes bevétele. Az ÁKK tehát e héten is nettó vevő volt, ami jól jelzi a működési zavarokat. A hét közepén azonban minden tekintetben fordult a kocka. Nemcsak a forintárfolyam, de az állampapírpiac is jócskán profitált abból, hogy elterjedt a hír: az Európai Központi Bank (ECB) lesz a térség legújabb mentőangyala. A pletyka szerint, ha a helyzet úgy kívánja, az ECB nyílt piaci intervencióra is hajlandó a térség devizáinak erősítése érdekében, azaz hazánkra konkretizálva a dolgot, nagy mennyiségű forintot vásárolhat, ezzel erősítve a kurzust.
A dologban az a legszebb, hogy nem is kell ezt megtennie, ha az önbeteljesítő jóslatokat már a pletyka is működésbe hozza. Ha ugyanis a piaci szereplők már a hírre elkezdenek nagy tételben forintot vásárolni az erősödés reményében, ez már maga előidézheti az erősödést. Valami ilyesmi történhetett a szerda délutáni és a csütörtöki kereskedésben, amikor is a forint - a többi régiós devizával együtt - nagymértékű, hirtelen árfolyamjavulást ért el. Csütörtök estére már 293 forint közelébe került az euró jegyzése, holott előző nap reggel még 308 körül járt, és pénteken is számottevően 300 forint alatt maradt. A híresztelést hivatalosan nem erősítették meg, de cáfolatot sem hallhattunk.
Felmerült az is, hogy esetleg az ECB elfogadja majd a jövőben a repoügyletek fedezeteként azon uniós tagországok állampapírjait is, amelyek nem tartoznak az euróövezethez. Egy ilyen lépés nyilvánvalóan alaposan feltámasztaná a magyar állampapírpiacot is. Nem tudható, ez volt-e az oka, vagy csupán a forinterősödés húzóereje, mindenesetre az optimista hangulatból az állampapírpiac is kivette a részét, a hozamok jelentősen estek. A tizenkét hónapos kincstárjegyet már az optimizmus idején aukcionálták, az elért 10,79 százalékos átlaghozam a korábbi másodpiaci adatokhoz képest ugyan nem mondható éppen jónak, viszont a délutáni referenciahozam már ennél 26 ponttal lejjebb járt. A referenciahozamokat vizsgálva jól látszik a piaci hangulat változása: míg hétfőről keddre 11 és 55 pont közötti hozamemelkedés volt az egyes futamidőknél, szerdáról csütörtökre 17 és 81 pont közötti csökkenés történt.
A piac tehát meglehetősen változékony - ilyenkor nem igazán lehet mást mondani, mint hogy minden megtörténhet és mindennek az ellenkezője is. Nem igazán követhető, mitől változik oly sűrűn és hirtelen az úgynevezett kockázatvállalási hajlandóság, mint ahogy azt sem lehet tudni, miért is gyakorol egy végeredményben csak pletykának minősíthető hír ilyen komoly hatást. Az pedig végképp nem látható, milyen hatással jár, ha a piac esetleg elveszti hitét abban, hogy bármiféle mentőangyal érkezik a bajba jutott országok, devizák és állampapírpiacok megsegítésére. Nem tudható továbbá, mit tesz az új kormány, illetve mennyiben lesz más, mint a régi, már ami a gazdasági elképzeléseket és intézkedéseket illeti. A jelen tehát csupa bizonytalanság.
Ádám Zsigmond