A három hónapos diszkontkincstárjegy elmúlt hetivel megegyező, 7,59 százalékos hozamszintje két dolgot mutat. Egyrészt azt, hogy ugyancsak megnyugodott, mondhatni kiszámíthatóvá vált - legalábbis rövid távon - az állampapírpiac (ezt jelzi a maximális és az átlagos hozam mindössze egy bázispontos eltérése is). Másrészt pedig azt, hogy az idei esetleges kamatcsökkentésekkel kapcsolatosan igencsak szkeptikus a piac. Szinte alig alacsonyabb a három hónapos hozam a jegybanki kötvény által determinált kéthetesnél. A jegybanki kötvényállomány is stabil, a múlt héten lejáró és a megvásárolt állomány között minimális a különbség.
Szokatlanul nagy (ötpontos) volt viszont a maximum és az átlag közötti különbség a hat hónapos papír aukcióján, némiképp árnyalva a stabil piacról alkotott képet. Még ha a 7,49 százalékos átlagát nézzük is, akkor is azt mondhatjuk, hosszabb távon sem várnak gyökeres fordulatot a befektetők a kamatpolitikában. Nem arról van tehát szó, hogy a piac azt hinné, a nemzetközi piacok bizonytalanságai, valamint az ettől nem egészen független gyenge forintárfolyam - mint vis maior jellegű tényezők - miatt a kamatcsökkentés rövid időre átmenetileg szünetel. Ehelyett azt az üzenetet közvetítik a hozamok, hogy kifejezetten a kamatcsökkentési folyamat számottevő lelassulására lehet számítani vagy még inkább arra, hogy valójában nincs is kamatcsökkentési sorozat.
A monetáris tanács legutóbbi kamatmeghatározó ülésének pénteken megjelent jegyzőkönyve, amelyből kiderült, hogy csak a jegybankelnök ellenállásának következtében nem vágtak legutóbb, várhatóan felkavarja majd egy kicsit az indulatokat a piacon, némileg változtat a várakozásokon. De miért is lenne kamatcsökkentési sorozat? Maximum azért, mert sokan hisznek benne és sokan beszélnek róla. Ha viszont a tényeket nézzük, valójában egyetlen, 25 bázispontos csökkentés történt, mégpedig júniusban. Sorozatról tehát tényként nem beszélhetünk, legfeljebb arról, hogy ad hoc jelleggel történhetnek kamatcsökkentések. A sorozat azonban legfeljebb a várakozások szintjén létezik. De ott is egyre kevésbé: éppen ezt mutatják az éven belüli hozamok. A hozamgörbe e szakaszán igen enyhe, igaz, határozott inverzitás látszik. Az egyéves hozam is jól illeszkedik az említett tulajdonságú görbére: 7,37 százalék lett az aukciós átlag és egy ponttal magasabb a maximum. (Ebből is látszik, hogy a szórás tekintetében a hat hónapos aukciós eredménye mennyire kilóg a sorból.) A hosszú lejáratú papírok viselkedése ugyancsak kiegyensúlyozott, a referenciahozamok vegyes irányban, az esetek többségében véletlenszerű mértékben változtak.
Nyugodt maradt a forintpiac is, az euró kurzusa jellemzően a 255-256 forintos sávban mozgott egész héten. Az ezen a szinten megnyilvánuló stabilitás azért érdekes, mert amolyan se hús, se hal árfolyamról van szó. Általában véve erős forintról 250 alatti, míg gyengéről 260 feletti árfolyamnál szokás beszélni, a mostani érték pedig épp a kettő közé eső szürke tartományban van, annak is gyakorlatilag a közepén. Ennek alapján akár azt is várhatnánk, hogy valamelyik irányba könnyen kibillen a kurzus, egy ilyen vélekedésnek viszont ellentmondanak az igen finoman hangolt árfolyammozgások.
Az általános, a forintra és az állampapírokra egyaránt kiterjedő stabilitás valószínűleg az elmúlt hetekben-hónapokban tapasztalt igen ideges nemzetközi ármozgások átmeneti vagy tartós elmúltának (is) köszönhető. Bár pillanatnyilag a nemzetközi vizeken is viszonylagos szélcsend honol, ez lehet, hogy inkább talán tüneti, mint oki kezelés eredménye. Ezért talán nem túlzás arra is adni valamekkora esélyt, hogy ismét elindulnak a heves ármozgások. Ha esetleg így lenne, az - mint általában - nem tenne jót a feltörekvő piacoknak, így a forintnak és a magyar állampapíroknak sem. Szerencsére persze jelenleg ennek semmiféle előjele nem látható. De talán végleg akkor nyugodhatunk meg, ha majd - mint az békeidőkben lenni szokott - ismét a hazai makroadatok hatnak majd az árfolyamokra, nem pedig távoli országokból érkező, többnyire rossz hírek. Akkor talán ténylegesen megindulhat a kamatcsökkentés is, feltéve persze, hogy a belső feltételek ehhez még akkor is adottak lesznek.
Ádám Zsigmond