Az állampapírpiac súlyos működési zavarait legjobban talán az a tény mutatja, hogy a múlt hétre tervezett három állampapír-aukció közül kettőt - az ajánlatok beérkezése után, nyilván azok nem megfelelő mennyisége és/vagy árszintje miatt - töröltek, azaz nem bocsátottak ki egyetlen papírt sem. A két érintett sorozat egyike egy hat hónapos hátralévő futamidejű diszkontkincstárjegy lett volna, a másik pedig a hároméves államkötvény.
Mindez azért aggasztó, mert világosan jelzi, jelen körülmények között az ÁKK nem tud a piacról elfogadható feltételek mellett forráshoz jutni - s ez még akkor is így van, ha történetesen most éppen nincs is rá esetleg égető szüksége. A már kibocsátott papírok ugyanis folyamatosan járnak le, s mivel az államkasszában nem képződnek olyan többletek, amelyekből a visszafizetések új papírok kibocsátása nélkül teljesíthetők lennének, a lejáró adósságot új hitelfelvételekkel előbb-utóbb meg kell újítani. Ha ez forintban kibocsátott papírral nem megy, szóba jöhet persze a deviza is, csak kérdés, mit szól majd a nemzetközi piac ahhoz, ha az egyre több hírben, még ha alaptalanul is, de a gyakorlatilag államcsőd állapotában lévő Izlandhoz hasonlított Magyarország kísérleteket tesz pótlólagos forrásszerzésre a nemzetközi piacokon, mialatt a hazain éppen kudarcot vallott ebben.
Kevés tehát a vevő - ösztönös piaci logikával ilyen helyzetben azt gondolnánk, akkor olcsón lehet vásárolni.
De ez sem ilyen egyszerű a mai helyzetben.Különös jelenséget tapasztalhatnak azok a kisebb befektetők, akik az elmúlt évek jól bevált gyakorlatát követve brókercégekhez fordulnak állampapír-tranzakciós szándékkal (különösen ha nem rövid lejáratú papírokról van szó). Először általában sietve közlik velük, hogy nem lehet most semmit eladni - aztán amikor kiderül, hogy vételi szándékról van szó, igen gyakran "azt sem lehet" válasszal, esetleg egy "mindenki ül most a készletén" vagy valami hasonló elmés magyarázatféleséggel megtoldva búcsúznak el sietve. Ez azért is különös, mert (az MNB jóvoltából, amely ezt annak feltételéül szabta a forgalmazók számára, hogy indulhassanak az uniós forrásból finanszírozott kötvény-visszavásárlási aukcióin) még tőzsdei árjegyzés is van. Lehet persze, hogy a forgalmazók úgy gondolják, hogy az árjegyzés csak formalitás, az MNB és az ÁKK "kedvéért" - s így egymással szemben vélhetően illetlenségnek tartják arra használni, amire való. Mivel az árjegyzők kötelességből és nem üzleti érdekből jegyeznek árat, nem zárható ki, hogy ezek "megütése" (a szakzsargon ezt a kifejezést használja arra, amikor a jegyzett árakat valaki igénybe is veszi) ütközik a forgalmazói betyárbecsület íratlan szabályaival, s ez az oka annak, hogy több cég ezen lehetőség propagálása helyett inkább kikosarazza vevőit.
Miközben mindenütt azt hallani, s az aukciók eredménytelensége is azt mutatja, hogy eltűntek a vevők, jócskán meglepődhet, aki az Államkincstár kisbefektetői forgalmazásra szakosodott fiókjába téved. Időnként nagy tömeget láthat ott, és ha egy kicsit fülel, kiderül, hogy a várakozók közt a vevők vannak túlsúlyban. Azért is különös a dolog, mert itt viszonylag nagy árréssel dolgoznak, tehát igen nehéz az adott piaci helyzethez képest jól vásárolni. A nagy érdeklődésnek azonban talán mégsem az a fő oka (bár kézenfekvő lenne), hogy a brókercégek többségével ellentétben itt legalább átlátható feltételekkel és simán (bár drágábban) végre lehet hajtani bármilyen kisebb tételű tranzakciót. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az egyre mélyülő válságról szóló hírekre, valamint az esetleges jövőbeni bankcsőd(ök)ről szóló (nem állítjuk, hogy bármiféle alappal bíró) pletykák rohamos terjedésére a kisbefektetők úgy reagálnak, hogy például bankbetéteiket felszámolják és a pénzen állampapírt vesznek. Az így eljárók ráadásul nem is árérzékenyek - nem a megemelkedett hozamokból akarnak profitálni, hanem egyszerűen biztonságban akarják tudni pénzüket. A pénzbefagyás miatti felfokozott félelem miatt ráadásul nem is szívesen fordulnak brókercégekhez, mert az emlékekben még ott él, hogy az orosz válság idején több, rolót lehúzó brókercég adósságrendezése során bizony a vétlen ügyfelek papírjai is gyakorta eltűntek. (Azóta persze alaposan szigorodott a nyilvántartások rendszere, és sokkal megnyugtatóbban elkülönítettek az ügyfelek letétjei a brókercég saját számlás eszközeitől, de ilyen elvi kérdésekkel a kisbefektetők zöme nem foglalkozik.)
Az ÁKK - egyes sajtóhírek szerint éppen a nála jelentkező kisbefektetői keresletet kielégítendő - visszavásárlási aukciót hirdetett két diszkontkincstárjegy-sorozatra, amivel a likviditásnövelésbe is besegíthet az államkötvényeket hasonló módon vásárló MNB-nek. Ha azonban igaz az az elméletünk, hogy a kisbefektetők a bankból viszik a pénzt a kincstárba, akkor makroszinten nézve szinte semmi nem történik: a kisbefektetők pótlólagos kereslete ez esetben megegyezik a bankok (betétkivonás miatti) pótlólagos kínálatával - ez utóbbi persze akár kevésbé látványos formában is jelentkezhet, például úgy, hogy a lejáró papírokat nem újítják meg.
Ádám Zsigmond