A kamatcsökkentési várakozásokat illetően - a közelmúltbeli tendenciák alapján - az aktuális kamatdöntésről a piaci szereplőknek az volt a véleményük, hogy most éppen - mondhatni kivételesen - nem lesz kamatcsökkentés, azonban a következő hónapban már igen. Aztán ahogy közeledett a következő döntés, úgy olvadoztak a kamatvágási várakozások, és kezdődött minden elölről. Most is ez történt, bár a várakozások terén mintha változás lenne. Nem utolsósorban azért, mert a jegybank kommunikációjában egyértelművé tette, hogy nem jött el még az idő a lépésre, s valószínűleg a következő hónapban sem fog. (Az óvatosan megfogalmazott kommünikét pár nap múlva még egyértelműbbé tette a jegybankelnök egy televíziós nyilatkozata, amelyben a kamatemelés lehetőségét is szóba hozta.) A jegybanknál az infláció, illetve annak várható alakulása áll a középpontban. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a forint is gyengélkedett a döntés idején - a kamatcsökkentési várakozások kialakulásakor pedig egyfajta hüvelykujjszabálynak is tekinthető, hogy ha az euró ára a 260 forintot ostromolja, józan ésszel nem lehet monetáris lazításra számítani.
Hétfőn likviditási kincstárjegy aukcionálására került sor - az ad hoc jelleggel kibocsátott papír aukciója általában nem tartozik az izgalmasabbak közé, ugyanakkor ha az aukció éppen a kamatdöntés napján történik, annak van némi pikantériája. Az ezúttal kialakult 7,46 százalékos átlagos hozamszintből, meg az ennél négy ponttal magasabb maximumból jól látszik, hogy a befektetők többsége hétfőn nem számított az irányadó kamat csökkentésére. (Ellenkező esetben ugyanis a hozam eltávolodott volna a kéthetes kamat szintjétől.) Igaz, igen nagy volumenre nyújtottak be ajánlatot: közel 150 milliárd névértékben vásároltak volna a hathetes papírból, ebből persze - már ami a kamatvárakozásokat illeti - legfeljebb arra következtethetünk, hogy közeli kamatemelésre még kevésbé számított bárki is (ez persze jóformán természetes). Nem számíthatott kamatvágásra a papírokat kibocsátó ÁKK sem, hiszen ha számított volna, aligha emeli meg a mennyiséget 10 milliárd forint névértékű papírral. (Kamatcsökkentés esetén ugyanis pár nap múlva már olcsóbban juthatott volna forráshoz.)
A döntés másnapján tartott három hónapos diszkontkincstárjegy-aukció eredményén pedig már nemcsak a döntés, de a kommentár hatása - azaz a jövőbeli kamatcsökkentési várakozások lehűtése - is látszik. Egy hét alatt tíz pontot kúszott feljebb az átlagos hozam, s ugyanannyi lett, mint a hathetes papíré. A kereslet is jóval gyérebb volt a megszokottnál, ami azt is magával hozta, hogy a maximális hozam egy pont híján elérte a kéthetes kamat szintjét. A hozamgörbe kiegyenesedése ezen a rövid szakaszon egyértelműen mutatja, hogy a jegybank jelzését (is) figyelembe véve a befektetők rövid távon nem számítanak kamatcsökkentésre.
Ugyanez nyomhatta rá a bélyegét a féléves kincstárjegy szerdai szereplésére is: e papír esetében 7,41 százalékos átlagos hozam alakult ki.
Mindezzel együtt szerdán, elsősorban nemzetközi okokra visszavezethetően (ismét pozitív tendenciák bontakoztak ki a feltörekvő piacokon), kedvező fordulat történt. A forint, amely előző nap elég vészes szintre gyengült, ennek következtében a hét hátralévő részében - a lengyel zloty és társai példáját követve - hirtelen megtáltosodott: az euró a kritikus 259 forintos szint környékéről csütörtök estére 254-ig erősödött. Tekintettel arra, hogy túlnyomórészt külpiaci eredetű hatásról van szó, ebből a jövőre nézve aligha vonható le bármiféle következtetés - mindenesetre a gyengélkedő forint számára a lehető legjobbkor jött a váratlan segítség.
A hirtelen kedvezővé vált piaci hangulat ellenére beleillett a hozamalakulás trendjébe az egyéves papír csütörtöki aukciója is: 7,36 százalék lett az átlag, jelezve, hogy egy év alatt csak várható valami lefelé mozgás a kamatban - ha nem is nagy. Az aukciós eredmények összevetéséből kitűnik, hogy az éven belüli szakaszon már csak alig érezhetően inverz a hozamgörbe. E téren pedig a közeljövőben aligha várható változás.
Ádám Zsigmond