Továbbra is tombol a válság, s különösen érezteti hatását régiónkban, ahol talán a nemzeti valuták rohamos gyengülése a legszembeötlőbb. A cseh korona, a lengyel zloty, a román lej és a forint, ha különböző mértékben is, de számottevően gyengült. (A szlovákoknak szerencséjük van, pontosabban szólva ügyesek voltak, hiszen az euró bevezetésével ez a probléma őket már nem érinti.) Az, hogy régiós jelenségről van szó, egyes elemzők számára némiképp megnyugtató lehet, de gyenge vigasz azoknak, legyenek hazaiak vagy külföldiek, akik forintalapú befektetésekben tartják eszközeiket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyengülésben a felsorolt devizák körében élen járt a forint, ami a régiós helyzeten túlmutató problémát jelez. Kétségtelen, hazánkat különösen kockázatos terepnek tekintik mostanában az amúgy fölöttébb óvatossá vált nemzetközi befektetők.
A múlt hét elején pedig már biztató jelek is voltak: a forint erősödött, az állampapírhozamok is csökkentek valamelyest, azonban csütörtökön mintha csak forgószél söpört volna végig a piacon. Az euró a 300 forintos árfolyamszintet kezdte tesztelgetni, ami azért is veszélyes, mert a kerek szám bűvölete miatt arrafelé állítólag igen nagy mennyiségű opciós pozíció van a piacon, illetőleg stop-loss megbízások aktiválódhatnak nagy tömegben, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A bűvös határt azonban az árfolyam nem érte el, s a másik oldala a kerek számos történetnek, hogy ez a szint - ahogy a technikai elemzők mondják - egyfajta támaszként is funkcionálhat. Piaci megfigyelők szerint a miniszterelnök nagyszabású reformokat ígérő szóbeli intervenciója is segített ebben. A lényeg, hogy 300 forint fölötti euró egyelőre nincs, a gyenge lábakon álló makrogazdasági helyzet és az ideges piaci hangulat miatt azonban (amelyben egy nagyobb eladási szándék akár lavinát is elindíthat) ezt a közeljövőre nézve egyáltalán nem lehet kizárni.
Az állampapír-piaci hangulat sem éppen rózsás, hiszen a gyengülő forint egyik kiváltó oka a forintalapú eszközökből való menekülési hullám, ami állampapír-eladásokban is testet ölt. A múlt hét végén érezhetően emelkedtek az állampapírhozamok is. A három hónapos diszkontkincstárjegyek egyébként még optimistább körülmények idején tartott aukcióján is 13 pontos hozamemelkedés mutatkozott az előző heti adathoz képest, s az átlagos és a maximális hozam közötti eltérés - ami a piaci idegesség barométereként is felfogható - tízpontos volt. Ez pedig igen magas érték ebben a műfajban, különösen olyan esetben, mint a mostani volt, amikor bőven volt benyújtott ajánlat, tehát nem az extrahozamra vadászó zsonglőrök húzták fel a maximumot.
A mostanában a hozamgörbe tetőpontját jelentő középtávú, azaz három-öt éves papírok hozama ismét bőven tíz százalék fölé emelkedett. Itt másodpiaci adatról van szó, mivel kötvényaukciók továbbra sincsenek. Csütörtökről péntekre a legnagyobb - 50 pontot meghaladó - emelkedés a leghosszabb futamidőknél történt, ami szintén baljós előjel a kötvényaukciók tervezett újraindítása szempontjából. Pedig a kötvényaukciókat előbb-utóbb újra kell indítani, mert az államadósságot kizárólag rövid lejáratú forrásból finanszírozni fölöttébb kockázatos. Ugyanez a helyzet a devizaalapú finanszírozással. Érdekes, hogy a lakosságot sokan kárhoztatják azért, mert túlnyomórészt devizaalapú hiteleket vesz fel, s nem alaptalanul. Eközben azonban az államadósság finanszírozásában növekszik a devizaforrások súlya.
Az állampapírpiacon szót kell ejteni még arról, hogy mivel a bankok között igen komoly harc folyik a forrásokért, ami kiemelkedő betéti kamatokat von maga után, a kisbefektetőknek mostanában egyre kevésbé vonzó állampapírt vásárolni. Még akkor sem kecsegtet ugyanis a bankban elérhetőhöz képest jó hozammal az állampapír, ha eltekintünk attól, hogy a kisbefektetők csak jellemzően igen komoly marzs mellett tudnak adni-venni állampapírokat. Egy esetben jelenthet az állampapír - a marzsok figyelembevétele nélkül - vonzerőt: ha valaki erősen bízik abban, hogy a közeljövőben megfordul a trend és elemi erejű hozamcsökkenés következik be a piacon.
Ádám Zsigmond