Már túl vagyunk ugyan több nemzetközi segítségen, mégsem javult tartósan a helyzet sem a forint árfolyamát illetően, sem az állampapírpiacon, az átmeneti javulást ugyanis a korábbi állapotba való visszacsúszás követte. Igaz, összességében nem is romlott a helyzet, és ez már komoly eredmény. Azonban ez a törékeny stabilitás nyilvánvalóan nem tartható fenn hosszú távon oly módon, hogy újabb és újabb hiteleket kapunk és veszünk fel, aztán lassanként minden eltűnik a süllyesztőben és visszaáll a régi rend, azaz a gyenge forint és a bőven két számjegyű állampapírhozam-környezet. Megoldás kell tehát, olyan, ami nem csupán tüneti kezelése a problémának. Azonban ezzel kapcsolatban egyrészt a szakemberek körében is eltérnek a vélemények a lehetséges módokról, másrészt mivel a helyzet folyamatosan romlik - illetőleg a romlást egy-egy hitelfelvétel állítja csak meg - kísérletezgetésre már nem nagyon van idő. Ilyen körülmények közt érthető, ha többen ismét külföldről várják a segítséget, de már valami más, hatékonyabb formában. Ilyen lehet legújabb ötletként a gyors euróbevezetés, amit a boldog békeévekben Pató Pál módjára halogatott az ország. Korábban voltak egyre kitolódó céldátumok, majd a távoli jövő ködébe veszett a dolog, s úgy tűnt, nem is olyan sürgős az ügy. Aztán jött a szlovák példa, s feleszméltünk: ez az ország a szükséges kritériumok teljesítésével és az euróbevezetés iránti elkötelezett gazdaságpolitikával elérte a célt, s ez mentesítette az országot a világgazdasági válság több olyan hatásától is, amelytől a környező országok ma alaposan szenvednek.
Legfőképp az árfolyamkockázattól, ami már csak annak is betudható, hogy a nemzetközi válság idején több nemzetközi befektető menekül az érintett országok devizájától. Így a hazai deviza leértékelődik, s ezt tetézik az esetleges makrogazdasági problémák.
Irigykedve tekintve a szlovákokra, felmerült a kérdés, nem kellene-e követni példájukat. Már hogyne kellene, csakhogy alaposan elkéstünk ezzel. Így egyetlen megoldás marad: kikönyörögni az Európai Uniótól a maastrichti kritériumok eltörlését vagy erőteljes fellazítását, illetőleg ha ez nem megy, egyfajta kegyelmi kérvényként eseti felmentést kérni az ország számára ezek teljesítése alól, s így mihamarabb bevezetni az eurót. A gond, hogy egy ilyen lépés nyilvánvalóan ütközne a már az eurózónába tartozó tagállamok érdekeivel, s például az új zónatagok joggal gondolhatják úgy, nem lenne helyes a közös gazdaságra terhelni a jelenleg elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt a zónán kívül maradt országok számláját. Másrészről viszont az egész unió kárát láthatja, ha tagjai között instabil gazdaságú és devizájú országok vannak, védhető tehát egy olyan álláspont is, hogy mégiscsak jobb lenyelni a békát. (A lenyelendő békából egyébként a bevezetési árfolyam formájában a "bűnös" országnak is kijut, hiszen korántsem mindegy, hogy egy ország a történeti adatokhoz képest erős árfolyamon hajtja végre a konverziót, mint Szlovákia, vagy kényszerhelyzetben lévén egy gyenge kurzus mellett, mint az nálunk történne egy hirtelen euróbevezetés esetén.)
Ily módon az elhibázott gazdaságpolitika következményeitől való mentesülési szándékot akár közös uniós érdekként is lehet tálalni... Egyelőre persze a soron kívüli euróbevezetés csak egy ötlet, amely döntéshozói szinten korántsem talált pozitív visszhangra.
Így hát egyelőre küzdenünk kell nemcsak a nemzetközi válsággal, de az emellett létező és ezt súlyosbító belgazdaságival is, benne a gyenge és instabil forinttal és a nem megfelelően működő állampapírpiaccal. Nemzetközi piaci adatok alapján a befektetők nagyjából 6 százalékosra teszik a magyar államcsőd bekövetkeztének valószínűségét, ami a korábbihoz képest zavarba ejtően magas szám.
A változatlan szinten, azaz 9,5 százalékon hagyott jegybanki alapkamat mellett a három hónapos diszkontkincstárjegyek 10,86 százalékos átlaghozamon keltek el az aukción, de még a kerek 11 százalékon pályázóknak is jutott a papírokból. (Ez azt jelenti, a piaci viszonyokhoz képest a jelenlegi jegybanki kamatszint kifejezetten alacsony. A három hónaposnál csak a 15 éves referenciahozam áll alacsonyabb szinten.) Közben az ÁKK vásárolja vissza a közeljövőben lejáró államkötvényeket (2009/F, 2009/D, 2010/C), 12-13 százalékos hozamszinten - erre a diszkontkincstárjegy kibocsátásának harmadát meghaladó összeget költött a múlt héten.
Ádám Zsigmond