Némi csalódást keltett a KSH által a múlt héten közzétett decemberi inflációs mutató. Az év/év index ezúttal 7,4 százalék volt, az elmúlt naptári évet az előzőhöz viszonyítva pedig kereken nyolcszázalékos átlagos évi pénzromlásról számolt be a statisztikai hivatal. Bár a jövőre vonatkozó prognózisok ezekhez a számokhoz képest továbbra is optimisták, intő jel, hogy ha néhány évre visszatekintünk, s az akkori jóslatokat vetjük össze a mai valósággal, arra a következtetésre juthatunk, hogy az előrejelzésekben egyszerűen nem lehet megbízni.
Lehet persze rendkívüli körülményekkel, nemzetközi hatásokkal vagy bármi mással magyarázni, miért is nem valósult meg például a tartósan öt százalék alatt maradó infláció egykori ábrándja, a szkepticizmus akkor sem tűnik el a jövőre nézve, ha jók is ezek az érvek. Ráadásul pillanatnyilag is rengeteg a kockázati tényező a közeljövő inflációjának alakulását illetően, még akkor is, ha csak a hazai tényezőket vizsgáljuk. Így aztán mindenki óvatossá vált, s ezt az óvatosságot tükrözi többek között a jegybank monetáris politikája is, vagyis az, hogy nagyon óvatosan bánik a kamattal, s szinte biztosra vehető, hogy januárban, sőt valószínűleg az azt követő hónapokban sem csökkenti az irányadó rátát.
A baj nem jár egyedül, szokták mondani; a hazai piacon ez most annyit tesz, hogy kedvezőtlen nemzetközi tendencia uralja az értékpapírpiacokat. Múlt héten szinte mindenütt drasztikusan estek a részvényárak, s ilyenkor a feltörekvő piacokat, köztük természetesen a magyar piacot, fokozott veszély fenyegeti. Ezért nem érvényesül itt, hogy "ha esnek a részvények, majd erősödnek a kötvények", hiszen a túlnyomórészt külföldi befektetők uralta hazai értékpapírpiacon a magyar részvénynek nem a magyar államkötvény az alternatívája, hanem valamely külföldi befektetési eszköz. A rossz hangulat tehát nem az egyes (hazai) piaci szegmensek közt eredményez átcsoportosítást, hanem a piac szűküléséhez és minden szegmensre kiterjedő áreséshez vezethet. Az igazsághoz tartozik persze, hogy a nemzetközi porondon sem feltétlenül játszódik le a részvényből állampapírba menekülés, ott is tapasztalhatunk másfajta átrendeződést. (Ide tartozik például az arany árának közelmúltbeli emelkedése: míg a nemesfém korábban hagyományosan a háborús félelmek kiváltotta menekülési instrumentum szerepét játszotta, manapság sokkal inkább a jelzáloghitel-válság és egyebek által megtépázott pénzügyi rendszer előli menekülés befektetési eszközévé válik.)
Magas, és belátható időn belüli csökkenés reménye nélküli kamatszint, inflációs félelmek, bizonytalan nemzetközi környezet - mind-mind a forintot gyengítő és az állampapírhozamokat emelő tényezők manapság. Ilyen körülmények között örülhetünk annak, hogy a gyengülés szerény mértékű, legalábbis ami a kötvénypiacot illeti. A forint sem zuhant drasztikusan, igaz, az euró 256 forintot közelítő csütörtök esti szintje akár aggasztónak is minősíthető.
Az állampapírhozamok tehát felfelé araszoltak, de csak lassan. A három hónapos diszkontkincstárjegy aukciós átlaghozama a megelőző hetihez képest két ponttal lett magasabb csupán, mintegy óvatosan jelezve, hogy a dolgok nem kedvező irányban alakulnak. Komoly félelmek kísérték a csütörtöki kötvényaukciót. Az ötéves papírból 75 milliárdos névértéken ajánlott fel a kibocsátó, s a bizonytalan helyzetben többen kétségesnek tartották, lesz-e a papírok iránt megfelelő mértékű kereslet. Szerencsére lett, így különösebb sokk nélkül vészelte át a hetet az állampapírpiac, a kialakult 7,27 százalékos kötvényhozamszintet a másodpiaci referenciahozam majdnem tökéletesen jelezte előre. A hozamok szinte minden futamidőnél csupán néhány bázisponttal emelkedtek.
Természetesen igen komolyan elgondolkodtató, hogy az ötéves és a három hónapos papír hozamszintje között csupán 14 pont a különbség, miközben többéves távon mindenki komoly inflációcsökkenést vár (amivel értelemszerűen jegybanki kamatcsökkentés is együtt kell hogy járjon). Ismét azt láthatjuk ebből, hogy amikor vérre (pontosabban szólva pénzre) megy a játék, egész másként festenek a várakozások, mint amikor pusztán elemzői szinten, azaz komolyabb tét nélkül fogalmazzák meg azokat.
Ádám Zsigmond