Az általános várakozásoknak megfelelően további negyed százalékponttal emelkedett a jegybanki alapkamat, az indok most is az infláció elleni küzdelem volt. E téren a belgazdasági problémákat erőteljesen felerősítik a külföldi hatások is. Egyrészt világtendencia az infláció növekedése, már csak azért is, mert az olajárak emelkedése a legtöbb termék árába beépül. Ez utóbbi kapcsán különösen elgondolkodtató, hogy kell-e, illetőleg megéri-e ezt a világszinten jelentkező hatást monetáris politikai eszközökkel megpróbálni semlegesíteni. Kínos dolog lenne persze azt mondani, hogy a konkrét inflációs célok irreálisak, hiszen amúgy is az az általános vélemény, hogy a jegybank prognózisaiban rendre alulbecsli a pénzromlás ütemét. Másik oldalról meg az sem biztos, hogy egy gyökeresen megváltozott helyzetben van értelme görcsösen ragaszkodni a tervszámokhoz. Az uniós országokban példátlanul magas kamatszint további növelése ugyanis előbb-utóbb bumerángként üthet vissza. Egyelőre a jegybank nyitva hagyta a kérdést: folytatni kívánja-e, és ha igen, meddig a kamatemeléseket. A két hónappal ezelőtt egyszeri aktusnak látszó kamatemelésből azonban immár kétségkívül sorozat lett.
A kamatemelés rövid távú következménye azonban nem az infláció csökkenése, hanem a forint erősödése. Most látszik, mennyire előrelátóak volt a döntéshozók, amikor eltörölték az árfolyamsávot, ugyanis ha a jelenlegi tendencia folytatódik, az árfolyam kiléphet a volt sávból. Az előrelátás persze úgy is értelmezhető, hogy a sáv eltörlése teremtette meg a lehetőséget effajta monetáris politika folytatására: a sáv léte és a vele együtt járó intervenciós kötelezettség mellett valószínűleg nem született volna az amúgy is erős forint idején egy, az árfolyamot tovább erősítő kamatdöntés.
Azon persze lehet vitatkozni, jó-e, hogy erős a forint vagy sem. Erre a kérdésre mindenki gazdasági pozíciójának megfelelő választ adhat. Az exportőrök fel vannak háborodva, és az erősödő forint miatt romló helyzetüket többnyire igyekeznek nemzetgazdasági kárként feltüntetni. A másik oldalon például a devizában eladósodott lakosság csendben örül, hiszen profitál a dologból. A gond nem is igazán ez, hanem a magas kamat egyértelműen káros mellékhatásai: az államadósság dráguló finanszírozása, s az a körülmény, hogy a forint erejét javarészt éppen a magas kamat vonzereje adja. Azaz, hogy a külföldiek azért váltják devizájukat forintra, hogy a példátlanul magas kamat- és hozamszint révén tegyenek szert extraprofitra.
Jól mutatja e tényező fontosságát, azaz a külföldi eredetű pénzek fokozott piaci részvételét az a tény, hogy a kamatdöntést követően nem rögtön kezdett erősödni a forint, hanem csak másnap. Az ok egyszerű: a döntés napján a londoni és a New York-i piacok zárva tartottak. Ez azt mutatja, hogy ott dőlnek el a dolgok az árfolyamot illetően és nem itthon. Az átütő erejű erősödés - amikor az euró a 240 forintos szint közelébe ért - viszont csak csütörtökön következett be, annak köszönhetően, hogy Szlovákiában eltolták az árfolyamsávot, ami a korona erősödésével járt, s ez húzta felfelé a forintot is.
Ha az erős forintot pozitívumként fogjuk fel, jócskán árnyalja a képet, hogy az állampapírhozamok ebben a kamatkörnyezetben értelemszerűen nem csökkennek. A három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós hozama 14 bázisponttal, 8,68 százalékra emelkedett a megelőző héthez képest. A papírokat minimális túljegyzés mellett vásárolták meg, s a maximális hozam szokatlanul nagy mértékben, 9 ponttal haladta meg az átlagot. Ezek a tények jól mutatják, az állampapírpiacon nem egészen egészséges folyamatoknak lehetünk tanúi.
Mindezen az sem változtat, hogy a hat és tizenkét hónapos papír iránt már komoly érdeklődés mutatkozott, a hozamot tekintve ugyanis csoda itt sem történt, 8,77 illetve 8,93 százalék lett az átlag. Az, hogy a hosszabb futamidejű diszkontkincstárjegyeket keresték igazán, jelzi, hogy a magas hozamszintet egyre többen hosszabb távra kívánják maguknak bebiztosítani, és egyre kevésbé félnek a további emelkedés kockázatától. Az utóbbihoz hozzátehetjük: egy esetleges hozamemelkedés nyilván újabb kamatemelésnél következhet be, ekkor viszont az állampapír árfolyamveszteségét a külföldiek számára ellensúlyozhatja a forint valószínűsíthető további erősödéséből fakadó nyereség.
Ádám Zsigmond