Mint az mostanság gyakran előfordul, a forint a környező országok devizáival együtt mozgott a múlt héten. Az alaphangot azonban egy távolabbi, de ugyanehhez a csoporthoz (feltörekvő piacok) tartozó állam, nevezetesen Törökország adta. Méghozzá azért, mert ha nem is túlzott mértékben, de sikerült bajuszát összeakasztania Amerikával az Irakban a kurdok miatt tervezett katonai beavatkozás kapcsán. Ez a gazdasági bizonytalanságok miatt amúgy is labilis török lírának igencsak rosszat tett, s akkorát esett, ahonnan bőven volt tere korrigálni. Tekintettel azonban arra, hogy Törökország problémája azért elég messze esik a közép-európai feltörekvő piacok gondjaitól, itthon csak a trendeket, de nem a mértékeket határozta meg, illetőleg befolyásolta ez az esemény. A forint, a zloty stb. tehát időnként gyengült kissé, aztán erősödött, de korántsem mozgott olyan mértékben, mint a török líra. (Nehezíti az összehasonlítást, hogy a lírát a dollárhoz, míg a közép-európai feltörekvő piacok devizáit az euróhoz szokás viszonyítani.) Főleg a hét elején jelentkezett némi bizonytalanság a török események miatt a piacon, de ezt stabil áralakulás követte, az euró a továbbiakban jellemzően a 250-251 forintos sávban tartózkodott.
Az állampapír-aukciókon semmi jele nem mutatkozott idegességnek, bőséges kereslet mellett kiszámítható hozamszinteken találtak gazdára a papírok. A három hónapos diszkont kincstárjegy hozama - ha a hetente tartott aukciók átlaghozamát nézzük - tovább csökkent, most 7,34 százalékra. A már említett kiszámíthatóság jele, hogy a maximum csupán egy ponttal haladta meg ezt a szintet, azaz az aukción papírhoz jutó befektetők elég nagy pontossággal be tudták lőni az árat. Kérdés persze, ezt mennyire borította volna fel egy mennyiségi emelés, ezt azonban - tekintettel arra, hogy az ötszöröset is meghaladó túlkereslet ellenére sem történt meg - már nem fogjuk megtudni.
A kibocsátó természetesen mindig látja, hogy "mi történne, ha" és nyilván ezt is figyelembe véve hozza meg döntését. A többiek pedig - elemzők, piaci szereplők stb. - néha csodálkoznak a döntésen, azonban az értetlenség okai közül a helyzetből fakadóan sohasem lehet kizárni az információhiányt. Ebből következően általában senki nem szokta határozottan véleményezni - hiszen felelősséggel nem is igen lehet - a kibocsátó magatartását a mennyiséggel kapcsolatban.
Nyilván megvolt - s talán itt még látszik is - az oka , hogy a hat hónapos papírnál már történt mennyiségi emelés. Itt még nagyobb volt a kereslet, az eredetileg felajánlott mennyiség tizenegyszerese is elkelt volna (ki tudja persze, milyen hozam mellett). Azonban az ötmilliárdos emelés ellenére itt is egy pont volt a különbség a maximum és az átlag közt, utóbbi 7,2 százalék lett. Az emelés tehát itt úgy tűnik, nem befolyásolta igazán a hozamszintet.
Meg kell jegyezni, hogy a két aukció között hozták nyilvánosságra a hét egyetlen érdemleges hazai hírét: a bérek kiáramlása a legfrissebb adatok szerint már a terveknek megfelelően csökkent, ami bátorítást adhat a kamat csökkentésének. Folytatva az aukciós kronológiát, az egyéves papír abból a szempontból volt érdekes, hogy esetében már relatíve kisebb kereslet jelentkezett, 35 milliárdos felajánlással szemben 153 milliárd. A hozamszintet illetően is jóval megosztottabbak voltak a befektetők, a 7,02 százalékos átlagra három ponttal magasabb jutott. Logikusnak tűnő módon a mennyiség emelésére nem került sor.
A bizonyos szempontból (a befektetőkéből) javuló, míg más szempontból (a munkavállalókéból) romló, egyszóval csökkenő béradatok tehát az aukciós eredményeken is meglátszó hatást gyakoroltak a jövőbeni kamatcsökkentési várakozásokra.
Ádám Zsigmond