Múlt hétfőn 264 forintot ért egy euró, amikor váratlanul bejelentették az árfolyamsáv megszüntetését. Figyelembe véve, hogy a sáv alsó széle 240,01 volt, a pillanat ideálisnak nevezhető - nem fenyegetett ugyanis olyan veszély, hogy az árfolyam rögvest ki is használja a frissen kapott mozgásteret, azaz átlendül a volt sáv szélén. A legtöbben örömmel fogadták a döntést, mondván, az árfolyamsáv gátolta a jegybank mozgásterét, illetőleg adott esetben összeütközésekhez vezethetett volna az "inflációs cél" és az "árfolyamcél" egyidejű követése. Ebben természetesen nagy igazság van, gyakorlati oldalról ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a sáv amúgy is teljesen komolytalan volt (ami persze azt is jelenti, hogy fölösleges). Amikor ugyanis az áttörés valós veszélye fenyegetett és a sáv védelme nemkívánatos folyamatokat indíthatott volna be, létezett a sáv rugalmas kezelésének is nevezhető megoldás, amivel egyszer már éltek is a döntéshozók, amikor egyszerűen eltolták a sáv közepét. Korábban pedig, amikor jóval szűkebb volt a sáv és zavaró volt a széléhez tapadó árfolyam, kiszélesítették. A sáv tehát volt is (mert deklarálták), meg nem is (mert semmi gátja nem volt a szélesítésének, eltolásának stb.). Ilyen szempontból is üdvözlendő az eltörlése, hiszen most már egyértelmű: sáv nincs, és olyan látszat sincs, mintha lenne. Mivel az árfolyam a döntéskor nem járt közel a sávszélhez, azaz pillanatnyi szintjében a sávnak éppen semmi szerepe nem volt - logikusnak tűnhetett az a várakozás, miszerint a döntésnek semmiféle közvetlen és azonnali hatása nem lesz az árfolyamra. De mint az a pszichológiai tényezők által dominált piacokon gyakorta lenni szokott, nem az történt, aminek - higgadt fejjel nézve a dolgokat - történnie kellett volna. A legérdekesebb, hogy a forint árfolyama valóban elkezdett "lebegni", azaz nagy amplitúdójú, igen gyors kilengésekkel mozogni. Ebben a fölöttébb különös, hogy ezen a szinten (255-265 forint/euró) eddig is bőven lebeghetett volna hasonlóan az árfolyam (hiszen a sávszélek igen messze voltak), mégsem tette. A kiváltó ok tehát tisztán pszichológiai. A devizakereskedők igencsak kapkodhatták-kapkodhatják a fejüket, a napon belül is többszöri irányváltás és jelentős ingadozás nem akar szűnni. Bár az irányváltásoknak köszönhetően néhány napos távon a mozgások nem jelentettek földindulásszerű elmozdulást, a kusza áralakulásból határozottan erősödő trend képe bontakozott ki. Ez szintén pszichés okokra vezethető vissza. Feltehetően a sáveltörlés generálta forintvásárlók úgy gondolják (amire többnyire kommunikációs csatornákon hívták fel figyelmüket), hogy mivel a forint a sáv erősebb felében tartózkodott hosszú évek óta, a sáv eltörlése sokkal inkább az erősödésnek, semmint a gyengülésnek nyithat utat hosszabb távon. Ez természetesen így van, csakhogy az erősödésnek eddig is bő tere lett volna a sávszél messzesége miatt, így aki erősödésre kívánt spekulálni, azt eddig sem kellett volna hogy gátolja a sáv léte, hacsak pszichésen nem. Pénteken a rossz nemzetközi hangulat következtében el is csendesedtek ezek a hangok, és a forintárfolyam a sáveltörlés előtti szintre kúszott vissza.
A váratlan sáveltörlés, ha pszichés okok miatt is, de - legalábbis átmenetileg, piaci hatásait tekintve - pótolt egy várt, de elmaradt döntést, nevezetesen a kamatemelést. Rossz nyelvek szerint a csomag (sáveltörlés a kamatemelés elmaradásával együtt) a kormány és a jegybank között létrejött kompromisszum eredménye: a kormány a kamatemeléstől félt, a jegybankot meg a sáv zavarja már jó ideje, mindegyik beáldozott hát valamit. Ha így van, a jegybank járt jobban az alkuban, hiszen kamatot később még könnyedén emelhet, a kormány viszont a sávot már nemigen hozhatja vissza.
A forint árfolyamára rendszerint érzékeny állampapírhozamok is elkezdtek mozogni, nagyjából ugyanaz figyelhető meg a referenciahozamokon, mint a forint kurzusán: gyakori irányváltások mellett zajlott az üzletmenet. A felbolydulást itt az is segíthette, hogy a kamat alakulására vonatkozó várakozások is bizonytalanabbá váltak: ha ugyanis kamatemelés nélkül is erősödő pályára tud állni a forint, egyáltalán nem biztos, hogy emelik a kamatot. A kamatemelési várakozások persze egyáltalán nem árazódtak ki. Jól jelzi például ezt a három hónapos papír 7,77 százalékos aukciós átlagos hozamának szintje, a megelőző héthez képesti négypontos csökkenés viszont azt is mutatja, hogy a lépés valószínűségét már valamivel kisebbnek ítéli meg a piac, mint korábban. A hosszabb távra szóló várakozásokat viszont mutatja, hogy az ötéves papír 8,07 százalékos átlaghozammal talált gazdára a csütörtöki aukción.
Ádám Zsigmond