Átmenetileg a hazai pénz- és állampapírpiacot is kedvezően érintette a múlt héten a Freedie Mac és Fannie Mae nevű, igencsak bajban lévő amerikai jelzáloghitel-intézetek állami ellenőrzés alá helyezése. (A vicces nevek a hosszú hivatalos elnevezések kimondhatatlan FHLMC és FNMA rövidítéseiből erednek - eredetileg csupán gúnynevek voltak, de később hivatalossá váltak.) Ennek a folyamatnak az alakulása azonban - akárcsak a két jelzálogóriás neve - igencsak tréfásra sikeredett. Pár óra elteltével ugyanis a befektetők feltehetően felismerték azt a triviális tényt, hogy az Egyesült Államok kormánya nem a magyar gazdaság, hanem saját országának bizonyos (jelzálogpiaci) problémáit szándékozik orvosolni, s ebből teljesen racionálisan arra következtettek, hogy az amerikai események nem igazán teszik kedvezőbbé sem a magyar állampapír- sem az egyéb forintbefektetéseket. Amilyen gyorsan jött a forint erősödése - amely kétszázalékos mértékű volt a múlt hétfői nyitáskor - és a mintegy 10 bázispontos állampapír-piaci hozamcsökkenés, olyan gyorsan el is ment, azaz a jegyzések és a hozamszintek pár óra alatt visszaálltak majdnem a korábbi állapotnak megfelelő szintre.
A két fókuszban lévő F betűs keresztnevű amerikai mellett egy ugyancsak F betűs keresztnevű és ugyancsak fókuszban lévő magyar sorsa körül is érdekes helyzet alakult ki, ám a piacokat ez sem igazán befolyásolta. Az ország miniszterelnökéről van szó, akinek esetleges lemondása a belpolitikai erőviszonyok miatt egyre inkább napirenden van, noha meglehetősen bizonytalan, mi is fog végül történni. Arra, hogy miért nem reagált az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokra a forint és az állampapírpiac, magyarázat lehet, hogy a befektetők arra számítanak, így vagy úgy, de csak megegyezik a két hajdani koalíciós partner.
Ami pedig az állampapírokat illeti, itt a lényeg inkább a kamatszint jövőbeli alakulása, ami pedig elvben független kell hogy legyen az aktuálpolitikai helyzettől. A kamat tekintetében pedig egyértelműen erősödnek a csökkentéssel kapcsolatos remények, ez viszont a hozamokat kifejezetten lefelé hajtja. Mivel azonban rövid távon igen bizonytalan a kamatcsökkentés, az időpontot találgatni nem akaró, de a várható tényt illetően szilárd meggyőződéssel bíró befektetők inkább a hosszabb futamidők felé fordulnak. Jól látszik ez, ha a referenciahozamokat nézzük - az éven belüli futamidőknél alig volt változás, a hosszabbaknál annál inkább. Ami az aukciókat illeti, a három hónapos diszkontkincstárjegy átlaghozama egy hajszállal tért el csupán az egy héttel korábbitól.
A kötvényaukció eredményének elemzése kapcsán elsősorban azt kell megjegyezni, hogy az aukció napján tették közzé a legfrissebb inflációs adatot, ami - lévén, hogy elindult a csökkenés - alaposan megtámogatta a kamatcsökkentési várakozásokat. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy gigantikus méretű volt az aukciós kereslet a hároméves papír iránt (névértéken 226 milliárd forint). Ennek megfelelően még a 10 milliárdos mennyiségemelés mellett is drasztikusan csökkent a hozam, az előző napi másodpiaci szinthez képest 33(!) bázisponttal, azaz 8,71 százalék lett az átlag. Délutánra a másodpiac is hasonló mértékben árazta át a papírt. A hároméves kötvény hozama messze társai fölötti mértékben esett - ebben azonban nemcsak az aukció, hanem az is szerepet játszhatott, hogy e futamidőnél található még az esés után is a hozamgörbe csúcspontja.
A múlt hét további izgalmas tényezője a dollárárfolyam alakulása volt. (Azt tartják, a dollár euróhoz képest vett erősödése kedvezőtlen, gyengülése kedvező a feltörekvő devizák számára.) Az amerikai valuta mostanában komoly erősödési trendet produkált, s minden kisebb gyengülésnél javában folynak a találgatások, korrekcióról vagy trendfordulóról van-e szó. Nem volt ez másként most sem, legfeljebb bonyolította a helyzetet Freddie és Fannie ügye. A két monstrum jelzáloghitel-vásárló állami megmentése - ami az elmúlt évtizedek legnagyobb, a spontán gazdasági folyamatokba való állami beavatkozást jelenti az Egyesült Államok részéről - két ellentétes hatással járhatott volna a dollárra nézve. Egyrészt ugyanis az akció számottevő anyagi áldozattal jár (gyengítő hatás), másrészt az igencsak elhúzódó jelzáloghitel-válság végét is jelentheti (erősítő hatás). Lehet, hogy a két hatás egyszerűen kioltotta egymást, hiszen igaz, hogy ingadozásokkal, de a zöldhasú folytatta az erősödést az euróval szemben, újabb csúcsokat döntve - tehát az átmeneti kilengéseket nem számítva, mintha mi sem történt volna.
Ádám Zsigmond