Bizonytalanság ütötte fel a fejét a kamatcsökkentést várók táborában. Noha az alapkamat brutálisan magas a legfrissebb - 3,5 százalékos - év/év inflációs adathoz képest, a vágási esélyeket alaposan rontja, hogy 280 forint körül jár az euró. Ilyen körülmények között sokak szerint egy esetleges kamatvágás játék lenne a tűzzel - ráadásul a kamatmeghatározó ülés most a szokásokkal ellentétben nem a hó utolsó napjaiban, hanem ma lesz, így nem lehet kivárásra játszani.
Nem kedvez a forintalapú befektetéseknek a nemzetközi környezet sem. A kockázatvállalási hajlandóság világszerte tovább csökken, s ez elsősorban a feltörekvő országok piacait sújtja. Ukrajnával kapcsolatban - amely hazánk mellett szintén IMF-hitelben részesült - ismét komoly az államcsőddel kapcsolatos aggodalom.
Hazánkban is az IMF-hitel hivatott betömni a lyukakat. Ebből tervezik finanszírozni például az állampapírok lejáratából eredő fizetési kötelezettségeknek az új kibocsátásokat meghaladó részét, valamint ebből jutott a bankmentő csomag fedezetére is. Ez utóbbit ugyan eddig még senki sem vette igénybe, igaz, a csomagnak rossz nyelvek szerint praktikusan egyetlen célpontja lehet: az erős ukrajnai kockázati kitettséggel bíró, kevesebb mint negyedrészben ugyan, de ennyiben még magyar tulajdonúnak mondható bank, amelynek elnök-vezérigazgatója három hónapja még rendőrért kiáltott, amikor a részvény árfolyama 4000 forint alá esett, most pedig minden feljelentés és tetteskeresés ellenére ugyanez az árfolyam bőven 3000 alatt jár.
A kiút a válságból azonban még mindig nem látszik világosan: nevezetesen, mi lesz, ha az IMF-hitelkeret elfogy egyszer..., nem csoda hát, hogy ismét felerősödött azok hangja, akik hazánkat fölöttébb kockázatos befektetési terepnek tartják. Ők, ahogy mondani szokás, a lábukkal szavaznak: adják el a forintot és a magyar állampapírokat, s mindez értelemszerűen nyomot hagy az árfolyamokon.
Ami Európa fejlettebb részét illeti - értve ezen az eurózónát -, ott kamatcsökkentés történt, amely lépés a hazai kamat változtatása nélkül is tágította a különbséget a forint és az euró kamata között. Ez a hatalmas, 8 százalékpontos különbség azonban a jelek szerint nem elég ahhoz, hogy vegyék a forintot. Innentől kezdve talán nem is a kamaton múlik a dolog: szinte mindegy, hogy mondjuk hat, nyolc, esetleg tíz százalék a különbség, a kockázatoktól való félelmet ez a finomhangolás aligha befolyásolja. Talán ezért is megalapozottak azok a vélekedések, miszerint forintárfolyam ide vagy oda, mindenképp vág ma a jegybank a kamaton. A forintot illetően az igazsághoz tartozik, hogy az árfolyam szorosan korrelált a többi régiós devizáéval, ami egyébként szintén azt jelzi, aligha a kamatpolitikában keresendő az árfolyamproblémák kulcsa.
Az állampapír-árfolyamok persze sokkal inkább kamatérzékenyek, pontosabban érzékenyek a kamatvárakozásokra. Összességében itt is süllyedés figyelhető meg (mármint ami az árakat illeti, ez pedig egyenértékű a hozamok emelkedésével), bár föl-le mozgások jellemezték a piacot, összhangban a kamatvárakozások instabilitásával. A hozamokból azonban még így is egyértelmű kamatcsökkentési várakozás látszik. Az elsődleges piacon - ami kötvényaukciók híján most kizárólag a kamatérzékenyebb diszkontkincstárjegyeket jelenti - 9,3 százalékos hozam mellett keltek el a hathetes papírok (ezek gyakori kibocsátásával is igyekeznek pótolni a kötvények miatt kieső bevételeket), a három hónaposak pedig 9,4 százalékon. Érdekesség, hogy az egy héttel korábban tartott aukciókhoz képest mindkét sorozat átlaghozama 20 ponttal változott, csakhogy a rövidebb papíré lefelé, míg a hosszabbé felfelé. Aktív nagybefektetőkre utal, hogy egységesek voltak a hozamok (azaz nem volt különbség a minimális, a maximális és az átlaghozam között) és a sorozatonként 40 milliárdos, több mint kétszeresen túljegyzett kibocsátás 5, illetőleg 8 ajánlat között került allokálásra. Közben két, hamarosan lejáró kötvénysorozatból vásárolt vissza az ÁKK, 9,48-9,5 százalékos éves hozamszinten. Vásárolt volna egy harmadik sorozatból is, de ennél végül semmit sem fogadott el az ismeretlen hozamszinten benyújtott csekély mennyiségű ajánlatból.
Ádám Zsigmond